Műtárgy-nyilvántartási azonosító:
Gyűjtemény-nyilvántartási azonosító: 300470
Rendeltetés és tárgyfajta:
MŰVÉSZETI ALKOTÁS; GRAFIKAI ALKOTÁS; EGYEDI GRAFIKA
akvarell (vízfestmény)
Jogi helyzet:
VÉDETT GYŰJTEMÉNY
Alkotó(k):
tervező: Medgyaszay (Benkó) István (Budapest, 1877 – Budapest, 1959)
MEGNEVEZÉS: Medgyaszay Isván építészeti hagyatéka
KOR: KELETKEZÉS HELYE:
ANYAG:
TECHNIKA:
MÉRET:
LEÍRÁS: A gyűjtemény elemei (7 tétel, összesen 15 tervrajz): 1) Áruház terve (Bécs), 1902 (gyűjtemény-nyilvántartási azonosító: 300463); 2) Nemzeti Pantheon (Budapest) (gyűjtemény-nyilvántartási azonosító: 300464); 3) Rajzok a székelyföldi gyűjtőútról, 1904-1095 (gyűjtemény-nyilvántartási azonosító: 300465); 4) Nagy Sándorék háza (Gödöllő), 1907 (gyűjtemény-nyilvántartási azonosító: 300466); 5) Veszprémi színház (gyűjtemény-nyilvántartási azonosító: 300467); 6) Takarékpénztárak és Bankok Országos Nyugdíjpénztárának háza (Budapest V. ker. Gróf Tisza István utca 12.), 1939 (gyűjtemény-nyilvántartási azonosító: 300468); 7) Triest város sátra őfelsége számára, 1903 (műtárgy-nyilvántartási azonosító: 326982).
JELZÉS:
JELENTŐSÉGE, VÉDÉS INDOKA: Medgyaszay István (Budapest, 1877 – Budapest, 1959) építészeti hagyatékának egyes tételei egy Bécsben rendezendő Otto Wagner kiállítás miatt, kiviteli engedélyezési eljárás során kerültek a műtárgyfelügyeleti hatóság látókörébe 2017 októberében. A századelő egyik legjelentősebb modern építésze Medgyaszay István hagyatékát szerencsés módon a családja megőrizte, és az építész egykori házában a budapesti Ménesi úton a nyilvánosság számára is hozzáférhetővé teszi. Az építész és szakíró Medgyaszay 1893 és 1896 között a budapesti Állami Ipariskola építészeti szakosztályán folytatta tanulmányait, majd Francsek Imre (Gödöllő, 1864 – Budapest, 1920) tervezőirodájában dolgozott. 1899-től a bécsi Képzőművészeti Akadémián az osztrák századfordulós építészet egyik legkiemelkedőbb építésze, Otto Wagner (Penzing, 1841 – Bécs, 1918) mesteriskolájának növendéke volt. 1902-ben átiratkozott a budapesti Műegyetemre, majd 1904-ben szerzett mérnöki oklevelet. 1904 és 1906 között népművészeti gyűjtőúton járt Erdélyben, az út során készült rajzai (melyek közül négy a védett gyűjtemény részét képezi) Malonyai Dezső (Pest, 1866 – Budapest, 1916) „A magyar nép művészete” című többkötetes alkotásban jelentek meg. Korszerű színházépületeinek megtervezése során, mint például a védett gyűjteményben található veszprémi színház terve, több szabadalma jelent meg: a foglalat nélküli izzólámpa, a színházi ajtózár és a vasbeton födém. A népi formanyelv, a népi motívumok és a korszerű, innovatív technológia házasításából Medgyaszay István önálló stílus megteremtésére tett kísérletet. Bár a megőrzött építész-hagyaték teljes körű feldolgozásával a művészet- és az építészettörténet még adós, a védési eljárás alá vont tételek nemcsak azért jelentősek, mert a bécsi kiállításon is bemutatásra kerültek, és így a nemzetközi szakmai körök figyelmét is magukra vonták, hanem mert ez – a kiállítás előkészítés részeként – egy tudatos, szakmai szempontok alapján készített válogatás, mely a gazdag építészeti hagyatéknak olyan tételeit tartalmazza, amelyek életművében a magyar népi motívumok és a korszerű, innovatív technológia ötvözetét jelenítik meg. Így Otto Wagner tanítványaként az építész tervei nem csak hazai, de egyetemes építészettörténetben is számottevő alkotások, ezért a magyar és egyetemes kulturális örökség kiemelkedő jelentőségű és pótolhatatlan építészettörténeti emlékei.