| JELENTŐSÉGE, VÉDÉS INDOKA: |
Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni (Budapest, 1912 – Budapest, 2014) halála után a korábban még férjével közösen berendezett, Pozsonyi úti lakásban található képzőművészeti alkotások többségét 2014-ben pesti aukciósházak bocsátották árverésre. A képzőművészeti hagyatékból az árveréseken, és azt megelőzően is több tárgy közgyűjteménybe került, néhány darabja pedig magántulajdonba. Dési Huber István Virágzó öreg fa című műve egy ezen – főként grafikai – munkák közül. Radnótiék birtokában több Dési Huber által készített mű is volt, többek között az 1938-ban készült Lovak című festmény, valamint Önarcképe és a Dési templom is, amelyek a Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményébe kerültek illetve a Hernádi-gyűjteménybe még Gyarmati Fanni életében ajándékozás révén bekerült Radnóti Miklósné portréja. A költő és a festő barátságának tanúsága a Dési Huber 1944-ben bekövetkezett halála után írt, a Népszava című lap 1944. március 5-i számában megjelent, Nem bírta tovább…Dési Huber István emlékére című vers, amellyel Radnóti búcsúzott a festő barátjától. Dési Huber István festő-, és grafikusművészt és feleségét, Sugár Stefániát az 1930-as évektől szoros barátság fűzte a Radnóti házaspárhoz. A két házaspár Lesznai Anna (1885–1966) költő, író és iparművész közvetítésével ismerkedett meg egymással, és az évek során kapcsolatuk egyre szorosabbá vált; rendszeresen előfordultak a Frankl Sándor (1899–1944), könyvkötőmester és műgyűjtő műhelyében (Papírusz Könyvkötőműhely) alakult irodalmárok és képzőművészek (a szellemi élet fontos szereplői) által látogatott szalonban is. A Radnóti házaspár közeli barátai közé tartozott Beck Judit (1909–1995) festőművész (akivel Radnóti viszonyt is folytatott) és férje Gombosi György (1904–1945) művészettörténész, műgyűjtő, akinek grafikai kollekciója több Dési-Huber által készített rajzot (Fekvő nő, 1940 körül; Felhős táj, 1940 körül; Tájkép házzal és fákkal, 1940 körül; Sirató, 1940 körül, stb.) is tartalmazott. Gombosi gyűjteménye a Frankl-féle szalont látogató művészek grafikai munkáival folyamatosan gazdagodott, ahogy a műhelyben szintén gyakran megforduló két másik jelentős gyűjtőéi Szegi Pál (1902–1958) kritikusé és Bedő Rudolf (1891–1978) művészeti íróé is. Az 1940-es években jellemző grafikagyűjtésnek lendületet a Magyar Művészet 1934 elején közölt Genthon István Új magyar rajzok című tanulmánya adott, amelynek célja az ismertetésen túl a kortárs magyar grafikák gyűjtésének népszerűsítése is volt. A Radnóti Miklós és felesége Gyarmati Fanni hagyatékában fennmaradt alkotások nagy része olyan grafikai mű, amelyek alkotói a Frankl Sándor által működtetett könyvkötőműhely és szalon látogatói voltak, így az egykor Radnótiék tulajdonában lévő, Dési-Huber István Virágzó öreg fa című műve nem csupán az alkotó és a Radnóti házaspár kapcsolatának, hanem tágabb kontextusban a szalonhoz való kapcsolódás révén az irodalom-, a kultúr-, és a művelődéstörténet tekintetében is forrásértékű darabja, ezért a magyar kulturális örökség kiemelkedő jelentőségű és pótolhatatlan alkotásának tekintendő. |
