| MEGNEVEZÉS: |
Szent László király ereklyetartó mellszobra |
| KOR: |
a mellszobor 1406 után, a korona 1600-ban készült |
KELETKEZÉS HELYE: |
Prága, Magyarország |
| ANYAG: |
ezüst, drágakő |
| TECHNIKA: |
aranyozott, sodronyzománc, trébelt, öntött, vésett, zománcozott |
| MÉRET: |
magasság: 64.70 cm; szélesség: 51.40 cm;
egyéb méret(ek): magasság: koronával: 64,7; szélesség alul: 51,4 cm |
| LEÍRÁS: |
Az ereklyetartó a következő önálló részekből áll: törzs, nyakgyűrű, fej, korona. Ez utóbbin belül található az 1930-ban megújított felnyitható fedél, amely a koponyába süllyesztet tulajdonképpeni ereklyét, a szent király ezüstbe foglalt koponyacsontját rejti. A büszt két sávból álló peremen áll. Az alsó öntött, áttört, zegzug-mintába foglalt mérműves szalag, benne váltakozva felfelé és lefelé fordított csúcsos háromkarélyokkal. A felső egy sodronyzománsos sáv fekvő plakettekkel, melyekből a zománc nagyrészt kipergett. Ezeket a sávokat rovátkolt huzalok tagolják, illetve keretezik. E fölött emelkedik a vállrész. Textilmintára emlékeztető módon trébelt rombuszhálózatba foglalt sodronyzománcos levelek borítják, amelyeknek mintáját sodrott huzalból formált négylevelű, álló virágok adják. Az alap transzlucid vörös zománc, csillagpajonokkal megszórva. A virágok okkercárga közepét, a kék sziromleveleket és a zöld kehelyleveleket is ezüst pajonok díszítik. A mellrész középső mezejében fekete zománc alapon a hétszer vágott magyar címer, jobbról és balról egy-egy kettőskeresztes kisebb címerpajzs, a nagy címer mögött mögött két keresztezett bárd, fölötte liliomos korona. Ezt a lemezt 1930-ban a büszt restaurálásakor megújították. A vállrészt hengeres, gyűrű alakú ezüstgallér zárja le, melynek eredetisége nehezen megítélhető. Efölött emelkedik az ovális, szinte nyújtott formájú arc, melyet a nagy, sima felületek és a párhuzamos fürtökkel jellemzett hajkoszorú, meg a kétfelé fésült szakáll kontrasztja határoz meg. Az arc leghangsúlyosabb részei a hatalmas szemek, amelyeket még külön kiemelnek a kiálló arccsontok és a ráncolt homlok. A szemek színes zománcozása mára elpusztult. Szemből nézve az igen keskeny, kissé hajlott orr kevesebb hangsúlyt kap. A szenvedő Krisztusra emlékeztető arckifejezést még fokozza a felnyíló száj, amely látni engedi a felső fogsort. Az Imitatio Christi értelmében vett Krisztus katonája egy 1600-ban, Prágában készült koronát visel, amellyel az eredetit pótolták. |
| JELZÉS: |
A büsztön "r" és valószínűleg további minuszkulák, a büszt zománclemezei alatt és belül további, értelmezhetetlen jegyek. A korona belső oldalán: "IN HONOREM S. LADISLAI REGIS HUNG. DEMETRIUS NAPRAGI EPPUS ET CENCELL TRANSYL. RENOVAVIT PRAGUAE ANNO MDC". A büszt belső oldalán: "Juris Hausser renoviert 1850, 24. Juli". A fej fedőlemezén: "ÁRPÁDHÁZI SZENT LÁSZLÓ HERMÁJÁT A GYŐRI SZÉKESKÁPTALAN HELYREÁLLÍTTATTA CSÁNYI KÁROLY JAVASLATÁRA PÁL LAJOS ÖTVÖS ÁLTAL ÁRPÁDHÁZI SZENT IMRE HALÁLÁNAK KILENSZÁZADIK ÉVÉBEN 1930". |
| JELENTŐSÉGE, VÉDÉS INDOKA: |
A Szent László herma korábbi, 1971-ben kimondott védettségét – az egyházmegyei múzeum alapítására tekintettel – 2005-ben a műtárgyfelügyeleti hatóság megszüntette. A herma és a hozzá tartozó ereklye 2017-ben egy kiviteli engedélyezési ügy kapcsán került ismételten a műtárgyfelügyelet látókörébe, ekkor derült ki, hogy a múzeumi kezelésben levő, de a múzeumi leltárba fel nem vett tételek, az időközben történt jogszabály-módosítás következtében már nem állnak védettség alatt. A szakmai körökben és a szélesebb közvélemény előtt is ismert tény, hogy a herma Magyarország és a magyarországi művészet történetének egyértelműen egyik legjelentősebb, egyedülálló emléke, az ötvösségtörténet legismertebb alkotásainak egyike, hazánk legjelentősebb kultusztárgyai, ereklyéi közé tartozik. Szakkutatás hosszú ideje foglalkozik vele, a kutatási eredmények számos publikációban megjelentek, nemcsak a művészettörténet és azon belül az iparművészet, de a medievisztika tudománya, és minden kapcsolódó részdiszciplina is teljesen komplex módon feldolgozta. A korábbi kutatási eredményeket – hazai és nemzetközi kutatók közreműködésével – a 2006-ban a Szépművészeti Múzeumban rendezett kiállítás katalógusa foglalta össze. A ma is meglévő büszt 1400 körül készült, miután a korábbi ereklyetartó a váradi püspökségen 1400 körül pusztító tűzvészben megsemmisült, de a csontok szerencsésen épségben fennmaradtak. A korona 1600 körüli pótlás. Oklevelekben és más írott forrásokban, többek között magán a hermán levő feliratok alapján a herma és az ereklye története az eltelt évszázadok alatt jól követhető. 1400-ban is készült egy korona, és a Gyulafehérvári Székesegyház inventáriumban is szerepel, hogy a korona elveszett, így a ma is ismert koronát két évszázaddal később, Prágában készíttették. Az ereklyetartót 1602-ben Naprágyi Demeter (Naprágy, 1556 – Győr, 1619) győri püspökké történt kinevezése után magával vitte Győrbe, az újonnan elkészült új koronával együtt. A herma azóta is a győri székesegyház féltett kincse, és az élő Szent László kultusz egyik központi eleme. A hermát 1930-ban restaurálták, akkor került az átalakításról szóló felirat a fedőlemezre. A monumentális ötvösmű önmagában is a későközépkori magyar és európai ötvösség remeke: a finomsága, cizelláltsága, a legnemesebb anyagok használata és a mérete hangsúlyozza a szent iránti tiszteletet. Szent László király ereklyetartó mellszobra a vallásos kultusz történetének egyedi legfontosabb tárgyi forrása, a magyar ötvösség, valamint a magyar történelem és egyháztörténet kiemelkedő jelentőségű és pótolhatatlan iparművészeti alkotása, a hozzá fűződő kultusz pedig a magyar művelődéstörténetben is egyedülálló. |
|
|
|
|
|
