| MEGNEVEZÉS: |
Opera quae quidem extant omnia, latinitate uel iam olim, uel nunc recens à uiris doctissimis donata, ... 1-2. köt. Basel, 1538 |
| KOR: |
1538 |
KELETKEZÉS HELYE: |
Basel |
| ANYAG: |
papír |
| TECHNIKA: |
nyomtatott, tinta, kézírás, fametszet, bőrkötés |
| MÉRET: |
egyéb méret(ek): [12], 843, [1] p.; [8], 640 p. |
| LEÍRÁS: |
Opera quae quidem extant omnia, latinitate uel iam olim, uel nunc recens à uiris doctissimis donata, ... & graecum ad exemplar diligentissimè recognita. Accesserunt in singulos libros optimis ex autoribus argumenta, co[m]mentarij uice studiosis futura. Item Jo. Lodovici Vivis Valentini, de libris Aristotelicis censura, nunc recens & nata & edita. Ad haec de vita Aristotelis, deq[ue] genere philosophiae, ac scriptis eiusdem, commentatio doctissima, per Philippum Melanchthonem. [Tomus primus](– secundus). [Egybekötve.] Basileae, [Johann Oporinus], 1538.
A címlapon Enyedi György (Nagyenyed?, 1555 – Kolozsvár, 1597) unitárius püspök és gróf Nádasdy Ferenc (Csejte, 1623 – Bécs, 1671) országbíró tulajdonosi bejegyzése: „Unus libr[orum] Georgij Eniedinsis Transylvanij. Empt [um est] Viennae flor[enis] quattuor” [Az erdélyi Enyedi György könyveinek egyike. Vásárolta Bécsben négy forintért]; Ex libris C[omit]i[s] Francisci de Nadasd; Conventus Lauretani in Ungaria Ordi[ni]s Servorum B[eat]ae V[irgin]is M[a]r[i]ae. A könyv címlapján szereplő harmadik possessori bejegyzés a lorettomi szervitáké. A címlap közepén Enyedi György saját kezű bejegyzése: „Novit Deus omnia iudex” [Isten, aki mindennek a bírája, megítéli ezt]. A felső margónál ismeretlen kézírással: „Probat fortuna viros” [a Szerencse próbára tesz]. Számos, gyakran oldalnyi terjedelmű margináliával. A jegyzetek két német kéztől származnak, talán egy harmadik, nem azonosított jegyzetelő is elkülöníthető. Mindkét kötet szövegközti fametszetű ábrákkal illusztrált. A 17. század első felében készült fatáblás, bordázott gerincű, préselt disznóbőr kötésben, sárgaréz kapcsokkal. A kötéstáblák közepén négyosztatú elhelyezkedésben, boltíves épületdísz alatt ülő két uralkodó-alak, amely alatta sorrendjében megcserélődik. Alattuk „Georgius Dux 1536” és „Ioannes Dux SA” feliratok. A bibliai alakok alján váltakozó „Data est mihi omnes”, „De fructu ventris tui” és „Super solium David” feliratok. |
| JELZÉS: |
|
| JELENTŐSÉGE, VÉDÉS INDOKA: |
A budapesti antikvár árverésen 2017 júniusában felbukkant régi könyv Arisztotelész (Kr. e. 384 – Kr. e. 322) „Opera quae quidem extant omnia, latinitate uel iam olim, uel nunc recens à uiris doctissimis donata…” című, 1538-ban Baselban kiadott művének Enyedi György (Nagyenyed?, 1555 – Kolozsvár, 1597) unitárius püspök és gróf Nádasdy Ferenc (Csejte, 1623 – Bécs, 1671) országbíró, valamint a lorettói szervita rend tulajdonosi bejegyzését tartalmazó példánya. A kötet szövegközti fametszetű ábrákkal illusztrált és számos, gyakran oldalnyi terjedelmű margináliát (lapszéli jegyzetet) tartalmaz. Kötése a 17. század első felében készült fatáblás, bordázott gerincű, préselt disznóbőr, sárgaréz kapcsokkal. A fenti Arisztotelész-kiadás hazai közgyűjteményekben is megtalálható, ám a szóban forgó példány egyedi jellemzőkkel rendelkezik. A supralibros (a kötéstáblán elhelyezett tulajdonjegy) 1536-os évszámú „Georgius Dux” és „Ioannes Dux” felirata a szász választóktól származhat, ami fejedelmi könyvtárhoz köti a könyv eredetét. A coburgi könyvtár 2016. évi kiállítási katalógusa említ egy hasonló supralibrost, bár ott az elülső fedélen és a hátsón külön szerepel a két választó, itt pedig mindketten az első fedélen. A kötet két korábbi magyar tulajdonosa, Enyedi György és gróf Nádasdy Ferenc a magyar kultúrtörténet kiemelkedő alakjai. Enyedi György unitárius püspök életműve végtelenül gazdag. A Boccaccio Decameronjának egyik novelláját versben magyarra ültető, Héliodórosz Aetiophicáját görögről latinra fordító egyházfitól nem csak egyetemi évei alatt készített jegyzetei (Annotationes), vagy a korszak legnagyobb szerkesztett, kéziratokban fennmaradt prédikációgyűjteménye maradt fenn, de főműve is, az Explicationes locorum Veteris et Novi Testamenti, az ó- és újtestamentumbeli helyek magyarázatai, mely az unitárius egyház egyik legfontosabb teológiai összegző munkájaként évszázadokra meghatározta a tudós unitárius egzegetikát (bibliamagyarázatot). Az 1538-ban nyomtatott Arisztotelész-példányt a püspök saját bejegyzése szerint Bécsben vásárolta. Jelenlegi ismereteink szerint Enyedi három alkalommal járhatott Bécsben, először 1574–1575-ben, melyet Gismunda és Gisquardus szerelmi históriájának fordításából tudunk. Feltehetően ekkor részt vett maga is Nádasdy Ferenc és Báthory Erzsébet esküvőjén. Később tanulmányútjára menet, majd onnan jövet haladhatott át Bécsen 1583–87 körül. Nádasdy Ferenc főnemes és országbíró könyvtárával és könyvtári hagyatékával már sok évtizede foglalkozik az irodalomtörténész és a történész szakma. A gyűjtemény nemcsak főúri jellege miatt érdekes, de rengeteget elárul a korszakról, a megelőző tulajdonosok és generációk gyűjteményének összetételéről, a magyarországi könyvmozgásokról, emellett Nádasdy kivégzése utáni könyvmozgásokról, mivel három gyűjteménybe tagozódik be a gyűjtemény szinte egésze. Enyedi György másfél tucat fennmaradt kötetével szemben itt több száz megőrzött kötetről beszélhetünk, és a különböző könyvlisták mellett levelekről, feljegyzésekről, ajándékozásokról, megrendelésekről és számlákról tudunk, melyek segítenek az eredeti könyvtár részletes rekonstrukciójában, és kötetei származásának, valamint utóéletének nyomonkövetésében. Az Arisztotelész-kiadást árverési felbukkanásáig a Nádasdyval foglalkozó katalógusok eddig nem ismerték, az nem szerepelt a könyvlistákban sem. Ez még érdekesebbé teszi a könyvet a szakma számára. A kötet számos kiterjedt, gyakran oldalnyi terjedelmű margináliát tartalmaz. A kötetbe két kéz jegyzetelt sokat, de talán még elkülöníthető egy harmadik alaposabb jegyzetelő is. Az első kéz a De naturali auscultatione 1–4. könyvét annotálta (az argumentációt összegzi a margón analitikusan elég részletesen), a második több mű elejéhez néhány kiemelő jegyzetet írt (Ethica, Rhetorica, Methaphysica). Mind a kettő német kéz, egyik sem Enyedi Györgyé. Az összehasonlítási alapot ehhez Enyedi fennmaradt kolozsvári köteteinek margináliái (Catullushoz, Palmeriushoz, Pliniushoz, Paolo Gioviohoz), illetve az Annotationes sajátkezűleg írt kézirata szolgáltatta. Elképzelhető, hogy a kötet néhány tartalomösszegző jegyzete Enyeditől származik, de a kötet átnézése során a szakértők egyelőre nem találták ennek nyomát. Arisztotelész „Opera quae quidem extant omnia, latinitate uel iam olim, uel nunc recens à uiris doctissimis donata…” című, 1538-ban Baselban kiadott művének fenteikben ismertetett példánya a 16. század magyar és egyetemes művelődés-, olvasás- és könyvtörténet, valamint gróf Nádasdy Ferenc és Enyedi György életművének kutatása és szétszóródott könyvtárának rekonstrukciója szemponjából – tekintettel a kötetben található kézírásos tulajdonosi bejegyzésekre és további kutatást igénylő lapszéli jegyzetekre – máshonnan nem ismert adatokat tartalmazó, forrásértékű könyvtári dokumentuma, ezért a kulturális örökség kiemelkedő jelentőségű, pótolhatatlan eleme.
|
|
|
|
|
|
