| MEGNEVEZÉS: |
Skót lantos |
| KOR: |
1840 körül |
KELETKEZÉS HELYE: |
|
| ANYAG: |
vászon |
| TECHNIKA: |
olaj |
| MÉRET: |
magasság: 92.50 cm; szélesség: 72.00 cm |
| LEÍRÁS: |
A kép előterében egy skót népi viseletbe – kockás felső, kockás szoknya, derékhoz kötött prémes erszény, haránt kockás térdzokni – öltözött szőke, vállig érő göndör hajú ifjú, fején tolldíszes sapkával egy mohás szikladarabra támaszkodva ül félig, jobb combjára támasztva egy kis hordozható lanton játszik, tekintetével az ég felé néz. Balra virágzó növények, a háttérben sziklás hegyvonulat, szürkés-fehér ég látszik. |
| JELZÉS: |
jobbra lent: "Laccataris" |
| JELENTŐSÉGE, VÉDÉS INDOKA: |
A festmény 2016-ban egy budapesti aukciósház kínálatában került a műtárgyfelügyeleti hatóság látókörébe, védési eljárását a gyűjtőkörileg illetékes szakértő intézmény, a Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria javaslatára indította meg. Laccataris Demeter életművének teljes feldolgozásával a művészettörténeti szakkutatás még adós. Műveinek felbukkanása jelentős esemény egy-egy aukción, mert nagyon kevés műve ismert és hiteles művei kvalitásukkal kitűnnek. Nemcsak ma, hanem már a 20. század elején is így volt ez. Laccataris életműve kevéssé ismert, a hagyományos értékítélet szerint a biedermeier „másodvonalbeli” alkotója, tipikus „kismester”, elsősorban történeti és vallásos tematikájú műveket, életképeket, valamint portrékat festett, de ismertek folyóirat-illusztrációi is. A Bécsben született, de neve alapján görög származású művész, Bécsben is tanult, állítólag Joseph Danhauser (Bécs, 1805 – Bécs, 1845) növendéke volt. 1835 körül telepedett le Pesten, ahol a harmincas-negyvenes években főképp portrék és cégérek festéséből tartotta el magát. Rendszertelenül állított ki a Pesti Műegylet tárlatain. A korabeli feljegyzések szerint a szabadságharc összeomlása után Grazba menekült, ahol festői pályája elakadt. Az odalátogató magyar kollegái unszolására ismét Magyarországon dolgozott, integrálódott a magyar művészeti életbe, segítette többek közt az induló Munkácsy Mihályt is. A Skót lantos című festménye stíluskritikai és tartalmi elemzése alapján az 1840 körüli évekre keltezhető. A festmény a magyar művészettörténetnek abban a korai korszakában keletkezett, amikor még a magyar képzőművészeti oktatás intézményrendszere alakulóban volt, képzőművészeti akadémia még nem létezett, de már tervezgették az alapítását. A művészeknek külföldre kellett járni a képzésért, a motívumokért, de már létezett Pesten a Műegylet, és az általa rendezett kiállítások már rendszeresek voltak, és kétirányúak, ahol megmutatkozott a külföldi és a magyar festészet is. Éppen ezért ebben az időszakban – a pár évtizeddel későbbi időkkel összevetve – mind számszerűleg, mind festői minőségben más elvárásokat támaszthat a kutató. Külön szempont kell legyen a kép értékelésében az, hogy miért skót dudást ábrázol. A válasz érdekében – az újabb kutatások fényében (vö.: Nemzet és művészet: kép és önkép, Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, 2010) – a 19. század elején, a Kazinczy-féle korszakkal induló magyar nemzettudatnak az irodalomtudományhoz való kapcsolódási pontjait is vizsgálnunk kell. Ekkor történt ugyanis a nagy fordulat az irodalomszemléletben, amely szerint a magyar néphagyományt az ősköltészet viszi tovább; innen lehet továbblépni a nemzeti irodalom felé. Ez Kölcsey elmélete, és ennek a mintaképe a skót lantos, aki az ősi énekeket szájhagyomány útján továbbviszi. A festményen a skót lantos egy dombon, mint egy trónon ül, kissé felmagasztalva azért, mert költő, és a költőt ekkor nagybetűvel írták, a költő a nemzettudat letéteményese és továbbvivője volt. Ebben a poétikus felfogásban a skót őstörténeti ballada, az Osszián volt a mintaadó. Ez az osszianizmus tárgyköre, amely a legnagyobb impulzus volt a romantika kezdetén. Innen érthető, hogy a festő a képéhez nem csupán egy érdekes, különleges etnikumot keresett, habár az etnikumra való rámutatást is ki tudta élni a gyönyörű jelmezben, azaz festőileg. A kolorizmusát, rajzkészségét, tárgyi tudását szintén. Maga a festmény összességében Laccataris és a korszak más hazai festőinek a munkáival összevetve is magas festői minőséget képvisel. Többek között ez lehetett az oka a tudományos kutatás körébe történt korai beemelésének is. Bár a művet a 19. századi forrásokban nem sikerült beazonosítani, provenienciájában az első biztos adat, hogy ki volt állítva Budapesten, 1937-ben a Műcsarnokban megrendezett nagy biedermeier kiállításon; akkori tulajdonosa Majorossy Géza Budapesten működő építési vállalkozó volt. A kiállítás tudománytörténeti szempontból is fontos állomás volt, hiszen minden, amit a biedermeier festészetről tud a kutatás, ezzel a kiállítással kezdődött. A Laccataris Demeter Skót lantos című festménye magasabb művészi kvalitásával, ritkaságával a korai hazai festészetet dokumentumértékű műve, mely a reformkor romantikus nemzettudatának kialakulását, és egyúttal a nemzetközi Osszián-kultusz magyarországi jelenlétét is bizonyítja, ezért kulturális örökségünk kiemelkedő jelentőségű és pótolhatatlan képzőművészeti alkotása. |
|
|
|
|
|
