| MEGNEVEZÉS: |
Az egykori Markó utcai gimnázium dísztermének (ma: Budapesti Gazdasági Egyetem, Lotz-terem) pannói, 1876 |
| KOR: |
|
KELETKEZÉS HELYE: |
|
| ANYAG: |
vászon |
| TECHNIKA: |
tempera |
| MÉRET: |
|
| LEÍRÁS: |
Lotz Károly és Than Mór 1875-ben kapott megbízást az államtól a budapesti Markó utcában épített gimnázium (V. kerületi Állami Főgimnázium) dísztermének dekorációjára. A falképek programja a görög és római történelemből merített. A rendelkezésre álló tér adottságai miatt a művészek nem falfestményeket, hanem vászonra festett temperaképeket készítettek, amelyeket azután falmélyedésekbe erősítettek. Lotz három görög történeti és egy mitológiai tárgyú festményt készített, Than három pannója a római történelemből vette témáját. Ugyancsak Than készítette el a bejárati oldal felső zónájában elhelyezett öt lunetta allegorikus ábrázolásait, amelyek a gimnáziumi tanulmányokat hivatottak jelképezni. Az eredeti program szerint a terem bejárati falának közepére, a két ajtó közé szánták Pallasz Athéné ábrázolását, és ettől balra illetve jobbra a három görög illetve a három római történeti tárgyú festményt (a hosszanti falra egy, a szomszédos rövid oldalra két képet). Az öt allegorikus lunetta a bejárati hosszú oldal felső zónája számára készült. A jelenlegi elhelyezés szerint Athéné a három görög történeti tárgyú képpel együtt a bal és jobb rövid oldalt foglalja el, míg a bejárati hosszú oldalt a három római tárgyú festmény, fent pedig - az eredeti programnak megfelelően - az öt lunetta díszíti. A festmények programja és stílusa egyaránt a korszak neoreneszánsz művészeti törekvéseit tükrözi, közelebbről Lotz és Than bécsi mesterének, Carl Rahl-nak (Bécs, 1812 - Bécs, 1865) a hatását. Lotz esetében a francia klasszicizmus nagymesterének, Jean Auguste Dominique Ingres-nek (Montauban, 1780 - Párizs, 1867) a hatása is érezhető, akinek művészetével 1867-es párizsi tanulmányútja során ismerkedhetett meg a magyar művész. Mindkét forrás az itáliai érett reneszánsz eszményeit közvetítette, ezek ötvöződnek Than vásznain drámaibb, színpadiasabb, a német romantikához közelebb álló, míg Lotznál elevenebb, természetesebb, latinosabb ábrázolásmóddal. |
| JELZÉS: |
|
| JELENTŐSÉGE, VÉDÉS INDOKA: |
|
|
|
|
|
|
