| MEGNEVEZÉS: |
Vadászkürt, 1836 |
| KOR: |
1836 |
KELETKEZÉS HELYE: |
Kassa |
| ANYAG: |
szaru, ezüst |
| TECHNIKA: |
karcolt, kalapált |
| MÉRET: |
hosszúság: 64.00 cm |
| LEÍRÁS: |
Faragott szaruból készült hangszer, ezüst, hullámos szélű záró peremmel. Felületén karcolt vadászjelenetekkel és versekkel díszítve. Oldalán pár soros, pusztai, pásztor és vadászdalokat illusztráló gáláns jelenetek láthatók, melyek utalnak a megrendelő nemesi származására. A vadászkürtön lévő családi címer, továbbá a peremén lévő felirat szerint, a nagykállói Kállay család, nevezetesen Kállay Gergely, szabolcsi alispán megrendelésére készült. A karcolatokat a jelzés szerint a rézmetsző Horog(h) Dávid készítette. |
| JELZÉS: |
Kassa, 1836., Carolus Frölich |
| JELENTŐSÉGE, VÉDÉS INDOKA: |
A vadászkürt 2017. novemberében került a műtárgyfelügyeleti hatóság látókörébe egy budapesti aukciósház árverési kínálatában. A műtárgy már első áttekintésre is láthatóan különleges történeti forrásértékkel bír: ismert készíttetője-tulajdonosa, valamint készítésének ideje. A tulajdonos, Kállay Gergely (1784-1846), a nagy múltú Kállay család tagja, 1832-1836 közt szabolcsi másodispán. 1836 júniusában a választási küzdelem – ahol a konzervatívok Patay Istvánt akarták első, s Kállay Pétert (Kállay Gergely testvérét) második alispánnak, a „haladó párt” pedig Kállay Gergelyt akarta első alispánná választani – véres tisztújításba torkollt. A két párt által felbíztatott választók muzsikaszó mellett vonultak be Nagykállóba, ahol a Kállay testvérek egymás mellett álló házainak udvarán gyülekeztek. A Kállay Péter pártján állók a verekedéssé fajult vita hevében többeket megöltek az ellenpártból, akik ezt követően megostromolták Kállay Péter házát, majd a vármegyeháza ellen vonultak. A verekedésekben, rablásokban végül tízen meghaltak, 135-en megsebesültek. Az ügy kivizsgálása, a pereskedés hosszan tartott, a hétszemélyes tábla csak 1847-ben hozta meg ítéletét. Mindenesetre Kállay Gergely ettől kezdve nem vett részt a megyei politizálásban, 1836-ban politikai ellenfelei kerültek pozícióba. (Később fia, Ödön (1815-1879) „a lánglelkű hazafi”, a Kossuth párti, kiegyezést elutasító függetlenségi képviselő, a hét kuruc egyikeként tett országos ismertségre szert.) A Kállay Gergellyel kapcsolatos említett események ismeretében a műtárgy az 1836-os év első felére, június 14. előtti időszakra datálható. A műtárgy történeti forrásértékén túl említésre és méltatásra érdemes a vadászkürt művészi kvalitása is: a látványosan díszített vadászkürt igazi mestermunka, Horog Dávid keze munkája, akit – bár a kor rézmetszőit ismertető tanulmányok nem foglalkoznak vele – az időszak legügyesebb kezű metszői közé sorolhatunk, bankjegyhamisítóként híresült el. Horog Dávidot először 1812-ben helyezték vád alá két és öt forintos papírpénzek készítése miatt Debrecenben, s akkor több évi rabsággal büntették, amit a Pest megyei börtönben töltött le. Szabadulása után sem tért „jó útra” – most már 50 forintos „bankó-zettel”-eket hamisított, jó minőségű 10 forintosokat készített, majd ezek miatt 1822-ben fejvesztésre és vagyonelkobzásra ítélték. Az ítéletet azonban nem hajtották végre (ennek oka máig ismeretlen), s 11 évvel később újból körözték, mint szökésben lévő hamisítót. Ekkoriban hamisító műhelye az akkori Szabolcs vármegyében, Püspökladányban működött. Az újabb ellene folytatott eljárás dokumentumaiból az utolsó 1835 novemberében kelt, az ítéletet nem ismerjük.” A vadászkürtöt ezüst szerelékkel ellátó mester is azonosítható: a beütött jegy alapján egy kassai mester, bizonyos Carolus Frölich-nek tulajdonítható az ötvösmunka. Az ezüstjegy szerint, ez utóbbi része a tárgynak, az 1840-es évekből származhat. Lehetséges, hogy a díszesen megmunkált kürtre ekkor tették rá a koszorút. A dúsan díszített vadászkürtön a 19. század első felére jellemző, a korban divatos népdalok, magyar nóták közé sorolható rigmusok, az élet derűs oldalát, a szegénylegények idillikusnak ábrázolt életét, a vadászat örömeit, a jó bort dícsérő versek olvashatók, s a versek illusztrációjaként is felfogható rajzok láthatók. A 19. század első felének népies idilljét is magába olvasztó stílusjegyeit magán viselő műtárgy részletgazdag ábrázolásai nagy mesterségbeli tudásról, igen magas szintű technikai felkészültségről, tehetségről tesznek tanúbizonyságot, s árulkodnak a megrendelő, ill. a készítő irodalmi műveltségéről, ízléséről, továbbá a tárgy rendeltetéséről is. Az idők folyamán a vadászkürtökön többfajta díszítési technika is meghonosodott, ez vidékenként és korszakonként változott. A „karcolás” esetében a tárgyat késheggyel karcolják meg, majd a karcolásba valamilyen festőanyagot dörzsölnek bele. Ezzel a grafikus jellegű díszítéssel készült ez a kürt is. Ez a technika, az így díszített szarukürt elterjedt a juhászok által faragott és jeladóként használt kanásztülkön is – bár ez a példány egyáltalán nem sorolható közéjük, csupán anyaga (a szarvasmarha szarva), a díszítés technikája és a hangszer jeladó funkciója rokonítja velük. A megyei tisztségviselőnek készített ajándéktárgy utalhatott a tulajdonos vadászszenvedélyére (a Kállay család több tagja is híres volt erről a kedvteléséről), vagy csupán a megbecsülést, tiszteletet kifejező dísztárgy is lehetett ez a többrétű szimbolikus jelentéssel felruházott jeladó eszköz. A vadászatot idézi meg Diana ábrázolása (fején holdsarlóval), aki egy őzet ölel át, míg egy oroszlán járul elébe, amelynek hátán egy auloszt (latin tíbia) fúvó szárnyas alak (az antik hagyományok szerint Erósz/Ámor) ül. Ezen túl fák közt futó állatok, s rájuk célzó vadász jelenítik meg a vadászat témáját, de hangszer testét nagyrészt gáláns jelenetek borítják: egymás mellett üldögélő és ölelkező párok, valamint „a szőlő édes levé”-vel koccintó alakok, kulacsot tartó puttók, stb. A hangszer testén a fő helyen – a megrendelő személyére való utalásként – a Kállay család (heraldikai szempontból ugyan nem pontos, de egyértelműen azonosítható) címere látható: szárnyas, koronás sárkány által kerítve egy sisakos fej, egy függőleges helyzetben ábrázolt ponty, ezek alatt két szív. Körben felirat: A’ KÁLLAY FAMILIA NEMES CZIMERE MDCCCXXXVI. A hangszer jól jellemzi a kort, melyben készült, a társadalmi réteget, melyben használták, múzeumi tárgyként is kuriózum számba menne. Ezen kívül állapota is jó, sérülésmentes. Az iparművészetben ritkábbnak számító, forrásokkal a készítés körülményeit pontosan meghatározható műtárgy ritkasága, magas művészi kvalitása és társadalom-, valamint művelődéstörténeti jelentősége miatt a magyar kulturális örökség kiemelkedő jelentőségű és pótolhatatlan alkotásának tekintendő. |
|
|
|
|
|
