| MEGNEVEZÉS: |
Csáth Géza "Egy Jókai-regény analízise" című tanulmányának autográf kézirata. (Kelt: 1917. január) |
| KOR: |
1917. január |
KELETKEZÉS HELYE: |
|
| ANYAG: |
papír |
| TECHNIKA: |
kézírás, tinta, ceruza |
| MÉRET: |
terjedelem: 12.00 oldal |
| LEÍRÁS: |
A szövegben számos javítással, áthúzással, törléssel és kiegészítéssel. |
| JELZÉS: |
|
| JELENTŐSÉGE, VÉDÉS INDOKA: |
A budapesti antikvár árverésen 2015 decemberében felbukkant dokumentum Csáth Géza (Szabadka, 1887 – Kelebia és Szabadka közelében, 1919) író, orvos „Egy Jókai-regény analízise” című tanulmányának autográf, fekete tintával írt, 12 fóliós, 1917 januárjában kelt kézirata. Csáth Géza a tízes években több irodalomtörténeti tárgyú esszét szentelt Jókainak és életművének. 1913-ban jelent meg a „Jókai” című írása, melynek alapgondolata a Gyulai Pál által elmarasztalt író és életművének rehabilitálása. Az esszé a Jókai-problémát távlatba is helyezi: „Nem soká késhet azonban az idő, amikor újra fel fogják fedezni az élő kapcsokat, ki fogják építeni az elégetett hidakat, és ettől a jövőtől várjuk mi a magyar regénynek, a magyar drámaírásnak egy újabb nagyszerű lendületét.” – írta Csáth a 19. század második fele irodalmának újrafelfedezését szorgalmazva. Az „Egy Jókai-regény analízise” című tanulmány ugyanezt a gondolatmenetet variálja, immáron személyes reflexiókat is belefűzve a szövegbe. Csáth szövegében arról emlékezik meg, hogy a frontra indulván, katonaorvosi szolgálatra készülvén választja ki Jókai „A kis királyok” című regényének két kötetét, s csodálkozik rá újra Jókai írói nagyságára. Szorgalmazza továbbá romantikus mesemondónk életműve átértékelésének gondolatát, s Jókai kortársa, Eötvös Károly életműve újrapozicionálásának fontosságára is felhívja a figyelmet. Mindeközben Csáth személyes olvasmányélményeiről, ízléséről és életkörülményiről is értesülünk, ahogyan azt az esszé műfaja – mely egyszerre szól tárgyáról és annak írójáról is – meg is engedi. Csáth fejtegetéseiben Ignotus Nyugatbeli, hasonló tematikájú cikkére is reflektál. Mint a fentiekből is látható, Csáth erősen feszegeti annak a kánonnak a határait, melyből a Nyugat nemzedéke – éppen a már emlegetett Gyulai esztétikája nyomán – kirekesztette Jókait, és voltaképpen a 19. század második felének más emblematikus íróit is. A kézirat minden kétséget kizáróan Csáth tollából való. A szöveg számos javítást, törlést és kiegészítést tartalmaz. Az esszé elsőként 1977-ben a Fórum kiadónál jelent meg az „Ismeretlen házban” című gyűjteményben, és később ennek nyomán a Csáth gyűjteményes kiadásban is nagyrészt e javításoknak megfelelően került kiadásra. Ugyanakkor az írónak rendkívül kevés kézirata maradt fenn, melyet nagyobb részben a Petőfi Irodalmi Múzeum, kisebb részben az Országos Széchényi Könyvtár őriz. Csáthnak ugyanakkor kritikai kiadása nincs, noha kortársai körében nagy népszerűségnek örvendett, s hosszas elfeledettséget követően napjainkban olvasottsága is megnőtt. E kézirat nem csupán grammatikai korrekciókat tartalmaz, hanem Csáth eredeti gondolatmenetét is. Ezáltal nem csupán egy párhuzamos szövegvariáns olvasható ki az autográfból, hanem a szerző alkotásmódja alkotáslélektani szempontból is felsejlik. Csáth Géza „Egy Jókai-regény analízise” című, 1917 januárjában kelt tanulmányának autográf kézirata Jókai Mór életművének irodalomtörténeti értékeléséről szóló vita és Csáth Géza életművének kutatása szempontjából – tekintettel a kritikai kiadás hiányára – terjedelmes és tartalmilag is érdekes, nélkülözhetetlen forrás, ezért a kulturális örökség kiemelkedő jelentőségű, pótolhatatlan eleme. |
|
|
|
|
|
