| JELENTŐSÉGE, VÉDÉS INDOKA: |
Ferenczy Károlynak a szakirodalom által is régóta ismert, fényképpel közölt műve hosszas lappangás után 2015 tavaszán bukkant fel budapesti árverési kínálatban. A festményt ugyanis – egy tudatos, művészettörténészi szempontok alapján felállított vásárlási koncepció mentén – Budapest Székesfőváros Tanácsa vásárolta meg 1937-ben a Fővárosi Képtár gyűjteménye számára. Ezt követően kiállításokon, tanulmányokban közölték, majd 1946-ban, mint az „ostrom alatt” eltűnt leltári tételt jelentették be a háborús veszteségeket összesítő miniszteri biztosságnak. A festményt, mint ismeretlen helyen lévő Ferenczy művet a későbbi szakirodalom is közölte, a 2011-ben a Magyar Nemzeti Galériában megrendezett életmű kiállítás alkalmából pedig – „Wanted!” megjelöléssel – a keresett Ferenczy-művek között is közzé tették adatait és fényképét. Ferenczy Károly életművében fontos szerepet játszanak a csendéletek, amelyek az életműben feltűnően az 1910-évek elején szaporodtak meg (a legkorábbi darabok 1901-ből származnak), mely jelenség nem volt független a modern képzőművészetekben zajló folyamatoktól (Ferenczy a bécsi Sezessionban és a Nemzeti Szalonban egyaránt találkozhatott olyan modern csendéletekkel, amelyek a műfaj jelentőségére hívták fel a figyelmét). A művész monográfusa, Genthon István az 1910-1911 folyamán született virágcsendéletekben az egyszerűsödést, a monumentális hatás erősödését vélte felismerni, ill. felvetette, hogy a festő e korszakában a csendéletek az életmű összegzésének, szintetizálásának kezdeti lépéseihez köthetők. A Magyar Nemzeti Galériában 2011-ben megrendezett életmű-kiállítás katalógusában Bellák Gábor tanulmányában ezt továbbgondolva és megerősítve arra is rámutatott, hogy a csendéletekben felvetett festői problémák továbbgondolása elvezet az életmű összegzésének tekinthető késői aktkompozíciókhoz. A Virágok parasztkorsóban című képen – a többi, polgári enteriőrt sejtető képtől eltérően – egy népies, kalocsai motívumokkal díszített kancsóban ábrázolja a csokrot a művész. A kép műfajon belüli egyediségét adja még, hogy az alkotónak ez a legnagyobb méretű ilyen témájú műve. Értékét növeli, hogy a festőtől származó virágcsendélet a teljes hazai közgyűjteményi állományban is ritka, mindössze egyetlen ilyet tart számon a szakkutatás. A magas kvalitású, de Ferenczy életművében nem főműnek tekinthető alkotás, ritkasága, közgyűjteményi provenienciája miatt mégis a kiemelkedő jelentőségű és pótolhatatlan kulturális örökségünk részének tekintendő. |
