| MEGNEVEZÉS: |
Csáth Géza "Tálay főhadnagy" című novellájának autográf kézirata. Keltezés nélkül |
| KOR: |
1914 (?) |
KELETKEZÉS HELYE: |
|
| ANYAG: |
papír |
| TECHNIKA: |
kézírás, tinta, ceruza |
| MÉRET: |
terjedelem: 42.00 lap |
| LEÍRÁS: |
Különböző színű ceruzákkal és tintákkal írt javításokkal. A 39 teleírt laphoz egy különálló, illetve három - a kézirathoz ragasztott - kisebb fólió is tartozik, amelyek szintén betoldásokat tartalmaznak. A lapokat egy félbehajtott borító fogja össze, a címlap nemcsak a novella címét és a szerző nevét, de a novella illusztrációjának tekinthető, szintén az írótól származó rajzokat: a főszereplő Tálay főhadnagy profilból megrajzolt arcképét és egy töredékesen megrajzolt meztelen nőalakot visel magán.
A "Nyugat" című folyóirat 1914 júniusi számában megjelent szövegváltozattól eltérő, nem publikált variáns. |
| JELZÉS: |
|
| JELENTŐSÉGE, VÉDÉS INDOKA: |
A budapesti antikvár árverésen 2016 júniusában felbukkant dokumentum Csáth Géza (Szabadka, 1887 – Kelebia és Szabadka közelében, 1919) író, orvos „Tálay főhadnagy” című novellájának keltezés nélküli, 42 fóliós, autográf kézirata. Csáth Géza életművében a kezdeti lírai hangvételt, illetve a végletekig szikár nyelvezetet használó novellák mellett 1912 körül – ahogyan orvosi praxisában is egyre inkább – megjelennek a freudizmus alapvetéseit magukba olvasztó elbeszélések. A „Tálay főhadnagy” már nem olyan didaktikus módon hordozza magában a freudi hatást, mint az azt időben közvetlenül megelőzők, sokkal inkább a szerző saját pszichoanalitikus álláspontját tükrözi. Csáth a háború alatt meglehetősen kevés szépprózai művet publikált, a „Tálay főhadnagy” után mindössze három megjelent novellát jegyzünk. Így az ezen években született alkotások meghatározó helyet foglalnak el az életműben. Kosztolányi Dezsőhöz 1916. június 13-án írt leveléből tudjuk, hogy Csáth tervezte egy újabb novellakötet kiadását, amelybe a „Tálay főhadnagy” is bekerült volna, ez azonban már nem valósult meg. Naplófeljegyzéseiből kiderül, hogy a novella 1914 júniusában, a Nyugatban megjelent szövegváltozatával nem volt teljesen megelégedve, kisebb változtatásokat, rövidítéseket tartott volna helyénvalónak. A saját maga által összeállított kötetbe tehát valószínűleg már az általa tökéletesnek vélt változat került volna be. A Csáth halála után kiadott novellaválogatás-kötetek mindegyike a nyomtatásban megjelentet közli újra. A kézirat azonban nem egyezik meg teljes mértékben a folyóiratban olvasható szöveggel: néhány kifejezésben különböznek, illetve előfordul, hogy a kéziratban következetlenül jelennek meg a nevek, ezeket a Nyugat szerkesztői korrigálták. Emellett látszik az író folyamatos javító igénye is: különböző színnel írt javítások, illetve a főszöveghez ragasztott három kisebb, betoldásokkal teleírt fólió építik fel a szerkesztőséghez került változatot. A kézirat előlapja két, Csáth által készített illusztrációt tartalmaz, Tálay főhadnagy arcképét profilból és egy meztelen női alakot. Ezeket a rajzokat – természetesen – egyetlen nyomtatott kiadás sem jelentette meg. A kézirat a „Tálay főhadnagy” című novella egyetlen, jelenleg ismert kézirata, a nyomtatott változathoz képest variánsnak tekinthető, az alkotás folyamata is jól megfigyelhető benne. Csáth Géza „Tálay főhadnagy” című novellájának autográf kézirata az író életművének kutatása és folyamatban lévő feldolgozása szempontjából – tekintettel a kritikai kiadás hiányára –, a nyomtatásban megjelenttől eltérő, egyetlen ismert, terjedelmes és nélkülözhetetlen irodalomtörténeti forrás, ezért a kulturális örökség kiemelkedő jelentőségű, pótolhatatlan eleme. |
|
|
|
|
|
