Műtárgy-nyilvántartási azonosító:
Gyűjtemény-nyilvántartási azonosító: 300818
Rendeltetés és tárgyfajta:
MŰVÉSZETI ALKOTÁS; FESTÉSZETI ALKOTÁS; FALKÉP
szekkó (secco)
Jogi helyzet:
VÉDETT TÁRGYEGYÜTTES
Alkotó(k):
művész: Lotz Károly (Homburg vor der Höhe, 1833 – Budapest, 1904)
MEGNEVEZÉS: A pesti Új Városháza közgyűlési termének allegorikus falképsorozata (6 db festmény), 1882
KOR: KELETKEZÉS HELYE:
ANYAG: vakolat
TECHNIKA: szekkó
MÉRET:
LEÍRÁS: Lotz Károly falképsorozata Budapest egyik legdíszesebb világi terében, az Új Városháza közgyűlési termében készült el 1882-ben. A műmárvánnyal és arannyal borított terem egymással szembeni két keskeny oldalán, az első emeleten három-három fülkét alakítottak ki az épület 1870-es évek első felében lezajlott építése során abból a célból, hogy oda a város alapítását és történetének fordulópontjait megörökítő festmények készüljenek. Amikor azonban 1880-ban a főváros Képzőművészeti Bizottsága napirendre vette a képek elkészíttetését, művészeti szakértőket meghallgatva arra jutottak, hogy a terem burkolatának élénk színezése és a fülkék csekély mérete nem alkalmas nagyobb csoportképek elhelyezésére. Ezért allegorikus alakok megfestésére adtak megbízást Lotz Károly számára, aki 1880-1881 folyamán dolgozta ki a konkrét programot, és készítette el az olajvázlatokat, majd a kivitelezés alapjául szolgáló kartonokat. Az egyik oldal központi alakja az Igazság (Jog, Justitia), amelyet mellékszereplőként az Ipar (Industria) és a Kereskedelem (Mercatura) fog közre. Vele szemben a Tudomány (Scientia) és a Művészet (Ars liberalis) keretezi a nemzet közösségének vagy Közszellemnek (Communitas) az alakját. Ábrázolásuk azt hivatott jelképezni, hogy ezeknek az eszméknek kell érvényesülni a közgyűlési teremben elhangzó viták és az ott meghozott döntések során. A dekorációs program háttere a Kiegyezés utáni idők Magyarországának törvényességet, jólétet és szellemi gyarapodást ígérő politikai eszmerendszere volt; a hat alak a helyes kormányzás, a jelen- és jövőorientált kultúrnemzet eszményképeit testesítette meg. Lotz Károlynak itt - a Nemzeti Múzeum és az Egyetemi Könyvtár után - harmadszor kellett allegorikus alakokból kialakítania egy teljes díszítőciklust. A képeken antikos megjelenésű, neoreneszánsz festői megfogalmazású allegorikus alakok láthatók. A főalakokat két-két mellékalak kíséri; a hármas csoportok alapvetően statikus elrendezésűek, csupán a Kereskedelem megjelenítésénél látunk egyénileg megelevenített kompozíciót.
JELZÉS:
JELENTŐSÉGE, VÉDÉS INDOKA: