| MEGNEVEZÉS: |
Schola Graphidis művészeti gyűjtemény (Budapest) |
| KOR: |
18. század második felétől 1970-es évekig |
KELETKEZÉS HELYE: |
|
| ANYAG: |
|
| TECHNIKA: |
|
| MÉRET: |
|
| LEÍRÁS: |
A gyűjtemény Magyarország legrégibb állami művészetoktatási intézményéhez, a Mária Terézia királynő által Budán, 1778-ban rajziskolaként alapított Budai Rajzoló Oskolához (Schola Graphidis Budensis) és utódintézményeihez köthető muzeális értékű képző- és iparművészeti, műszaki- és technikatörténeti, illetőleg levéltári értékű tárgyakat őrzi.
A védetté nyilvánított gyűjtemény egységei (10 gyűjteményi egység, összesen 11.950 tétel):
1) Grafikai gyűjtemény (Schola Graphidis Budensis [Budai Rajzoló Oskola] (1778–1886), a Pesti Rajzoló Oskola (1788–1886), a Székesfővárosi Iparrajziskola (1886–1946) és a Szépműves Líceum (1946–1950) működése idejéből származó rajzok (10.333 tétel) (gyűjtemény-nyilvántartási azonosító: 300490);
2) Lakatos Artúr (Bécs, 1880 – Budapest, 1968) grafikai hagyatéka (168 tétel)(gyűjtemény-nyilvántartási azonosító: 300497);
3) Gipszmásolat és szoborgyűjtemény (modellként és szemléltető eszközként is használt gipszminták [más néven főszminták] az alábbi tematika szerint: elemi geometriai testek, ókori görög-római és reneszánsz építészeti részletek, ókori görög-római és reneszánsz portrészobrászat, természeti [növényi és állati] formák, az emberi test anatómiai felépítése (80 db) (gyűjtemény-nyilvántartási azonosító: 300499);
4) Mintakönyvek és mintalapok gyűjteménye (840 tétel) (gyűjtemény-nyilvántartási azonosító: 300500);
5) Könyvkötő szerszámgyűjtemény (300 tétel) (gyűjtemény-nyilvántartási azonosító: 300501);
6) Bútorműves szerszámgyűjtemény (150 tétel) (gyűjtemény-nyilvántartási azonosító: 300503);
7) Bútorgyűjtemény (6 tétel) (gyűjtemény-nyilvántartási azonosító: 300506);
8) Kárpitgyűjtemény (9 tétel) (gyűjtemény-nyilvántartási azonosító: 300518);
9) Üvegablak- és kerámiagyűjtemény (11 tétel) (gyűjtemény-nyilvántartási azonosító: 300520);
10) Levéltár (Buda városi rajztanoda 1855–1871 közötti névsorai, törzslapjai, Budapest városi központi szabadkézi rajztanoda 1874–75 közötti névsorai, törzslapjai, Pest városi nyilvános rajztanoda 1850-1868 közötti névsorai, törzslapjai és anyakönyvei, Székesfővárosi Iparrajziskola 1921–1930 közötti törzskönyvei és anyakönyvei) (53 tétel) (gyűjtemény-nyilvántartási azonosító: 300521). |
| JELZÉS: |
|
| JELENTŐSÉGE, VÉDÉS INDOKA: |
2017 februárjában kiviteli engedély kérelem érkezett a Schola Graphidis Művészeti Gyűjtemény válogatott tárgyainak külföldi kiállítása céljából. Ekkor indította meg a műtárgyfelügyelet a védési eljárást a teljes gyűjtemény vonatkozásában. A gyűjtemény a historizmus, a századforduló és az elmúlt évtizedek alkalmazott művészeti oktatásának alapvető tananyagába enged betekintést. A tárgyegyüttes több alegységre bontható. A grafikai-, valamint a mintarajz- és mintalap-gyűjteményben a legjobb tanulói rajzok, mesterrajzok, remekek és a rajztanárok által készített mintarajzok és lapminták kerültek megőrzésre. A nem-muzeumi környezetben őrzött muzeális tárgyi anyag feldolgozása is egyedülálló, amely a hazai grafikatörténet számára is értékes adalékokkal szolgálhat. A gipsz- és szobormásolat gyűjtemény általában is ismét a művészettörténeti érdeklődés középpontjába került, nemcsak történeti értéke, hanem művészeti alkotás mivolta okán is, darabjai hazai gipszöntő műhelyekben (Magyar Királyi Állami Felső Építő Ipariskola, Állami Paedagogium), valamint külföldön (stuttgarti és bécsi műhelyekben) készültek, típusaik szerint építészeti, anatómiai, ornamentális gipszöntvények, illetve reliefek, büsztök. Mára rendkívül töredékes állapotban maradt meg a gyűjtemény. A levéltári értékű iratanyag nyilvántartásai 1850-60-as években beiratkozott tanulók törzslapjait, anyakönyveit, valamint az 1920-as évek anyakönyveit tartalmazzák. A fennmaradt tanulói nyilvántartások pontos és egyedülálló kutatási lehetőséget biztosítanak az oktatástörténet tanulmányozása szempontjából, valamint az iskolában készült alkotások és alkotóik beazonosításának is alapvető forrásai. A bútorgyűjtemény egy részének jelentőségét a nemzetközileg is elismert építész és iparművész Kozma Lajoshoz (Kiskorpád, 1884 – Budapest, 1948) való kötődése adja, más részük a Székesfővárosi Iparrajziskola jelenlegi helyre költözésekor készültek 1893-ban és jól reprezentálják az egykori iskolabelső historizáló berendezését. A Schola Graphidis gyűjteményében 9 db kárpit található az egykor Kóródy György (Tiszaújlak, 1890 – Sydney, 1957) által alapított, majd az Iparrajziskolával egyesített kárpitműhelyben. A műhely 1920-1945 között jelentős megrendelésekkel, állami támogatással bírt, fennmaradt műveik tudományos feldolgozása teljes körűen nem történt meg, darabjai hiánypótlóak a feldolgozás szempontjából. A tárgyegyüttes önálló részét képezik az üvegablakok és kerámiák. Az üvegablakok igényes, jó kvalitású mesterművek, minden bizonnyal a művészeti oktatás tárgyi segédanyagaként kezelték őket, a színek, a tónusok festését, a technikát lehetett segítségükkel tanulmányozni. A gyűjtemény külön egysége a bútorműves szak oktatási célú szerszámgyűjteménye, mely nagy részének szerszámtörténeti ritkaságértéke is van, de a 2017-ben befejeződött képzés több évtizeden át önálló szakterületekhez (intarziakészítés, faszobrászat, esztergályozás, aranyozás és díszítőfestés) használt eszközök bemutatása és dokumentálása is fontos szempont. Hasonló szempontok miatt érdekes a könyvműves szak szerszámkészlete is, ahol a bélyegzők között történeti kötések mintaelemei – kora barokk, barokk, klasszicista jellegű bélyegzők – találhatók meg, melyek segítségével történeti kötések mintaszerkesztését gyakorolhatták a hallgatók Jaschik Álmos (Bártfa, 1885 – Budapest, 1950) és Galamb József (?, 1876 – Budapest,1933) útmutatásai nyomán. Összességében a tárgyegyüttes a kulturális örökség kiemelkedő jelentőségű, pótolhatatlan eleme, mert a 2012-ben alapított múzeumszerű Schola Graphidis gyűjtemény a Schola Graphidis Budensis (Budai Rajzoló Oskola) (1778–1886) és a Pesti Rajzoló Oskola (1788–1886), valamint ezek utódintézményeinek a Székesfővárosi Iparrajziskolának (1886–1946), a Szépműves Líceumnak (1946–1950), és a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolának képzéseihez használt, vagy a képzések során keletkezett kulturális javait egyedülálló módon megőrizte, rendszerezi és kutathatóvá teszi, ezáltal az egyik legrégebb óta működő közintézményünk által megőrzött unikális oktatás-, művészettörténeti és iparművészeti gyűjteményévé vált. |
|
|
|
|
|
