| MEGNEVEZÉS: |
Őrangyal |
| KOR: |
1750 körül |
KELETKEZÉS HELYE: |
|
| ANYAG: |
vászon |
| TECHNIKA: |
olaj |
| MÉRET: |
magasság: 214.00 cm; szélesség: 115.00 cm |
| LEÍRÁS: |
Nyilvánosan megtekinthető: 2600 Vác, Géza király tér 12. Szent Kereszt templom oldalhajójában
A táji háttér előtt a kép középterét elfoglaló angyal felhőn lebegve jelenik meg, bal kezében kisgyermeket tart, aki felkapaszkodik hozzá. A kép bal alsó sarkában kereszt, előtte kehely és nyitott könyv; jobb alsó sarkában kígyó. a festmény alsó részén félköríves betoldás látható, rajta: "Őrangyalom szívből kérlek, bűntől, bajtól őrizzél meg! Életemben légy vezérem, halálomban állj mellettem. Amen." |
| JELZÉS: |
jelzés nélkül |
| JELENTŐSÉGE, VÉDÉS INDOKA: |
A festmény 2017. márciusában kiviteli engedélyezés során került a hatóság látókörébe, a Szabadkai Városi Múzeumban 2017. decemberében megnyíló „Falkoner Ferenc (1737-1792) budai festő” című kiállítására szánt kölcsöntárgyként. Egykor a váci Szent Kereszt ferences templom Őrangyal-mellékoltárának (ma Szent József-oltár) képe volt, jelenleg az oldalhajó falán függ. Mestere a valószínűleg délszláv katolikus családból származó, de már Budán született Schervitz Mátyás, akinek életéről és művészetéről egészen a közelmúltig inkább csak adatokból tudtunk Schoen Arnold (Kisgaram, 1887 – Budapest, 1973) helytörténeti kutatásainak köszönhetően, s csak kevés művét ismertük. Ezek, a ma már nem létező munkái javarészt budai templomokhoz kapcsolódtak: pl. a tabáni templom főoltár- és oromképe (Stettner Sebestyénnel, 1747), valamint négy zászló, a Szent Katalin-főoltár és a szószék színezése; a vízivárosi Szent Anna-templomban zászlófestés és egyéb meg nem nevezett munkák (1746, 1758); a buda-újlaki templom szentélyének kifestése (1750); a vízivárosi kapucinus templom Szent Erzsébet-főoltárképe (1760). Meglévő munkája a kiscelli trinitárius templom hajdani Szent Ivó-mellékoltárképe (1759), ma az óbudai plébániatemplomban van; a péceli Ráday-kastély allegorikus falképeit (1763) nemrég tárták fel és azonosították Schervitz munkájaként, miként a budai Szent Ferenc Sebei-templom kupolafreskóját (Portiunkula-búcsú, 1756) is. A legújabb kutatás e templom, valamint a zombori hajdani ferences templom Szent Ferenc stigmatizációja-főoltárképét is Schervitz életművébe kapcsolta. E jelzetlen, de markáns karakterű oltárképek attribúcióját a dunaföldvári Szent Anna- (egykori ferences) templom adattal igazolt oltárképeivel (Szent Anna-főoltárkép és Szeráfi Szent Ferenc-mellékoltárkép, 1768; Immaculata Ádámmal és Évával, 1768 körül) való stilisztikai és festéstechnikai összehasonlítás tette lehetővé. Hasonló módon sorolódik az életműbe a pesti Szent Mihály- (egykori domonkos) templom főoltárképe (1756-1765 között) és a váci Őrangyal-oltárkép is. Az újonnan felfedezett művek egy invenciózus, karakteres egyéni stílussal rendelkező, jó anatómiai tudású, kvalitásos festőre vallanak. A váci Őrangyal-oltárkép is rendelkezik ezekkel a kiváló festői erényekkel, mind a figurák, mind a tájháttér tekintetében, ugyanakkor a bűnt megtestesítő kígyó harapásától megmentett gyermek ikonográfiája is ritka, különleges. Mivel az oltárkép egy késő barokk magyarországi festő kvalitásos, ritka ikonográfiájú műve, valamint egy ma is álló barokk műemléképület eredeti ingó tartozéka, a magyarországi késő barokk egyházi művészetben betöltött szerepe, helytörténeti jelentősége és a műemlék épülethez fűződő kapcsolata miatt kulturális örökségünk kiemelkedő jelentőségű és pótolhatatlan emléke. |
|
|
|
|
|
