Műtárgy-nyilvántartási azonosító: 322354
Gyűjtemény-nyilvántartási azonosító:
Rendeltetés és tárgyfajta:
DOKUMENTÁCIÓ; ÍROTT / NYOMTATOTT (KÉZ- ÉS GÉPIRAT); EGYÉB DOKUMENTÁCIÓ
irodalmi és egyéb kézirat
Jogi helyzet:
VÉDETT
Alkotó(k):
író: Jókai Mór (Komárom, 1825 – Budapest, 1904);író: Feszty Masa (Mária) (Budapest, 1895 – Domaháza, 1979)
MEGNEVEZÉS: Jókai Mór autográf kéziratrészlete a " Szabadság a hó alatt" című regényéből. Keltezés nélkül
KOR: 1878-1879, 1937 KELETKEZÉS HELYE:
ANYAG: papír
TECHNIKA: kézírás, tinta
MÉRET: terjedelem: 2.00 oldal
LEÍRÁS: Feszty Masa autográf soraival: „Jókai Mór kezeírása. Amár Renée dr-nak - az én kedves kis Amárkámnak nagy szeretettel hálával és bűntudattal igaz barátja Feszty Masa, Budapest, 1937. Karácsony”. Dr. Amar Renée (Budapest, 1893 – ?) az ajándékozás idején neves ideggyógyász, a Magyarországi Pszichoanalitikai Egyesület tagja és a Schwartzer-szanatórium orvosa volt.
JELZÉS: A felső sarokban kézzel számozva: "49" és "50".
JELENTŐSÉGE, VÉDÉS INDOKA: A budapesti antikvár árverésen 2016 júniusában felbukkant kézirat Jókai Mór (Komárom, 1825 – Budapest, 1904) két fóliós, keltezés nélküli kéziratrészlete a „Szabadság a hó alatt” című regényéből, Feszty Masa (Budapest, 1895 – Domaháza, 1979) 1937-ből származó, autográf ajándékozási soraival. Jókai Mór „Szabadság a hó alatt” alatt című regénye 1878 októbere és 1879 februárja között jelent meg folytatásokban Jókai saját lapjában, „A Hon”-ban. A mű sokat hivatkozott darabja a szakirodalomnak, mely az orosz dekabrista felkelés történetét dolgozza fel, szereplői más elbeszéléseiben – pl. „Görögtűz”, „Az Akhtiári fogoly” – is felbukkannak. A regénykézirat szövegéből 3 fóliót a Petőfi Irodalmi Múzeum, 2 fóliót az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) őriz, és két fólió – mely nem azonos a tárgyalt töredékkel – magántulajdonban van. Az eredeti autográf minden bizonnyal a Jókai család tulajdonában maradt, ahonnan részletekben Feszty Masa festőnő, Jókai Mór fogadott dédunokájának ajándékozása révén kikerült. Emiatt a mű 1965-ös kritikai kiadása az 1879-es, Athenaeum kiadó által közrebocsátott, nyomtatott szövegváltozatot tekinthette csupán alapnak összehasonlítva a „Jókai Jubileumi/Nemzeti Kiadás” végső szövegváltozatával. Ez utóbbi azonban a sorozatot szerkesztő Révai kiadóvállalat jóvoltából bizonyos stilisztikai átalakuláson esett át, amelyet maga a szerző is jóváhagyott. Az Akadémia által kiadott kritikai kiadás „A Hon”-ban megjelent szöveget – a napilap sajátosságával járó gyors szedés következtében adódó hibák miatt – csupán változatnak tekinthette, de a legelső, autográf változatra hivatkozni nem tudott. A kézirattöredéket Feszty Masa dr. Amar Renée (Budapest, 1893 – ?) számára dedikálta, aki az ajándékozás idején neves ideggyógyász, a Magyarországi Pszichoanalitikai Egyesület tagja és a Schwartzer-szanatórium orvosa volt. A regény eredeti szövege teljesen ismeretlen a kutatás számára. Az író második házassága révén több kézirat külföldre került: sok lappang, sok azonban a második feleség, Nagy (Grósz) Bella (Jákó, 1879 – London, 1947) londoni lakását ért tűzben elpusztult. Jókai Mór személyes dokumentumai és írói hagyatéka több közgyűjteménybe került. A legteljesebb gyűjtemény az OSZK-ban található, ugyanis 1912-ben az állam megvásárolta Jókai második feleségétől az író kéziratos hagyatékának általa tulajdonolt részét. A Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményének alapját az első házassághoz kötődő fogadott lánynak, Feszty Masának és családjának a tulajdona képezte, mely az egykori Petőfi Házban került elhelyezésre. Ezzel együtt is a hagyaték zöme szétszóródott, ugyanis – bár Jókai a szerkesztőségekből visszakérte a kéziratokat – nem mindig kapta vissza az autográfokat, ráadásul a családtól ajándékozás útján sok tétel elkerült. Jókai Mór két fóliós, keltezés nélküli kéziratrészlete a „Szabadság a hó alatt” című regényéből, Feszty Masa 1937-ből származó, autográf ajándékozási soraival Jókai Mór életművének és kultuszának kutatása szempontjából, a 1965-ben kiadott kritikai kiadásban megjelenttől eltérő, a filológiai kutatás előtt korábban ismeretlen és nélkülözhetetlen irodalomtörténeti forrás, ezért a kulturális örökség kiemelkedő jelentőségű, pótolhatatlan eleme.