| tervező: Wagner, Otto (Penzing, 1841 – Bécs, 1918);tervező: Kallina Mór (Gross-Bittesch, 1844 – Budapest, 1913);tervező: Berndt (Bernt) Rezső (Rudolf) (Neunkirchen, 1844 – Pottenstein,1914) |
| MEGNEVEZÉS: |
Duna-parti távlat (az Országház pályaterve) |
| KOR: |
1882? - 1883 |
KELETKEZÉS HELYE: |
|
| ANYAG: |
papír |
| TECHNIKA: |
tus, ceruza, akvarell (vízfesték) |
| MÉRET: |
magasság: 408.00 mm; szélesség: 990.00 mm;
egyéb méret(ek): paszpartuval: 640x1192 mm |
| LEÍRÁS: |
A magyar Országház "Scti Stephani Regis" jeligével ellátott; Otto Wagner, Kallina Mór és Berndt Rezső által beadott pályaterve 1883-ból, mely a historizáló, kupolás épületet a Duna felől ábrázolja. |
| JELZÉS: |
jelezve balra lent (utólagos): "Scti Stephani Regis". Wagner Ottó, Kallina Mór és Berndt Rezső pályaműve. 4. hely |
| JELENTŐSÉGE, VÉDÉS INDOKA: |
Az ideáltervnek is tekinthető építészeti rajz 2017 tavaszán került a műtárgyfelügyeleti hatóság látókörébe egy külföldi kiállítási kölcsönzés előzetes egyeztetése során. Ennek eredményeként a mű 2017 végén a Bécsben megnyíló Otto Wagner kiállításra már – ideiglenes kiviteli engedély alapján – mint a magyar kulturális örökség védett eleme került bemutatásra. Az Országház 1882–1883-as tervpályázata a dualizmuskori magyar építészet politika-, ország- és nemzettörténet szempontjából legjelentősebb tervpályázata. Minden, a pályázathoz tartozó dokumentum nemzeti és nemzetközi viszonylatban is kiemelkedő jelentőségű, amelyek tárgyalása a legátfogóbb nemzeti és nemzetközi kontextusokat igényeli. Otto Wagner az újkori európai és egyben a modern építészet egyik legjelentősebb alakja, ezért hazai vonatkozású munkái különösen fontosak. Korai tervei historizáló felfogásban készültek, alapjaiban funkcionalista térszemléletét az alkalmazott történeti stílusok dacára is kiválóan érvényesítette, majd csatlakozva bécsi Secession művészcsoporthoz, a nemzetközi modernista építészet egyik, már életében elismert előfutárává és tekintélyévé vált. Hatása, főleg tanítványai révén, ugyancsak nemzetközi jelentőségű. Munkássága nemcsak az építészetben, hanem a várostervezésben és a teoretikus építészeti irodalomban is számottevő. A Budapestre készített Országháza-pályaterv Wagnernek az 1870-es évek végén és az 1880-as években készített nagy középületek pályaterveinek sorába illik, amelyek nemzetközi ismertséget szereztek az egyébként ekkoriban csak magánházakat, magánmegrendeléseket megvalósító építésznek. Megjegyzendő, hogy a Wagner és Honvéry Antal által 1868–1869-ben készített városrendezési tervben már fölbukkant az országház elhelyezésének gondolata. Ugyan e városrendezési tervben egészen más telekviszonyokat képzelt el, közvetetten előzménynek tekinthető a pályaterv szempontjából is. A pályaterv Otto Wagner életművében kitüntetett jelentőségű. A berlini építészeti szaksajtó is beszámolt róla, s később Wagner a lapjai közül többet Bécsben és Berlinben is kiállított 1886-ban, szerepel továbbá az először 1889-ben megjelent, Wagner-műveket bemutató – és kanonizáló erejű – albumban is. A monumentális középülettervek sorában a Budapestre készült terv a legnagyobb szabású, nemcsak méretei miatt, hanem konceptusa alapján is. A pályaterv a társalkotók életművében is kiemelkedő jelentőségű már pusztán az épület rendeltetését, az államiságot reprezentáló jelentőségét tekintve is. Wagner és szerzőtársai pályamunkája összesen 11 tervlapból áll. A pályaterv a pályázati felhívás nyomán legkésőbb 1882–1883 telén készült el. A tervezési program 1882. március 1-én kelt, a pályázat leadási határideje 1883. február 1. volt. A pályázaton négy művet díjaztak (Steindl Imre, Hauszmann Alajos, Schickedanz Albert – Freund Vilmos, Wagner–Kallina–Bernt), amelyeket 1883. április 23. és május 7. között nyilvánosan kiállították a budai Zeughausban. (Azaz a díjak odaítélésénél a 4. szám Wagner és szerzőtársai tervsorozatánál pusztán azt jelenti, hogy ez a díjazott tervek közül a negyedik sorszámot kapta, s nem a negyedik díjat vagy helyezést, mint azt olykor tévesen – magán a tervsorozat 11. lapjára utólagosan került feliraton is – olvasható.) A 11 lapból álló tervsorozat 10 lapja 1944-ben átvétellel az Országgyűlés Műszaki Hivatalától került az Országos Levéltár őrizetébe (az alaprajzok, metszetek és homlokzatrajzok). A Duna-parti látványterv azonban ezután is az Országgyűlés tulajdonában és kezelésében maradt mind a mai napig. A tervlapokat keletkezésük után reprodukálták, az 1910-es években jelentek meg másodreprodukciók folyóiratokban és napilapokban. Több alkalommal kölcsönözték kül- és belföldi helyszíneken megrendezett kiállításra is, így azok a szakirodalomban ismert, és többször publikált műalkotásnak számítanak. A nemzetközileg is jelentős építészek által jegyzett, és sorozat részeként készült tervlap építészettörténeti, művészettörténeti és művelődéstörténeti értékei alapján a magyar és egyetemes kulturális örökség kiemelkedő jelentőségű és pótolhatatlan építészettörténeti emlékének tekintendő. |
|
|
|
|
|
