| MEGNEVEZÉS: |
II. Rákóczi Ferenc oltalomlevele a debreceni görög kereskedők részére. (Kelt: Sámson mező, 1703. július 27.) |
| KOR: |
1703. július 27. |
KELETKEZÉS HELYE: |
Hajdúsámson |
| ANYAG: |
papír |
| TECHNIKA: |
kézírás, tinta |
| MÉRET: |
magasság: 23.00 cm; szélesség: 31.00 cm |
| LEÍRÁS: |
Magyar nyelvű oltalomlevél (litterae protectionales) II. Rákóczi Ferenc autográf aláírásával.
Tartalma: Rákóczi oltalmába veszi a debreceni görög kereskedőket, és megparancsolja hadainak, hogy őket sem személyükben, sem javaikban ne háborgassák. |
| JELZÉS: |
|
| JELENTŐSÉGE, VÉDÉS INDOKA: |
II. Rákóczi Ferenc (Borsi, 1676 – Rodostó, 1735) debreceni görög kereskedők részére a Hajdúsámson melletti Sámson mezőn, 1703. július 27-én kiadott oltalomlevele 2017 decemberében került a hatóság látókörébe a tulajdonos védési javaslata nyomán. Rákóczi a szabadságharc kezdetén, a tiszántúli hadjárat alatt 1703. július 26. és 27. között táborozott Hajdúsámson határában. A közeli Debrecen ekkor is kulcsszerepet játszott a hadsereg ellátásában. A Rákóczi-szabadságharc kitörése után két hónappal keletkezett oklevélben Rákóczi oltalmába veszi a debreceni görög kereskedőket és megparancsolja hadainak, hogy őket sem személyükben, sem javaikban ne háborgassák. A debreceni polgárok a 17. század eleje óta igyekeztek a görög kereskedők letelepedését megakadályozni a városban. 1618. október 28-án a városi jegyzőkönyv rögzítette, hogy a görög kereskedők a hétfői vásárnapon csak 12 óráig árulhatnak sátorban – de boltban nem –, országos vásár esetében pedig csak 15 napig tartózkodhatnak a városban. 1649-ben a városi jegyzőkönyv 50 forint büntetésre ítéli azokat, akik szállást adnak nekik. Bár folyamatosan igyekeztek megtelepedni Debrecenben, de sem az erdélyi fejedelmek, sem a Porta nem támogatta törekvésüket. A városi tanács 1668-ban külön megtiltotta, hogy idegen, más vallású, polgárjoggal nem rendelkező személy ingatlanban bármilyen jogcímen tulajdont szerezzen. Ez a rendelkezés világít rá legjobban a viszály mögött meghúzódó vallási szálra, ugyanis a protestánsok nem telepedhettek le szabadon az országban, mivel a katolikus Habsburg uralkodók igyekeztek visszaszorítani őket a királyságban. Érthető módon a debreceni városvezetés igyekezett megakadályozni más vallásúak, különösen a görög kereskedők megtelepedését, akik a 17. század második felétől már nem ortodox, hanem unitus, vagyis mai fogalmaink szerint görög katolikus felekezetűek voltak – vagyis elismerték a pápa főségét, és vezetőik betagolódtak a katolikus egyházi hierarchiába. 1674-ben a görögöknek mégis sikerült egy házat megszerezniük a városban, így a tanács megengedte tíz személynek, hogy szabadon lakjanak, és áruljanak a városban, ezért azonban évi 1000 aranyat kellett fizetniük. Az 1690-es években a görög kereskedők igyekeztek Kollonich Lipót (Komárom, 1631 – Bécs, 1707) esztergomi érseknél támogatót találni debreceni letelepedésükre, ezt a város csak nehezen tudta megakadályozni. Végül a görög kereskedők 1696-ban a húsz évvel korábban megszerzett házat eladták a városnak és elhagyták azt, ám a város és a kereskedők harca ezzel nem ért véget. Debrecen mint a keleti országrész legnagyobb városa, melyen a keleti közvetítőkereskedelem jelentős része áthaladt, nyilván fontos településnek számított, így a görög kereskedők az újonnan megjelenő, a térséget hamar uralma alá hajtó, hatalmi szerephez jutó II. Rákóczi Ferencnél igyekeztek oltalmat találni. Bár az oltalomlevél szövege szerint Rákóczi seregeivel szemben nyújtott védelmet, nem hagyható figyelmen kívül az a tény, hogy kinyilvánították iránta való hűségüket, így a protestáns városlakókkal együtt a Habsburg udvarral kerültek szembe. Rákóczinak természetesen szintén előnyös volt a kereskedők megnyerése, egyrészt politikai szempontból volt szüksége minél szélesebb körű támogatásra, másrészt tisztában volt azzal, hogy hadai ellátásához szüksége van a kereskedőkre. II. Rákóczi Ferenc debreceni görög kereskedők részére kiállított oltalomlevele a 17–18. századi magyar történelem, különösen a Rákóczi szabadságharc, Debrecen város, a magyarországi görög nemzetiség és görögkatolikus egyház történetének kutatása szempontjából nélkülözhetetlen, más forrásból nem ismert adatokat tartalmazó fontos forrás, ezért a kulturális örökség kiemelkedő jelentőségű, pótolhatatlan eleme. |
|
|
|
|
|
