| MEGNEVEZÉS: |
Nagy László széke, 1979 |
| KOR: |
1979 |
KELETKEZÉS HELYE: |
Visegrád |
| ANYAG: |
fa |
| TECHNIKA: |
vésett, faragott, csavarozott |
| MÉRET: |
magasság: 340.00 cm; szélesség: 91.00 cm; mélység: 130.00 cm |
| LEÍRÁS: |
Nyilvánosan is látogatható őrzési helye: Visegrád, Mogyoróhegy.
Nagy László (Iszkáz, 1925 – Budapest, 1978) költő emlékére készült műalkotás. Péterfy László szobrászművész tervei alapján, az általa szervezett faragó tábor tagjai készítették.
Fából faragott, egyenes (hajlítás nélküli) elemekből, csavarozással összerögzített, magas támlás szék, a támlán karcolva elől Makovecz Imre "Nagy László költő emlékhelye" című írásával, hátul Szécsi Margit (Budapest, 1928 – Budapest, 1990): Vonzás (Nagy Lászlónak) című versével. Alatta kőtömbbe illesztett fémtáblán felirat: „A valamikori mezsgyehatáron állították a KÖLTŐ Nagy László (1925-1979) emlékére, a fafaragó táborozáson résztvevő barátai 1979-ben". |
| JELZÉS: |
|
| JELENTŐSÉGE, VÉDÉS INDOKA: |
A műtárgy védési eljárását Makovecz Imre (Budapest, 1935 – Budapest, 2011) építészeti örökségének megőrzése érdekében a Miniszterelnökség védési javaslata nyomán 2016-ban hivatalból indította meg a műtárgyfelügyeleti hatóság. Az eljárás során a Magyar Építészeti Múzeumot és a Petőfi Irodalmi Múzeumot (PIM) rendelte ki szakértőként. Mindkét múzeum állásfoglalásában javasolta a védetté nyilvánítást. A fából faragott, magas, támlás szék, valójában egy szobor, egy emlékmű, mely 1979-ben, Nagy László (Felsőiszkáz, 1925 – Budapest, 1978) költő halála után fél évvel készült. Két kiemelkedő személyiségre, Nagy László költőre és Makovecz Imre építészre egyaránt emlékeztet, a szék-emlékműbe vésett két verset Makovecz Imre és Nagy László felesége, Szécsi Margit (Budapest, 1928 – Budapest, 1990) írta. A szobron található felirat, miszerint azt a költő „fafaragó táborozáson résztvevő barátai 1979-ben” faragták, teszi nyilvánvalóvá, hogy a faragvány valójában egy hommàge alkotás, tiszteletadás Nagy László emléke előtt. A tiszteletadók közös emlékező gesztusa a nagyméretű fa munkát mementóvá, emlék-jellé, kultusz-építő művé avatja. Az eddigi tudásunk szerint Nagy László és Makovecz baráti-szellemi kapcsolatának nem ismert más tárgyi emléke a „Nagy László széke” c. műalkotáson kívül. Nagy László hagyatéka a PIM-be került, innen tudjuk, hogy írásos dokumentumok sem maradtak fent kettejük kapcsolatáról. Nagy László és Makovecz Imre között inkább a szellemi rokonság valószínűsíthető. A védési eljárás során meggyőző módon sikerült tisztázni azt a téves közvélekedést, miszerint az emlékmű Mezei Gábor (Budapest, 1935 – ) belsőépítész munkája lett volna. (Bár készített ehhez Mezei is tervet, végül a megvalósult alkotás nem az ő munkája lett.) A még élő alkotók visszaemlékezései alapján tudható, hogy a széket Péterfy László (Nyárádselye, 1936 – ) rajza alapján készítették a fafaragó tábor résztvevői tölgyfából, és Makovecz Imre véste bele a szöveget. Bár a szobor nem bír közvetlen irodalomtörténeti vagy irodalmi vonatkozásokkal, ám olyan közösségi alkotásnak tekinthető, amely az alkotók által megbecsült Nagy László szellemi nagysága előtt hajt fejet. A műalkotás a kiemelkedő jelentőségű és pótolhatatlan kulturális javak körébe tartozik, mert ez idáig egyedüli ismert tárgyi emléke Makovecz Imre és Nagy László között fennálló eszmei rokonságnak, amelyet itt tudatosan juttatnak kifejezésre az alkotók. Ezen gondolati közösség szélesebb körben (a közreműködő pilisi alkotótábor résztvevőivel kapcsolatban) is manifesztálódik az alkotásban, másodlagosan ez utóbbinak is emléket állít. |
|
|
|
|
|
