| MEGNEVEZÉS: |
Catechismus. Kolozsvár, 1553 |
| KOR: |
1553 |
KELETKEZÉS HELYE: |
Kolozsvár |
| ANYAG: |
papír |
| TECHNIKA: |
nyomtatott, bőrkötés, tinta, kézírás |
| MÉRET: |
egyéb méret(ek): [88] fol. |
| LEÍRÁS: |
Catechismvs, mellybe a mennyei tvdomannac Sommája, a deréc szent irásból, es soc keresztyén Tanitóknac irásokból röuideden egybe szereztetött es befoglaltatott Heltai Gaspartol, a colosvari plebanostol az együgyü keresztyényeknec építésére. Colosvarba, 1553. Az utolsó ív hiányzik, a nyomtatott szöveg az őrszóval ("Mert én / az én") ér véget. Későbbi pergamenkötésben.
Martin Luther 1550-ben Kolozsvárott megjelent magyar nyelvű katekizmusának bővített kiadása Heltai Gáspár átdolgozásában. A címlevél után ajánlás "Szent Györgyi Péter deáknak, Nagy Bányán lakozónak" Kolozsvárott 1553. május 21-i kelettel. Ennek végén Heltai Gáspár köszönetet mond "Colochai János uramnak és a több jámbor egyház szolgáinak". A főrészben a szerző kérdés-felelet formájában az evangélikus hit alapvető tételeit foglalja össze. |
| JELZÉS: |
|
| JELENTŐSÉGE, VÉDÉS INDOKA: |
A budapesti antikvár árverésen 2016 júniusában felbukkant nyomtatvány Luther Márton (Eisleben, 1483 – Eisleben, 1546) katekizmusának Heltai Gáspár (Nagydisznód?, 1510? – Kolozsvár, 1574) által magyarra fordított és bővített, „Catechismvs, mellybe a mennyei tvdomannac Sommája, a deréc szent irásból, es soc keresztyén Tanitóknac irásokból röuideden egybe szereztetött es befoglaltatott Heltai Gaspartol, a colosvari plebanostól az együgyü keresztyéneknec építésére” című, Kolozsváron 1553-ban nyomtatott kiadása. A példány teljedelme [88] fol., kötése pergamen, néhány lapja enyhén foltos, egyes helyeken korabeli tollpróbákkal, firkálásokkal. A kolozsvári nyomdát Hoffgreff György (? – Kolozsvár, 1558/1559) alapította 1550 körül, Heltai feltehetően később csatlakozott a vállalkozáshoz. A Sárvár-újszigeti műhely megszűnése (1541) után Huszár Gál (?, 1512 – Pápa, 1575) felléptéig (1558) az egyre jobban magyarosodó Kolozsvár volt az egyetlen hely, ahol magyar nyelvű könyvek jelentek meg. Hoffgreff halála után Heltai egyedül folytatta a munkát, újraöntötte a betűkészletet és saját papírmalmot hozott létre. Később özvegye, majd az örökösök vezették a nyomdát, amely 1660-ig működött. Ez volt a 16. század legtermékenyebb műhelye, mintegy 200 kiadvánnyal. Heltai Gáspár feltehetően a Szeben megyei Nagydisznódon (Heltau) született. Wittenbergben tanult, majd hazatérve a kolozsvári evangélikus szászok lelkészeként működött. Később Kálvin tanait vette át, majd unitárius lett. 1536-tól tanult magyarul és fokozatosan a magyar nyelvű irodalom felé fordult. Ebben nyilván üzleti megfontolások is szerepet játszottak, hiszen az erdélyi protestáns magyarok szinte alig tudtak igényeiknek megfelelő könyvekhez jutni. A magyar helyesírás kialakulásában jelentős szerepet töltött be. A mindenkori meggyőződésének megfelelő protestáns irányzat szellemében íródott vallásos művek, elmélkedések, vitairatok, tankönyvek mellett nagy számban jelentetett meg népszerű, szórakoztató világi tárgyú munkákat, széphistóriákat, történeti írásokat. Luther Márton katekizmusának rövid változatát elsőként Heltai Gáspár fordította magyarra, és 1550-ben saját műhelyében jelentette meg. A tárgyalt kiadvány annak szintén Heltai által bővített kiadása. A kiegészítésekben azokra a kérdésekre igyekszik megnyugtató választ adni, amelyek a protestantizmus terjedésével és egyre újabb ágainak kialakulásával párhuzamosan – főként Magyarországon és Erdélyben – zajló hitviták során újabban felmerültek. A kiadványból jelenleg a magyar nemzeti bibliográfia szerint ezen kívül mindössze két példány ismert. A kolozsvári egyetemi könyvtárban csupán tíz levél maradt fenn, az Országos Széchényi Könyvtárban (OSZK) őrzött kötet pedig a „K” füzet utolsó előtti levelével végződik. Szabó Károly (Köröstarcsa, 1824 – Kolozsvár, 1890) bibliográfus még kézbe vett egy – azóta eltűnt – lőcsei példányt is, azonban az utolsó, „L” jelű füzet abban sem volt megtalálható. Feljegyzése szerint ugyanakkor a nemzeti könyvtár példányát (az egyébként nem mindig megbízható adatokkal dolgozó) Kemény József még épen látta, az ő híradásából tudható, hogy eredetileg egy szintén nyolcleveles „L” füzettel zárult a nyomtatvány. Az OSZK példányából hiányzik az utolsó „L” ív és a „K” ív utolsó levele (K8r–v). A tárgyalt és árverésen felbukkant példány a másfél száz éves vitát eldöntötte: létezett az „L” ív, hiszen a most felbukkant példányban ott a lap aljára nyomtatott, a következő oldalt bevezető őrszó („Mert én / az én”). Sajnos a lőcsei evangélikus líceum példánya lappang vagy megsemmisült, amely pont annyira volt csonka, mint az OSZK példánya (amelyről Szabó Károly tévesen feltételezte, hogy hiányzik a címlapja), s ezenkívül a kolozsvári Egyetemi Könyvtár és az OSZK őriz egy-egy töredéket (előbbinél 10 db, az utóbbinál 4 kiáztatott levelet). Összegezve: a fenti három példányon (OSZK 1 példány és 1 töredék, kolozsvári Egyetemi Könyvtár egy töredék) kívül csak a tárgyalt példányt ismerjük, ami jelenleg a világon a legteljesebb Heltai-féle katekizmus igen korai nyomtatványa. A nyomtatványnak több magyar kultúrtörténeti vonatkozása is van: magyar nyelvű, Magyarországon készült és magyar személy megbízásából: nyomtatott ajánlásában Heltai Gáspár Szentgyörgyi Péter deáknak, a nagybányai kamara prefektusának, lelkésznek ajánlja művét. Kapcsolatukat világítja meg Heltai 1553-ból származó, Szentgyörgyi Péter nagybányai lelkipásztornak írt levele: „egy nyihányan a Colosuari rettenetes es neues kerestyénec közzül az ördeknec ...tulaydonságát köuetuén abból uádoltanac elöted engemet, miuel hogy a tisztességes magyar nyelwnec gyalazattyára iárnéc, es miuei hogy annac romlására igyeközném. Euel ezokáért e munkámmal auagy irássommal, es a többiuel, kiket kiadandó uagyoc, az Wr Istennec aiándékábol, meg akartam, meg is akarom bizonyítani, hogy azoc az én rágalmazóim megkimilettéc az Igazságot mondani, es irigységből hamisságot és hazukságot kelepeltéc.” Luther Márton 1553-ban, Kolozsvárott Heltai Gáspár által fordított, bővített és kiadott [88] fol. terjedelmű, „Mert én / az én” őrszóval véget érő példánya a reformáció korának ritka, magyar nyelvű irodalmának korai darabja, a kiadás eddig ismert hiányos példányaihoz képest teljesebbként a 16. századi magyar irodalom-, könyv- és nyomdatörténeti kutatásának szempontjából fontos, máshonnan nem ismert adatokat tartalmazó könyvtári dokumentuma, ezért a kulturális örökség, kiemelkedő jelentőségű, pótolhatatlan eleme. |
|
|
|
|
|
