| MEGNEVEZÉS: |
Kollonitz János Henrik gyermekkori képmása, 1676 |
| KOR: |
1676 |
KELETKEZÉS HELYE: |
|
| ANYAG: |
vászon |
| TECHNIKA: |
olaj |
| MÉRET: |
magasság: 113.00 cm; szélesség: 86.00 cm |
| LEÍRÁS: |
Ezüstgombos, hosszú vörös dolmányt és vörös nadrágot, sárga csizmát és vastag sötét övet viselő, szőkehajú kisfiú szembenéző, álló egészalakos ábrázolása. Bal kezét csípőre teszi, jobbjával vörös drapériával letakart asztalra könyököl, kezében kisebb sőtét kendőt tart. Balra fent vörös függönyszerű drapéria. Hátoldalán modern korú felirat: "Johan Heinrich Graff von Kollonitz aetatis suae 4 An. 1676." |
| JELZÉS: |
jelzés nélkül |
| JELENTŐSÉGE, VÉDÉS INDOKA: |
A festmény a II. világháborút követő államosítások idején a Károlyi grófoktól került a Magyar Nemzeti Múzeum Történelmi Képcsarnok gyűjteményébe, ahonnan az egykori tulajdonosok visszaigényelték. A védési javaslat ezt követően 2016 tavaszán érkezett a műtárgyfelügyeletre. A horvátországi eredetű, kollegrádi grófi családból származó ábrázoltról keveset tudunk, jelentősebb történeti vagy közéleti szerepe nem volt. A család több tagja nyert 1598-ban, illetve 1604-ben magyar honosságot, az ábrázolt felmenői azonban az 1630-as években kaptak III. Ferdinánd királytól magyar nemességet. Kollonits János Henrik születési éve, portréjának felirata alapján, 1672 (ugyanakkor a Bajmócon őrzött későbbi képmásán látható adatok szerint 1679 – 1721 között élt). Nagy Iván alapvető családtörténeti műve mint kamarást említi. Felesége Waldstein Mária Erzsébet volt, egyetlen leányukat Mária Eleonórát (1712 – 1759) báró Zay László vette feleségül, akit a Kollonits család 1722-ben adoptált, így általa egy új ágban folytatódhatott a család fennmaradása. (Feltehetően így, családi örökségként őrizték meg a portrét magántulajdonban a II. világháborúig.) Az emlékállomány egészét tekintve megállapítható, hogy kevés az olyan 17. századi magyar arisztokrata gyermekportré, ami nem a történeti Magyarország területén, hanem a jelenlegi országhatárokon belül van (Magyar Nemzeti Múzeum: Rákóczi Ferenc, Esterházy Antal; Szombathelyi Képtár: Erdődy Sándor). A legjelentősebbek külföldön találhatók. (pl. Fraknó: Esterházy-gyerekek; Nelahozeves [Csehország]: Zrínyi Ádám; Zágráb, Poviesni Muzej Hrvatske: Gersei Pető és Draskovich-gyermekarcképek; Trencsén: Illésházy-gyermekarcképek). 17. századi műként abban a tekintetben viszont egyedülállónak látszik ez a képmás, hogy honfiúsított külföldi család gyermekét ábrázolja, a magyar indigenátust jelezve, azaz magyar öltözetben. Történeti- és ikonográfiai különlegessége, valamint értéke ennélfogva vitathatatlan. Tekintettel a Magyarország területén fennmaradt magyar arisztokrata gyermekportrék ritkaságára, a honosított külföldi család gyermekének magyar öltözetben való ábrázolás egyedülállóságára, továbbá a festmény ismert és fontos származástörténetére, a magyar kulturális örökség kiemelkedő jelentőségű és pótolhatatlan képzőművészeti alkotásának tekintendő. |
|
|
|
|
|
