| MEGNEVEZÉS: |
Ady Endre „A nagy cethalhoz” című versének ceruzával írt, aláírt autográf kézirata, 1908 |
| KOR: |
1908 |
KELETKEZÉS HELYE: |
|
| ANYAG: |
papír |
| TECHNIKA: |
kézírás, ceruza |
| MÉRET: |
magasság: 21.20 cm; szélesség: 17.00 cm;
egyéb méret(ek): 2 lap |
| LEÍRÁS: |
A kézirat 8. és 9. sorában a költő saját javításai. Az első lap jobb felső sarkán Osvát Ernő (Nagyvárad, 1876 – Budapest, 1929), a Nyugat főszerkesztője kétszavas, a nyomdának szóló feljegyzése: "garm. ritka". Boncza Berta (Csinszka) (Csucsa, 1894 – Budapest, 1934) Kemény Simon (Tass, 1883 – Budapest, 1945) költőnek szóló alábbi ajándékozási soraival: „Kemény Simonnak – Ady Endre és Csinszka barátjának hűséggel és szeretettel Ady helyett is Csinszka 1932. Karácsonyán Budapest”. Hasonmása - Boncza Berta sorai nélkül - megjelent: Révész Béla: Ady Endre tragédiája 1–2. Budapest, 1924. |
| JELZÉS: |
|
| JELENTŐSÉGE, VÉDÉS INDOKA: |
A budapesti antikvár árverésen 2013 májusában felbukkant kézirat Ady Endre (Érmindszent, 1877 – Budapest, 1919) „A nagy cethalhoz” című versének ceruzával írt, aláírt, 2 fólió terjedelmű, 1908-ban keletkezett autográfja. A vers először a „Nyugat” 1908. október 1-i számában jelent meg, majd a költő „Az Illés szekerén” című, 1909-ben kiadott verseskötetében. A költeményt az irodalomtörténet Ady legszebb, legmélyebb istenes versei közé sorolja. A szakirodalom a keletkezéstörténetet illetően több elképzelést ütköztet. Legvalószínűbb, hogy a költő apai nagyszüleinél a református templom mennyezeti kazettáin láthatta Jónás és a cethal történetét, melyet később verssé komponált. A költő műveit közzétevő kritikai kiadás (Ady Endre összes versei 4., Budapest, 2006) a kéziratról azt írja, hogy az nem maradt fenn. A provenienciáról mindenesetre annyi tudható, hogy Ady a verset Osvát Ernőnek (Nagyvárad, 1876 – Budapest, 1929) 1908 szeptemberében elküldte Érmindszentről, akinek jól ismert kézjegye, nyomdai rájegyzése látható is az első fólió rectóján: „garm. ritka”. Innen valószínűleg visszakerült Adyhoz, és az ő, illetve halála után felesége, Boncza Berta (Csinszka) (Csucsa, 1894 – Budapest, 1934) tulajdonában maradt. Az özvegy adhatta kölcsön Révész Béla „Ady Endre tragédiája I–II.” című könyve 1924-es kiadásában megjelent facsimile közléshez. Csinszka a kéziratot 1932-ben továbbajándékozta. A dedikáció ennek körülményéről ad felvilágosítást: „Kemény Simonnak – Ady Endre és Csinszka barátjának hűséggel és szeretettel Ady helyett is Csinszka. 1932. karácsonyán, Budapest.” A költő özvegye, aki ekkor már Márffy Ödön (Budapest, 1878 – Budapest, 1959) festőművész felesége volt, gyakran ajándékozott kéziratot a baráti kör számára. Kemény (Kohn) Simon (Tass, 1882 – Budapest, 1945) kritikus és költő Ady barátja, kortársa volt. Kézirat az ő tulajdonában lévő, első összkiadásban marad fenn, amely 1930-ban jelent meg az Athenaeum kiadó gondozásában. A szöveg megegyezik a nyomtatásban megjelenttel, azonban több javítást, törlést is tartalmaz. Egy teljes egészében törölt, de azért kibetűzhető sort, és több szót. Ezek a szövegvariánsok nem voltak ismeretesek eddig a kutatás számára. Az Ady hagyaték nagyrészt a Petőfi Irodalmi Múzeum, kisebb részben az Országos Széchényi Könyvtár tulajdonában van. A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtár és Információs Központ csak szórványokat őriz. Ady kéziratai már csak ritkán kerülnek elő, minden autográf felbukkanása irodalomtörténeti esemény. Ady Endre „A nagy cethalhoz” című versének ceruzával írt, aláírt, 2 fólió terjedelmű, 1908-ban keletkezett autográfja a 2006-ban kiadott kritikai kiadás szerint elveszettnek hitt és most felbukkant, a publikálthoz képest törléseket, kihúzásokat és javításokat tartalmazó, provenienciáját tekintve részben ismert, Ady Endre életművének kutatása szempontjából nélkülözhetetlen irodalomtörténeti forrás, ezért a kulturális örökség kiemelkedő jelentőségű, pótolhatatlan eleme. |
|
|
|
|
|
