| MEGNEVEZÉS: |
Zománc falburkolat a pécsi Megye utcai egykori fiú nevelőotthon helyiségében, 1972 |
| KOR: |
1972 |
KELETKEZÉS HELYE: |
Pécs, Bonyhád |
| ANYAG: |
vaslemez |
| TECHNIKA: |
zománcozott |
| MÉRET: |
magasság: 315.00 cm; szélesség: 900.00 cm;
egyéb méret(ek): egységek mérete (összesen 120 darab): 45,5 x 45,5 cm |
| LEÍRÁS: |
Négyzetes egységekből álló, helyspecifikus alkotás. A monumentális falkép-kompozíció geometrikus alapformákból építkezik, a kör, annak cikkelyei és a nyújtott téglalap egymáshoz való kapcsolódási lehetőségeit és viszonyrendszerét vizsgálja. A kompozíció szerkezeti alapja a négyzetes fémlemez. Sötétkék, fekete és világoskék alapon jelennek meg a szürke, fehér, vörös, narancs és sárga mértani formák, sorolt elemekként. |
| JELZÉS: |
|
| JELENTŐSÉGE, VÉDÉS INDOKA: |
A pécsi egykori fiú nevelőintézet helyiségeit díszítő nagyméretű zománcozott falképek, köztük Kismányoky Károly (Pécs, 1943 – ) művének védési javaslata 2016 októberében érkezett a Műtárgyfelügyeletre. A védési szakvéleményeket a többszörös gyűjtőköri, kutatási érintettség miatt több közgyűjteménytől is be kellett kérni (Budapesti Történeti Múzeum Kiscelli Múzeum – Fővárosi Képtár, Iparművészeti Múzeum, Janus Pannonius Múzeum). A négy falkép funkciója szerint ugyanannak az épületnek a belső terét díszíti és egy időben készült, kompozicionális egységet képez. 1972-ben készültek, és – a korszak többi, mára elpusztult, vagy eltűnt alkotásai mellett, szinte kivételként – ma is az eredeti helyükön találhatók. A falképeket a Pécsi Műhely tagjai tervezték és a Bonyhádi Zománc Művek készítette el. Helyspecifikus alkotások, melyeket a nyílások és a falak méreteinek figyelembe vételével terveztek. A zománcképek nem régen kerültek a kutatás látókörébe. A szakirodalom már korábban is feldolgozta a Pécsi Műhely munkásságát (ld.: Aknai Tamás: A Pécsi Műhely, Jelenkor Kiadó, 1995, és Pécsi Műhely Nagy Képeskönyv, Alexandra Kiadó, 2004), közelmúltban pedig több kiállítás foglalkozott kifejezetten a hatvanas, hetvenes évek absztrakt művészetével és az épületdíszítő művekkel is (pl. Pécsett az m21 Galériában, a Szombathelyi Képtárban és a Ludwig Múzeumban rendeztek kiállítást a „Párhuzamos avantgárd. Pécsi Műhely 1968-1980” címmel, valamint a Kiscelli Múzeum és a Kassák Múzeum közösen rendezett kiállítást „Karl-Heinz Adler és a magyar absztrakció” címmel.) A védésre javasolt művek szakirodalmi feldolgozottsága, közlése alapján tehát nemcsak a keletkezésük története ismert, hanem az alkotói életművekben és tágabb összefüggésben is elhelyezhetők, értékelhetők. A négy zománckép a tervezésük és őrzési helyük kapcsán is összefügg: három mű az épület lépcsőházában található, egy, Kismányoky Károly munkája pedig a mellette lévő helyiségben. Az alkotók: Kismányoky Károly (Pécs, 1943 – ), Szíjártó Kálmán (Szigetvár, 1946 – ), Ficzek Ferenc (Pécs , 1947 – Pécs , 1987) és Pinczehelyi Sándor (Szigetvár, 1946 – ). A terveket a mecseknádasdi szimpóziumon készítették 1971-ben. Maguk a zománc faliképek 1972-ben, a Lantos Ferenc vezette utolsó bonyhádi szimpóziumon készültek, felszerelésüket pedig az alkotók az intézményben gondozott gyermekek közreműködésével végezték el. A Pécsi Műhely tevékenysége (1970-től) kiemelkedik a magyar neoavantgárd művészet, így a magyar képzőművészet történetében. Ezen belül a négy zománckép a Pécsi Műhely korai korszaka egyik legjellemzőbb műformájának, a zománcozott fémlemezekből összeállított beltéri muráliáknak legreprezentatívabb és egyetlen in situ fennmaradt együttesét képezi. A Bonyhádi Zománcművészeti Alkotótelep szintén úttörő volt a maga nemében: ez volt az első ipari művésztelep az országban, az alkotók új műfajokkal és technikákkal kísérletezhettek. Itt készültek Lantos Ferenc és a Pécsi Műhely nagyméretű geometrizáló zománc falburkolatai, amelyek közül a négy pécsi falképen kívül mára szinte az összes megsemmisült vagy eltűnt a középületekről. Ezek a művek egyszerre kordokumentumai a magyar avantgárd absztrakciós törekvéseinek, és a Pécsi Műhely korai időszakának, amikor a környezetépítés, a vizuális nevelés és az absztrakt művészet rövid időre összhangba került. A szakvélemények kiemelik, hogy a művekben olyan törekvések jelennek meg, amelyeknek az egyének művészi pályáján is jelentős szerepük volt. Kismányoky – Lantos Ferenc tanítványaként – a korai absztrakt geometrikus törekvések után a csoport más tagjaival együtt a városi és tájakciók, majd a konceptuális művészet felé fordult. A fiúotthon számára létrehozott kompozíció kiváló szintézise Kismányoky korai geometrikus alkotásainak. A mértani elemek egyszerű sorolása helyett a művész egy „geometrizáló-vizuális rendszer” létrehozására törekedett. Az épület funkciója jelenleg is az eredetihez hasonló, tulajdonosa az önkormányzat. A képeket a művészek ajándékozták az önkormányzatnak. (Ez lehet az oka annak is, hogy az 1964 és 1990 közötti köztéri országos képzőművészeti cenzúra intézményének adatbázisában, a Képző- és Iparművészeti Lektorátus Adattárában a mű dokumentációja nem található.) A falképek önmagukban is veszélyeztetettek, hiszen az épülettel eszmei értelemben egységet alkotnak, azonban egy funkcióváltás, vagy belső átalakítás során könnyen áldozatul esnek, jelen esetben az is fontos tényező, hogy az épület és azt díszítő zománcképek nem állnak műemléki védelem alatt. Mindezek alapján egyértelműen megállapítható, hogy a pécsi zománcképek egyenként és egységükben is a 20. század második felében kibontakozó magyar művészeti irányzat, a neoavantgárd absztrakciós törekvéseinek különleges és jelentős, mára már ritkának is tekintendő alkotásai, kulturális örökségünk védendő emlékei. |
|
|
|
|
|
