| MEGNEVEZÉS: |
Szécsi Miklós országbíró által kiadott, latin nyelvű oklevél. (Kelt: Visegrád, 1358. november 17.) |
| KOR: |
1358. november 17. |
KELETKEZÉS HELYE: |
Visegrád |
| ANYAG: |
pergamen |
| TECHNIKA: |
kézírás, tinta |
| MÉRET: |
|
| LEÍRÁS: |
Tartalma: Szécsi Miklós országbíró tudatja, hogy november 8-i oklevelének megfelelően megjelent előtte a jászói konvent ügyvédvalló oklevelével Gál fia Pál, a panaszos, Malah-i Pál fia Benedek képviseletében. Nevezett Benedek Donch fiai Jakab és Domonkos ellen nyújtott be keresetet, az utóbbiak területén levő út és forrás használata miatt. Ezek a Gömör megyei Malahban találhatók, és a felek ősei korábban megegyeztek közös használatukról. Ezt az alperesek nem tartják be. A jászói konvent bemutatott, 1305-ben kelt okleveléből megállapítható, hogy egy korábbi perben már megegyezés született az örök időkre szóló, közös használatról. Ez és más oklevelek bemutatása nyomán az alperesek kinyilvánították az országbíró előtt, hogy tartják magukat a korábbi megállapodáshoz. |
| JELZÉS: |
|
| JELENTŐSÉGE, VÉDÉS INDOKA: |
A budapesti antikvár árverésen 2015 decemberében felbukkant irat Szécsi Miklós (1320 körül – 1387) országbíró 1358. november 17-én kelt pergamen oklevele, hátlapján rányomott pecsét nyomával. Az oklevélben az országbíró tudatja, hogy november 8-i oklevelének megfelelően megjelent előtte a jászói konvent ügyvédvalló oklevelével Gál fia Pál, a panaszos, Malah-i Pál fia Benedek képviseletében. Nevezett Benedek Donch fiai Jakab és Domonkos ellen nyújtott be keresetet, az utóbbiak területén levő út és forrás használata miatt. Ezek a Gömör megyei Malahban találhatók, és a felek ősei korábban megegyeztek közös használatukról. Ezt az alperesek nem tartják be. A jászói konvent bemutatott, 1305-ben kelt okleveléből megállapítható, hogy egy korábbi perben már megegyezés született az örök időkre szóló, közös használatról. Ez és más oklevelek bemutatása nyomán az alperesek kinyilvánították az országbíró előtt, hogy tartják magukat a korábbi megállapodáshoz. Család- és birtoktörténeti jelentőségén túl az oklevél jog- és gazdaságtörténeti vonatkozásában is ritka dokumentum. Középkori vízhasználatra és legeltetésre vonatkozó forrás ugyanis ilyen korai időkből csak szórványosan maradt fenn. Az egy nemzetségbe tartozó felek közti vitát a vízhasználat, illetve a vízhez való szabad eljutás robbantotta ki. Ezt a szolgalmi jogot a bemutatott, az oklevélben tartalmilag átírt és bemutatott dokumentum, a gömöri ispán és szolgabírák, valamint a jászói konvent 1305-ben kiadott oklevele rögzítette, amely jól jelzi az ügy súlyát. Ami még értékesebbé teszi az iratot, hogy Gömör megye 1274-ben tartalmi átírásban fennmaradt oklevele után ez a következő – most már ismert – legrégibb, Gömör megye által kiadott oklevél. Ugyancsak meglepő körülmény, hogy a jászói konvent 1251-től kezdődő, 1274-től folyamatosnak tekinthető hiteleshelyi tevékenysége 1304–1306 közt megszakad, eddig egyetlen kiadványa sem volt ismert, tehát ez az egyetlen ismert oklevél ebből az időszakból. Ez a tény természetesen köztörténeti okokra vezethető vissza, hiszen a tartományurak révén az ország irányítása széttagolódott, a konvent területe pedig Aba Amadé és fiai érdekszférájába tartozott. Azonban még ez sem magyarázza az oklevélkiadás megszakadását, mivel a Csák Máté területén működő nyitrai káptalan oklevélkiadása, ha némileg vissza is esett, mégis folyamatos maradt. A dokumentum tehát a hiteleshelyi kutatásoknak is unikális forrása. Az ítéletből kitűnik, hogy Donch fiai, mint alperesek abban bíztak, hogy kisajátíthatják a vízhasználati jogot, azonban a felperes Benedek megőrizte a több, mint 50 évvel korábbi megállapodást igazoló oklevelet, így az alperesek kénytelenek voltak megegyezni. Az már nem dönthető el, hogy az alperesek nem ismerték a korábbi megállapodást (bár ez a korabeli viszonyokat tekintve kizárható, hiszen ennél hosszabb időkre is viszonylag pontos volt a birtokos családokban a birtokjogi kérdések szájhagyomány útján történő továbbadása), vagy abban bíztak, hogy a 14. század első két évtizedének harcai alatt a megállapodásra vonatkozó oklevél megsemmisült. Az oklevél a 14. század magyar gazdaság- és jogtörténetének, illetve család- és helytörténetének más forrásból nem megismerhető, egyedi adatokat is tartalmazó, valamint a középkori hivatali írásbeliség kutatásának korai, jellegét tekintve szórványosan fennmaradt, nélkülözhetetlen levéltári forrása, ezért a kulturális örökség kiemelkedő jelentőségű, pótolhatatlan eleme. |
|
|
|
|
|
