| MEGNEVEZÉS: |
Szent Domonkos átveszi a Szűzanyától a rózsafüzért |
| KOR: |
1750 körül |
KELETKEZÉS HELYE: |
|
| ANYAG: |
vászon |
| TECHNIKA: |
olaj |
| MÉRET: |
magasság: 524.00 cm; szélesség: 298.00 cm;
egyéb méret(ek): Keret mérete: 540x340 cm |
| LEÍRÁS: |
Nyilvánosan is megtekinthető őrzési helye: Belvárosi Szent Mihály Plébániatemplom, 1056 Budapest, Váci utca 47/b
A templom 1765-ös felszenteléséig bizonyosan elkészült a főoltár, mely Szent Domonkos rendalapítót ábrázolja, amint a Szűzanyától átveszi a skapulárét. Az álló formátumú, félköríves záródású, vállainál megtört, alsó felén homorúan végződő főoltárkép alsó, földi régiójának bal oldalán a fehér-fekete szerzetesi ruhában fél térdre ereszkedő rendalapító Szent Domonkos (1170-1221) széttárt karokkal veszi át a rózsafüzért a mennyei szféra közepén megjelenő, kék köpenyes Szűzanyától. Szárnyas fejecskék és kis angyalok sokasága helyezkedik el a gyermek Jézust karján tartó Szűz Mária körül, bal oldalán a vörös drapériás nagyméretű angyal a szentre mutat, mellette egy puttó rózsákkal teli kosarat emel a feje fölé. A Szűzanya jobbján három, pálmát tartó vértanú szűz egészíti ki a mennyei sereget. A koronás valószínűleg Alexandriai Szent Katalin. A háttérben folyópart, mögötte hegyek sejthetők, előtte faágak. Szent Domonkos mellett jelképe, egy nagy barna kutya ül szájában fáklyával. A szent homlokán az élettörténetéből ismert csillag ragyog. |
| JELZÉS: |
|
| JELENTŐSÉGE, VÉDÉS INDOKA: |
A festmény 2020 novemberében kiviteli engedélyezés során került a műtárgyfelügyeleti hatóság látókörébe, a Szabadkai Városi Múzeumban rendezett „Schervitz Mátyás (1702-1771) budai festő” című kiállítására szánt kölcsöntárgyként. A védési eljárásban szakértői véleményt készített a Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria és a szabadkai kiállítás kurátora, Schervitz életművének kutatója Korhecz Papp Zsuzsanna is. A festmény a pesti Belvárosi Szent Mihály Plébániatemplom főoltárképe, és a korábbi vélekedés szerint azt Schervitz Mátyás festette, azonban a kiállítás kapcsán folytatott kutatások és restaurálás során kiderült, hogy egy feltételezhetően észak-itáliai ismeretlen mesterhez köthető, datálását pedig 1750 körülre tehetjük. A restaurátor megállapította, hogy a hordozó 4 vászondarabból áll, ami a külföldi származást erősíti, mivel ilyen nagyméretű és kiváló minőségű lenvászon hordozót a magyarországi céhes mesterek nem használtak. A feltárás során láthatóvá váltak az ismeretlen mester kiemelkedően kvalitásos festészeti értékei, az élénk festékrétegek. Feltehetően Schervitz egy példaképe lehetett a külföldről, ismeretlen helyről Pestre exportált mű, ezért ismerhetünk rá kompozíciós elemeire és alakjaira a budai mester képein. A festmény témája a rend alapítójának, Szent Domonkosnak a legendájából származik. Eszerint Dél-Franciaországban az eretnekek megtérítésén igyekvő szerzetesnek egy látomásban Szűz Mária rózsafüzért ajándékozott és ily módon megbízta az imádság terjesztésével. A 15. században a domonkosok működése nyomán a rózsafüzér imádság széles körben elterjedt. A Domonkos mellett látható kutya jelenlététnek szintén legenda alapja van. Domonkos születése előtt édesanyja álmot látott, amelyben egy kutya, szájában fáklyával, körbefutotta és lángba borította a világot. A domonkos rend 1699-ben a török kiűzése után települt vissza Pestre. Ezután kezdődött meg a pesti Belvárosi Szent Mihály Plébániatemplom (korábban domonkos rendi templom) építése, ahol a főoltár ma is található. A harmadik építési periódus 1745-1765 között zajlott. A gazdagon dekorált templomba a főoltár mellett nyolc mellékoltárt is állítottak. A főoltár retabulum kiváló rokokó mű, melyet számon tart a művészettörténeti kutatás. A főoltárkép két oldalán 2-2 nagyméretű szobor is áll, melyek 1760 körülre datálhatók. A Szent Mihály templom főoltára a 18. század közepi művészet kiváló alkotása, amelynek védése jó kvalitása és a domonkos rendhez kapcsolódó fontos ikonográfiája miatt indokolt. Továbbá az oltárkép egy ma is álló barokk műemléképület eredeti ingó tartozéka, a magyarországi késő barokk egyházi művészetben betöltött szerepe, helytörténeti jelentősége és a műemlék épülethez fűződő kapcsolata miatt kulturális örökségünk kiemelkedő jelentőségű és pótolhatatlan emléke. |
|
|
|
|
|
