| MEGNEVEZÉS: |
Habsburg József főherceg marsallbotja, 1918. október 24. |
| KOR: |
1918 október |
KELETKEZÉS HELYE: |
Bécs |
| ANYAG: |
arany, ezüst, bársony, gyémánt |
| TECHNIKA: |
öntött, zománcozott, gilosált, aranyozott |
| MÉRET: |
súly: 693.00 g; hosszúság: 510.00 mm;
egyéb méret(ek): felső és alsó zárógomb átmérő: 56 mm |
| LEÍRÁS: |
Habsburg I. (IV.) Károly osztrák-magyar uralkodó által, József Ágost főherceg (Alcsút, 1872 – Rain bei Straubing, 1962) részére, az 1918. októberében történt, tábornagyi kinevezése alkalmából adományozott katonai rendfokozat jelzés.
Hengeres rúd alakú tárgy, két végén azonos kiképzésű, gyűrűkkel tagolt, végein enyhén domború, zománcdíszítéssel ellátva. Középső részén a vörös bársony borításon hosszában rátekeredő, arany (vagy aranyozott ezüst) levélsor. A zárókupakok hengeres tagján domború, nagybetűs felirat-rátét: „FELDMARSCHALL / ERZHERZOG JOSEF”, és „24. OKTOBER 1918.”. A kiszélesedő, enyhén domborított záródás pereme domborított, stilizált növényi díszítéssel ellátott, míg a kerek záróelemen, mindkét végen gilosált alapon vörös zománc háttér előtt díszítés: összesen 67 db gyémánttal kirakott kalligrafikus uralkodói „K” névbetű, illetve az osztrák Osztrák-Magyar Monarchia 1915 és 1918 között használt kiscímere. |
| JELZÉS: |
|
| JELENTŐSÉGE, VÉDÉS INDOKA: |
A marsallbot 2017-ben, állami vásárlási felajánlás kapcsán került a műtárgyfelügyelet látókörébe. A marsallbot Habsburg I. (IV.) Károly osztrák-magyar uralkodó által, József Ágost főherceg (Alcsút, 1872 – Rain bei Straubing, 1962) részére, az 1918 október 24-én történt, tábornagyi kinevezése alkalmából adományozott katonai rendfokozat jelzés. A tábornagy (Feldmarschall) az osztrák-magyar hadseregben is a legmagasabb katonai rendfokozatnak számított, amit ritkán, csak szövetséges uralkodóknak, vagy az osztrák-magyar hadseregben szolgáló, az udvarhoz közel álló, legmagasabb katonai vezetőknek adományozott az uralkodó. A tábornagyi kinevezéssel nem járt eleve díszes marsallbot, azt közülük is csak a különösen megbecsült személyek kapták. Az összesen 13 osztrák-magyar tábornagy közül – József főhercegen kívül – csupán kettőről tudjuk, hogy a rendfokozattal együtt díszes marsallbotot is kaptak. (A többiek egy egyszerűbb, a porosz, ill. német hadseregből átvett mintára készített, lovaglópálcára emlékeztető ún. interimstabot viseltek.) Az osztrák-magyar tábornagyok közül a magyar történelem szempontjából – az 1920-ban különváló Magyar Királyságot is figyelembe véve – József főherceg bír a legkomolyabb jelentőséggel. Az uralkodó, Károly császár és király 1918 októberében, a Monarchia felbomlásának küszöbén – talán éppen a tábornagyi rangadományozásával is összefüggésben – József főherceget nevezte ki az összes magyar csapatok főparancsnokává, és saját teljhatalmú magyarországi helytartójává (homo regius-szá). A marsallbot magas színvonalon kivitelezett, igényes ötvöstárgy, a bécsi udvari ötvösök (a Köchert, Mayer, Rothe cégek) terméke lehet, a szoros formai és díszítésbeli hasonlóság alapján megállapítható, hogy a bécsi Hadtörténeti Múzeumban (Heeresgeschichtliches Museum) őrzött, 1916. novemberében, az osztrák-magyar hadsereg egykori vezérkari főnökének, Conrad von Hötzendorfnak (Bécs, 1852 – Bad Mergentheim, 1925) adományozott marsallbottal azonos műhelyben kellett készüljön. A marsallbot későbbi sorsáról kevesebb adattal rendelkezünk, feltehetően a Monarchia felbomlása időszakában az adományozotthoz már nem is jutott el, vagy ha mégis, azt – a korabeli fényképek tanúsága szerint – az önállósult Magyar Királyságban már nem használta. (Az 1945 előtti felvételeken József főherceg egy másik „magyar” marsallbotot tart a kezében, mely nyilván már nem az 1921-ben trónfosztott Károly királyra utalt.) Maga a marsallbot egyébként is ritka ötvöstárgy, értékét azonban tovább növeli, hogy a magyarországi tárgyi emlékállományban hiánypótló, párhuzam nélküli darab, sem köz-, sem magángyűjteményben nincs olyan ismert másik marsallbot, melyet az osztrák-magyar uralkodó adományozott. Ötvösműként magas színvonalú kivitelezését, ritkaságát, történelmi jelentőségét és a hazai emlékállományban betöltött hiánypótló szerepét tekintve a marsallbot egyértelműen a kulturális örökségünk kiemelkedő jelentőségű, pótolhatatlan elemének tekintendő. |
|
|
|
|
|
