| MEGNEVEZÉS: |
Szent László király koponyaereklyéje ereklyetartó kapszulában |
| KOR: |
14. század második fele vagy 15. század eleje |
KELETKEZÉS HELYE: |
Magyarország |
| ANYAG: |
ezüst |
| TECHNIKA: |
vésett, aranyozott, poncolt, öntött, zománcozott |
| MÉRET: |
magasság: 17.00 cm; szélesség: 17.00 cm; hosszúság: 19.60 cm; súly: 2544.00 g |
| LEÍRÁS: |
Az ereklyetartó mellszobor középpontjában, a szobor fejrészébe süllyesztve helyezkedik el a koponyaereklyét befogadó ezüst kapszula (theca). Oldalát aranyozott, diadémszerű pánt zárja le, amelyet tíz gyöngyözött ezüst hólyag díszít. A koponyatető-csontot háromrészes sarnírokkal a pánthoz kapcsolt keresztpánt zárja le, így szögleteiben látni engedi az ereklyét. A pántok kereszteződésében kerek mezőben trónoló, áldó Krisztus képe látható, a keresztszárakon pedig antropomorf evangélista-szimbólumok: állatfejű, szárnyas emberalakok, akiket a kezükben tartott mondatszalagok is azonosítanak. A ma csupán kimélyített, vésett és poncolt ábrázolásokat eredetileg transzlucid zománc fedte. A keretelés néhány szögletében maradtak meg ennek a zománcozásnak vörös maradványai. Domináns tagolóelem a granulált, aranyozott díszpánt, amely a diadém abroncsát és a kereszt szárainak ábrázolásait is kereteli. A koponyaereklye kapszulájának alja teljesen síma, két fogantyúja kis nyílásokhoz van rögzítve. Ennél fogva könnyen kivehető a mellszobor felnyitható fedelén keresztül. Belehelyezve pontosan illik a nyílásba. |
| JELZÉS: |
|
| JELENTŐSÉGE, VÉDÉS INDOKA: |
A Szent László herma korábbi, 1971-ben kimondott védettségét – az egyházmegyei múzeum alapítására tekintettel – 2005-ben a műtárgyfelügyeleti hatóság megszüntette. A herma és a hozzá tartozó ereklye 2017-ben egy kiviteli engedélyezési ügy kapcsán került ismételten a műtárgyfelügyelet látókörébe, ekkor derült ki, hogy a múzeumi kezelésben levő, de a múzeumi leltárba fel nem vett tételek, az időközben történt jogszabály-módosítás következtében már nem állnak védettség alatt. A középkori Szent László ereklyetartó mellszobor középpontjában, a szobor fejrészébe süllyeszthető koponyaereklyét befogadó ezüst kapszula (theca) a hermához, de annál mintegy évszázaddal később, de szintén még a későközépkorban készült. Magát a koponyaereklyét 1857-1867 között Simor János (Székesfehérvár, 1813 – Esztergom, 1891) győri püspök pecsétje hitelesítette. A keresztpántnak vörös, transzlucid zománcborítása volt, amely töredékekben maradt meg. Az ereklye kultusza Szent László király 1095-ben bekövetkezett halála óta létezik, a hívők a sírjához, illetve az ereklyéhez zarándokolnak a mai napig. Az ereklyetartó kapszulája a korabeli ötvösség remeke, ilyen típusú emlék kevés maradt fenn, és magyar területen ez kiemelkedő. A vallásos kultusz történetének is egyedi forrása, a magyar ötvösség, valamint a magyar történelem és egyháztörténet kiemelkedő jelentőségű és pótolhatatlan iparművészeti alkotása, a magyar egyháztörténelem azon kevés emlékeinek egyike, mely a középkor óta évszázadokon át az ereklyetisztelet tárgya, és mint ötvösmű is kiemelkedő jelentőségű alkotás. |
|
|
|
|
|
