| MEGNEVEZÉS: |
Kordás Szent Ferenc |
| KOR: |
1740 k. |
KELETKEZÉS HELYE: |
|
| ANYAG: |
vászon |
| TECHNIKA: |
olaj |
| MÉRET: |
magasság: 172.00 cm; szélesség: 97.00 cm |
| LEÍRÁS: |
Az egészalakos Szent Ferenc sötétbarna szerzetesi ruhát és kötélövet visel, felhőn állva két kezét kitárja és tekintetét a kép jobb oldalán emelt Feszületre szegezi. A Kereszt előtt két angyal lebeg, kezükben láncot tartanak. A kép felső részében felhők megül kitekintő puttók, a jobb alsó részén a háttérben templom rajzolódik ki. |
| JELZÉS: |
jelzés nélkül |
| JELENTŐSÉGE, VÉDÉS INDOKA: |
A festmény 2017. márciusában kiviteli engedélyezés során került a hatóság látókörébe, a Szabadkai Városi Múzeumban 2017. decemberében megnyíló „Falkoner Ferenc (1737-1792) budai festő” című kiállítására szánt kölcsöntárgyként. Mérete, formája, valamint a képszerkesztés és festés módja alapján valószínűleg párdarab oltárkép a Stettner Sebestyén (Dorst, 1699 – Buda, 1758): Sienai Szent Bernardin képpel (műtárgy-nyilvántartási azonosító: 326594). Provenienciájáról egyelőre annyit feltételezünk, hogy valószínűleg ferences templom berendezéséhez tartozott. Stettner Sebestyén bajorországi származású festő 1727-ben telepedett Budára, de csak 1736-tól budai polgár. Számos kisebb-nagyobb feladatot végzett a városban (zászlófestés, budai Szentháromság-szobor aranyozása, szentsír és jászolfestés a Szent Anna-templomba, a főoltáron dolgozott a tabáni Szent Katalin-templomban, valamint a Mária Terézia 1751-es budai látogatása alkalmára készített diadalkapun (utóbbi kettőn Schervitz Mátyással és más mesterekkel együtt), amelyek közül azonban egyedül a pesti ferencesek számára készült Mária és József eljegyzése-oltárkép maradt fenn mára, átalakított formában és magántulajdonban. Vidéki művei közül szintén nincsenek már meg a szegedi Dömötör-templom elbontott emeletes főoltárára festett oltárképek (1738-1739; archív fotóról ismert). Szerencsére megmaradtak a szabadkai ferences, Szent Mihály-templom mára szintén elbontott főoltárának festményei, 1736-1741-ből. Mai országhatárainkon belül ismert művek: Nagykanizsa, ferences templom, Szt. Didák-oltárkép, 1749; Esztergom, ferences templom, két mellékoltár képei, 1754; Kalocsa, plébániatemplom, Skapulárés Szűzanya-oltárkép, 1755 (ma Baja, Rókus-kápolna). Festészeti stílusa, szín- és formavilága inkább a 17. századi itáliai mesterek távolabbi hatását mutatja, ugyanakkor határozott egyéni karakterrel rendelkezik. Kompozícióit jobbára grafikai előképek alapján alkotta. Kevés fennmaradt alkotása közül ez a festmény bővíti Stettner műveinek csekély számát, és jól tükrözi a festő műveire jellemző biztos komponálást, harmonikus színösszeállítást. Ezért a magyarországi késő barokk egyházi művészetben betöltött szerepe, helytörténeti jelentősége és a műemlék épülethez fűződő kapcsolata miatt kulturális örökségünk kiemelkedő jelentőségű és pótolhatatlan emléke. |
|
|
|
|
|
