| MEGNEVEZÉS: |
Zománc falikép a pécsi Megye utcai egykori fiú nevelőotthon lépcsőházában, 1972 |
| KOR: |
1972 |
KELETKEZÉS HELYE: |
Pécs, Bonyhád |
| ANYAG: |
vaslemez |
| TECHNIKA: |
zománcozott |
| MÉRET: |
magasság: 405.00 cm; szélesség: 315.00 cm;
egyéb méret(ek): egységek mérete (összesen 51 darab): 45,5 x 45,5 cm |
| LEÍRÁS: |
Négyzetes egységekből álló, helyspecifikus alkotás. A zománc falkép kék, piros, szürke és fehér körívek és körcikkelyek egymásra hatásából építkező, dinamikus kompozíció. Az egymásra épülő körszeletek „szerkezetileg nyitottan hagyott, végtelenül variálható rendszert” hoznak létre. |
| JELZÉS: |
|
| JELENTŐSÉGE, VÉDÉS INDOKA: |
A pécsi egykori fiú nevelőintézet helyiségeit díszítő nagyméretű zománcozott falképek, köztük Szíjártó Kálmán (Szigetvár, 1946 – ) művének védési javaslata 2016 októberében érkezett a Műtárgyfelügyeletre. A védési szakvéleményeket a többszörös gyűjtőköri, kutatási érintettség miatt több közgyűjteménytől is be kellett kérni (Budapesti Történeti Múzeum Kiscelli Múzeum – Fővárosi Képtár, Iparművészeti Múzeum, Janus Pannonius Múzeum). A négy falkép funkciója szerint ugyanannak az épületnek a belső terét díszíti és egy időben készült, kompozicionális egységet képez. 1972-ben készültek, és – a korszak többi, mára elpusztult, vagy eltűnt alkotásai mellett, szinte kivételként – ma is az eredeti helyükön találhatók. A falképeket a Pécsi Műhely tagjai tervezték és a Bonyhádi Zománc Művek készítette el. Helyspecifikus alkotások, melyeket a nyílások és a falak méreteinek figyelembe vételével terveztek. A zománcképek nem régen kerültek a kutatás látókörébe. A szakirodalom már korábban is feldolgozta a Pécsi Műhely munkásságát (ld.: Aknai Tamás: A Pécsi Műhely, Jelenkor Kiadó, 1995, és Pécsi Műhely Nagy Képeskönyv, Alexandra Kiadó, 2004), közelmúltban pedig több kiállítás foglalkozott kifejezetten a hatvanas, hetvenes évek absztrakt művészetével és az épületdíszítő művekkel is (pl. Pécsett az m21 Galériában, a Szombathelyi Képtárban és a Ludwig Múzeumban rendeztek kiállítást a „Párhuzamos avantgárd. Pécsi Műhely 1968-1980” címmel, valamint a Kiscelli Múzeum és a Kassák Múzeum közösen rendezett kiállítást „Karl-Heinz Adler és a magyar absztrakció” címmel.) A védésre javasolt művek szakirodalmi feldolgozottsága, közlése alapján tehát nemcsak a keletkezésük története ismert, hanem az alkotói életművekben és tágabb összefüggésben is elhelyezhetők, értékelhetők. A négy zománckép a tervezésük és őrzési helyük kapcsán is összefügg: három mű (köztük Szíjártó Kálmán is) az épület lépcsőházában található, egy pedig a mellette lévő helyiségben. Az alkotók: Kismányoky Károly (Pécs, 1943 – ), Szíjártó Kálmán (Szigetvár, 1946 – ), Ficzek Ferenc (Pécs , 1947 – Pécs , 1987) és Pinczehelyi Sándor (Szigetvár, 1946 – ). A terveket a mecseknádasdi szimpóziumon készítették 1971-ben. Maguk a zománc faliképek 1972-ben, a Lantos Ferenc vezette utolsó bonyhádi szimpóziumon készültek, felszerelésüket pedig az alkotók az intézményben gondozott gyermekek közreműködésével végezték el. A Pécsi Műhely tevékenysége (1970-től) kiemelkedik a magyar neoavantgárd művészet, így a magyar képzőművészet történetében. Ezen belül a négy zománckép a Pécsi Műhely korai korszaka egyik legjellemzőbb műformájának, a zománcozott fémlemezekből összeállított beltéri muráliáknak legreprezentatívabb és egyetlen in situ fennmaradt együttesét képezi. A Bonyhádi Zománcművészeti Alkotótelep szintén úttörő volt a maga nemében: ez volt az első ipari művésztelep az országban, az alkotók új műfajokkal és technikákkal kísérletezhettek. Itt készültek Lantos Ferenc és a Pécsi Műhely nagyméretű geometrizáló zománc falburkolatai, amelyek közül a négy pécsi falképen kívül mára szinte az összes megsemmisült vagy eltűnt a középületekről. Ezek a művek egyszerre kordokumentumai a magyar avantgárd absztrakciós törekvéseinek, és a Pécsi Műhely korai időszakának, amikor a környezetépítés, a vizuális nevelés és az absztrakt művészet rövid időre összhangba került. A szakvélemények kiemelik, hogy a művekben olyan törekvések jelennek meg, amelyeknek az egyének művészi pályáján is jelentős szerepük volt. Szijártó Kálmán a Pécsi Műhely tagjaként a korai geometrikus struktúrákat rögzítő tollrajzai és zománcai után elsősorban a fotóművészet, illetve a kísérleti és animációs filmkészítés irányába fordult. A műtárgy azért is kiemelt jelentőségű a művész munkásságában, mert nem tudunk még egy olyan zománcról, amely ilyen monumentális méretben, eredeti építészeti környezetében megőrizve reprezentálná az alkotó korai szín- és formakísérleteit. Az épület funkciója jelenleg is az eredetihez hasonló, tulajdonosa az önkormányzat. A képeket a művészek ajándékozták az önkormányzatnak. (Ez lehet az oka annak is, hogy az 1964 és 1990 közötti köztéri országos képzőművészeti cenzúra intézményének adatbázisában, a Képző- és Iparművészeti Lektorátus Adattárában a mű dokumentációja nem található.) A falképek önmagukban is veszélyeztetettek, hiszen az épülettel eszmei értelemben egységet alkotnak, azonban egy funkcióváltás, vagy belső átalakítás során könnyen áldozatul esnek, jelen esetben az is fontos tényező, hogy az épület és azt díszítő zománcképek nem állnak műemléki védelem alatt. Mindezek alapján egyértelműen megállapítható, hogy a pécsi zománcképek egyenként és egységükben is a 20. század második felében kibontakozó magyar művészeti irányzat, a neoavantgárd absztrakciós törekvéseinek különleges és jelentős, mára már ritkának is tekintendő alkotásai, kulturális örökségünk védendő emlékei. |
|
|
|
|
|
