| MEGNEVEZÉS: |
Ostyatartó doboz |
| KOR: |
16. század |
KELETKEZÉS HELYE: |
|
| ANYAG: |
ezüst |
| TECHNIKA: |
aranyozott, poncolt, vésett, trébelt |
| MÉRET: |
magasság: 13.00 cm; átmérő: 13.50 cm |
| LEÍRÁS: |
Részben aranyozott ezüst, vésett, poncolt szalagfonatos medallionokkal, tetején öntött fogóval. Felirata, mely feltehetően utólag került rá: F P A P ANO DIE 1691. |
| JELZÉS: |
részben elmosódott, nem pontosan kivehető jegye: SVC próbajegy (Kőszeghy, 173-177.o.) vagy talán török tugra (?) |
| JELENTŐSÉGE, VÉDÉS INDOKA: |
A műtárgy egy vidéki evangélikus egyházközségnél, 2005-ben lefolytatott helyszíni szemle során került a hatóság látókörébe, de védési kezdeményezés csak 2017-ben született egy kivitelei engedélyezési ügy kapcsán. Az úrvacsorai ostyatartónak használt doboz feltehetően annak 1691-es adományozása óta az evangélikus egyház tulajdona, egy 1944-es, az evangélikus templomok kincseit leíró szakirodalmi hivatkozás szerint „műérték”, azóta bizonyosan a mai evangélikus gyülekezeti őrzési helyén található. A műtárgy másodlagosan került az egyház használatába, vésett díszítése a török ötvösművészet jellegzetességeit mutatja, korát tekintve lehet akár 16. századi is lehet, díszítése, kidolgozottsága alapján gyakorlott kéz munkája. A műtárgyat feltehetően 1691-ben ajándékozták az evangélikus egyháznak, mivel a protestáns felekezeteknél gyakori volt a meglévő világi tárgyak ilyen, másodlagos, kultuszcélú felhasználása is, hiszen az evangélikus egyház nem rendelkezett a liturgikus edényeire vonatkozó belső előírásokkal. Formája megfelel adományozás kori funkciójának (cibórium evangélikus használatra), de analógiái alapján cukortartódoboz is lehetett. A korábbi tárgyakat az ajándékozás alkalmával rendszerint az ajándékozás tényét és ideáját megörökítő felirattal látták el. A tárgy felirata az adományozási feliratok jellegzetességeit mutatja, az adományozók névbetűi és az adományozás évét megörökítő datálás alkotják. A négy betű alapján két névről lehet szó, előbb a férjé, alatta a feleségé. A nevek latinosított magyar vagy német nevek, a családnév kezdőbetűje (P) ismétlődik. A műtárgy a magyarországi evangélikus egyház üldözésekkel terhelt idejének ritka tanúja, de mint – magyarországi környezetében megőrzött – török ötvösmű is ritkaságszámba megy. Másodlagos felhasználása révén az evangélikus egyház történetének – országos jelentőségű – egyedi forrása és dokumentuma. |
|
|
|
|
|
