| JELENTŐSÉGE, VÉDÉS INDOKA: |
A festmény 2015 tavaszán bukkant fel egy budapesti árverésen, majd a Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria védési javaslata alapján került a műtárgyfelügyeleti hatóság elé. A. Tóth Sándor (Rimaszombat, 1904 – Pápa, 1980) kiváló, és mégis kevéssé ismert képviselője a két világháború közötti magyar művészet franciás orientációjú vonulatának, életét és művészetét fia, dr. Tóth Gábor Sándor magyar, majd egy évvel később francia nyelven megjelent monográfiája részletesen mutatja be (Tóth Gábor Sándor: A. Tóth Sándor. Budapest, 2000, francia nyelven: Tóth Gábor Sándor: Sándor A. Tóth peintre, marionettiste a Montparnasse. Paris–Budapest, 2001). E kötet címlapján ez az 1931-ben Párizsban készült, tulajdonképpen az életmű egyik főműveként számon tartott, festmény látható, amelyet a művész Magyarországon először 1933-ban a Fränkel Szalonban (Gyenes Gitta és Tóth Sándor festőművészek kiállítása. Szépművészeti Kiállítások (Fränkel Szalon), Budapest, 1933. október–november [Kat. 4]) majd 1936-ban Pápán (A. Tóth Sándor gyűjteményes kiállítása, Pápa, 1936) és halála előtt 5 évvel Veszprémben (A. Tóth Sándor gyűjteményes kiállítása, Georgi Dimitrov Megyei Művelődési Központ, Veszprém, 1975. november–december. - A. Tóth Sándor festőművész emlékkiállítása) állított ki. A. Tóth Sándor művészetére főként Glatz Oszkár (Pest, 1872 – 1958, Budapest) és Rudnay Gyula (Pelsőc, 1878 – Budapest, 1957), a Képzőművészeti Főiskola tanárai hatottak. 1929 és 1931 között Párizsban tartózkodott, ahol Blattner Géza (Debrecen, 1893 – Debrecen, 1967) festő, grafikus és bábművész révén a nemzetközi avantgard bábszínház úttörőjének számító Arc-en-ciel (Szivárvány) bábszínház tevékenységében vett részt többek között Martyn Ferenc (Kaposvár, 1899 – 1986, Pécs), Cselényi-Walleshausen Zsigmond (Bécs, 1888 – ? 1978 körül), Fried Tivadar (Budapest, 1902 – New York, 1980) valamint Pierre Albert-Birot (Angoulême, 1876 – Párizs, 1967) és Marie Vassilieff (Szmolenszk, 1884 – Nogent-sur-Marne, 1957) mellett. (A festmény szignatúrájában a neve előtt megjelenő A. is párizsi tartózkodására utal, amely keresztnevének francia változatából (Alexander) származó kezdőbetű.) Ettől kezdve a bábjátszás alapvetően befolyásolta pályáját, hazatérte után is foglalkozott bábművészettel, és a modernista hazai művészi bábjátszás egyik élharcosa, propagátora lett. A Bábjátékos című festmény kulturális örökségünk kiemelkedő, pótolhatatlan eleme, mert a méltatlanul mellőzött művész életművének egyik meghatározó darabja („szimbolikus önarcképének” is tekinthető), amely a nyugat-európai avantgárd irányzatok hatását mutatja és utal a művész ipari formatervezés terén kifejtett munkásságára is. A. Tóth Sándor több műve (grafikák, festmények) került be közgyűjteménybe: a Magyar Nemzeti Galériába, a pécsi Janus Pannonius Múzeumba, a győri Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeumba, a Budapesti Történeti Múzeum Kiscelli Múzeumba és a veszprémi Laczkó Dezső Múzeumba. Bábfigurái a Magyar Nemzeti Múzeum Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet gyűjteményében találhatóak. A védetté nyilvánított, közgyűjteményen kívüli állományban (e műtől eltekintve) alkotásai nem képviseltetik magukat. A méltatlanul elfeledett, több művészeti ágban is alkotó, nemzetközi jelentőségre is szert tett avantgárd művész, A. Tóth Sándor szimbolikus önarcképeként főművének is tekinthető, ismert provenienciával rendelkező alkotás ilyen módon a magyar és az egyetemes kulturális örökség kiemelkedő jelentőségű és pótolhatatlan alkotása. |
