| JELENTŐSÉGE, VÉDÉS INDOKA: |
A budapesti árverésen először 2004-ben felbukkant, majd 2015-ben ismét aukcionált birtokleveleket 2005-ben – egy Aichelburg grófot ábrázoló, Székely Bertalan (Kolozsvár, 1835 – Mátyásföld, 1910) által jegyzett portréfestménnyel együtt – tárgyegyüttes részeként nyilvánította védetté a műtárgyfelügyeleti hatóság. A hatóság a tárgyegyüttes megbontásának lehetőségét és védettség fenntartásának indokoltságát a tulajdonos 2016. októberében benyújtott kérelme nyomán vizsgálta. Az Aichelburg család két birtoklevele egy ismeretlen 18. századi festő két tájképet ábrázoló olajfestménye, az egyik festmény alatt felirat „Ansicht des Marktflecken Berge / Marschendorf mit dem Rehorn”, a másik alatt a felirat – a kép rossz állapota miatt nehezen olvasható: „...AICHELBURGISCHEN HERSCHAFT MARSCHEN[DORF]”, valamint 50 számozott pontban felsorolja a birtok részeit. A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (MNL OL) szakvéleménye szerint az Aichelburg család régi karintiai eredetű osztrák család, nemességét címerbővítéssel I. (Habsburg) Miksa (Bécsújhely, 1459 – Wels, 1519) erősítette meg 1507-ben. A család bárói rangra emelkedett 1627-ben, a grófi rangot 1787-ben Aichelburg Ferdinánd kapta meg. Az 1840. évi LI. törvénycikk 8. §-a Aichelburg Ferenc császári és királyi kamarást honosította, aki 1843. augusztus 19-én az esküt letette és V. (Habsburg) Ferdinánd (Bécs, 1793 – Prága, 1875) magyar király által 1843. augusztus 31-én kiadott oklevél szerint a magyar indigenátust elnyerte. Ferenc pályafutása valószínűleg annak köszönhető, hogy apja, Félix gróf Esterházy Annát vette feleségül, így nemcsak a birodalmi, hanem a magyar főúri családok közt is jó kapcsolatokra tehetett szert – az indigenátus elnyerésével alapította meg Ferenc a család magyar ágát. Aichelburg Ferenc (Győr, 1794 – Szekszárd, 1851) felesége Dőry Jusztina (Zomba, 1805 – Bécs, 1869) volt, akitől öt gyermeke született. A család birtoka volt a csehországi Marschendorf (Horní Maršov), melyet a két festmény is ábrázol. A szövegek közepén látható a család grófi címere, így ennek következtében a birtoklevelek festésének legkorábbi dátuma 1787, amikor ezt a rangot kapták. A két kép a család birtokáról készült unikális „birtoklevél”, vélhetőleg Aichelburg Ferenc révén került az országba. Mivel a család iratanyaga nem található közlevéltárban, ezért a képek az egyedi irattípus szempontjából, továbbá heraldikai szempontból is egyedi jellegűnek tekinthetők. Az Ismeretlen festő, 18. század: „Az Aichelburg család birtoklevelei, 18. század” című tárgyegyüttes, mely provenienciáját tekintve az Aichelburg grófi család magyarországi ágához köthető, az Aichelburg család- és birtoktörténete, valamint a magyar heraldika kutatása szempontjából máshonnan nem ismert adatokat tartalmazó levéltári forrás, továbbá az európai kultúr- és művelődéstörténet szempontjából is ritka irattípus képviselője, ezért a kulturális örökség kiemelkedő jelentőségű, pótolhatatlan eleme. |
