| MEGNEVEZÉS: |
Függőóra |
| KOR: |
1759 |
KELETKEZÉS HELYE: |
|
| ANYAG: |
bronz |
| TECHNIKA: |
aranyozott, zománcozott, festett, vésett |
| MÉRET: |
magasság: 3.60 cm; szélesség: 4.00 cm; mélység: 4.00 cm |
| LEÍRÁS: |
Nyitható, koponya formájú tűzaranyozott bronz tokban patent záródású, kibillenthető orsós járatú óraszerkezet, festett, római számos, zománc számlappal. Számlapján középen az idő múlását szimbolizáló festett díszítéssel. A koponyán vésett felirat kronosztikonnal: „non fIDas horIs fors haeC est VLtIMa nesCIs”.
|
| JELZÉS: |
Hátsó csapágylemezén Johannes Straus jelzés. |
| JELENTŐSÉGE, VÉDÉS INDOKA: |
A 2016 novemberében budapesti árverési kínálatban feltűnt műtárgy a szakmailag illetékes országos közgyűjtemény, az Iparművészeti Múzeum védési javaslata nyomán került a műtárgyfelügyeleti hatóság látókörébe. Az elmúlást idéző, ún. Memento Mori-tárgyak körébe tartozó, koponya alakú függőóra különlegessége nemcsak kronosztikon-felirata és a számlapját díszítő zománcképből ered, hanem elsősorban abból, hogy – éppen jellegzetes, egyedi kialakítása és a rajta lévő felirat alapján – pontosan azonosítható azzal az órával, mely Budapesten az Iparművészeti Múzeumban „A magyar történeti ötvösmü-kiállitás” címen 1884-ben rendezett tárlat V. termében, báró Apor Károly tulajdonaként került bemutatásra. A tárgy típusa iparművészeti szempontból különleges és ritka, nemcsak a hazai műkereskedelemben kivételes az előfordulása, de a nemzetközi kínálatba is ritkábban kerül ilyen tárgy. A hasonló, technikai és művészi szempontból egyaránt magas színvonalú ékszerórák és mérőeszközök egykor a főúri gyűjtemények értékes darabjai közé tartoztak. Magyarországon történelmi okokból kevés esélyük volt a századok átvészelésére, igen ritka a fennmaradt példány, holott éppen az 1884-es kiállítási katalógusból is tudhatjuk, hogy egykor lényegesen gazdagabb volt a műtárgyállományunk e téren is. A műtárgy muzeológiai szempontból is jelentős darab: az Iparművészeti Múzeumban is igen kisszámú a hasonló, koponya alakra – ezüstből – kialakított ún. „formaóra”, és egyik sem hordoz hasonló feliratot illetve díszítést, és főleg nem bír hasonló provenienciával. Mivel származástörténetére vonatkozóan is rendelkezünk adatokkal, történeti-művelődéstörténeti forrásként is meghatározó tárgyi emlék, ezért a magyar és egyetemes kulturális örökség kiemelkedő jelentőségű és pótolhatatlan iparművészeti alkotásának tekintendő. |
|
|
|
|
|
