JELENTŐSÉGE, VÉDÉS INDOKA: |
A grafikák 2015 tavaszán egy budapesti árverésen bukkantak fel, egyetlen tételbe rendezve, ennek nyomán indította meg az örökségvédelmi hatóság a védési eljárást. A tárgyegyüttes Kádár Béla 1920-as évek elején, Bécsben készült rajzsorozata, amelyet nyugat-európai útja során készített és egy rajzmappába gyűjtötte össze. Az eredetileg is összetartozó, jegyzettömbbe rendezett lapok sokáig a művész családjának tulajdonát képezte, és csak az elhasználódó kötés tette szükségessé a lapok szétválasztását. (Az együttesből így két lap külön is került, ismereteink szerint lappang.) Ez az egyedi rajzmappa jelentős stílusváltást dokumentál a festő pályafutásában. A korábbi posztimpresszionista, klasszicizáló rajzstílust egy erőteljesebb expresszív kifejezésmód váltotta fel, amelynek első markáns darabjai éppen ebben a rajzmappában maradtak fenn. Témaválasztásában és formai megoldásaiban a futurista-expresszionista komponálás dinamikus eszköztárához nyúlt. Hazatérte után 1922-ben a budapesti Belvedere Szalonban állított ki a lapokból és Hevesy Iván 1922-ben megjelent kismonográfiájában több lapot közölt is az illusztrációk között. A festőművészről megjelent 2002-es nagymonográfiában szintén szerepelnek lapok a mappából. A tárgyegyüttes a kulturális örökség kiemelkedő eleme, mert a 20. század első felének fontos művészétől származó alkotás, Kádár Béla bécsi sorozatából – a köz- és magángyűjteményeket is figyelembe véve – az eddig ismert egyetlen fennmaradt tárgyegyüttes, a művész stílusbeli fejlődésének egyik mérföldköve, melyet mind a korabeli művészeti kritika, mind a szakkutatás ismert és jegyzett. |