| MEGNEVEZÉS: |
A budai káptalan által privilégiális formában kiállított, latin nyelvű oklevél. (Kelt: 1496. június 21.) |
| KOR: |
1496. június 21. |
KELETKEZÉS HELYE: |
Buda |
| ANYAG: |
pergamen, viasz |
| TECHNIKA: |
kézírás, tinta |
| MÉRET: |
|
| LEÍRÁS: |
A káptalan zsinóron függő, mandorla alakú viaszpecsétjével, amelynek mintegy harmada hiányzik.
Tartalma: a budai káptalan előtt néhai ocskói (Vchko?) András fia, Ferenc a Nyitra megyében fekvő Mikófalva (Mikoffalwa) nevű örökölt birtokát minden hasznával és tartozékával 20 magyar aranyforintért – a zálogösszeg visszaadásának időpontjáig – elzálogosítja Tepko (Stepko?) Jakabnak.
|
| JELZÉS: |
|
| JELENTŐSÉGE, VÉDÉS INDOKA: |
A budapesti antikvár árverésen 2017 júniusában felbukkant irat a budai káptalan által privilégiális formában kiállított, 1496. június 21-én kelt latin nyelvű oklevele, zsinóron függő viaszpecséttel. Az oklevél tartalma szerint a budai káptalan előtt néhai ocskói András fia, Ferenc a Nyitra megyében fekvő Mikófalva nevű örökölt birtokát minden hasznával és tartozékával 20 magyar aranyforintért – a zálogösszeg visszaadásának időpontjáig – elzálogosítja Tepko Jakabnak. A budai káptalan az ország egyik legnagyobb forgalmú hiteleshelye volt, napjainkra 2969 darab eredeti középkori, ezek közül 1496-ból 20 darab eredeti oklevél maradt fent. Az ezeken kívül más formában (átiratban, másolatban) megőrződött oklevelek száma 2809. A tárgyalt oklevél egy, a korban nem túl magas összegű zálogügylet írásba foglalása, melyben az elzálogosított birtok, Mikófalva általánosan leírt tartozékaival szerepel: szántóföldek, művelt és műveletlen földek, mezők, erdők, rétek, legelők, kaszálók, folyók, tavak, halászóhelyek és patakok. Oklevéltani szempontból mindenképpen figyelmet érdemlő körülmény, hogy elzálogosító levélről (littarae impignoratitiae) van szó, melyeket a 13. században még többnyire zárt (litterae clausae), vagyis zárópecséttel ellátott, a 14. századtól már inkább pátens (litterae patentes), vagyis rányomott pecséttel megerősített formában adtak ki. A jelen oklevél azonban függőpecséttel, vagyis privilégiális formában kiadott irat, mely az örök jogot adományozó oklevelek sajátja – egy záloglevél ilyen módon történő megerősítése, ha nem is példátlan, de viszonylag ritka a korabeli, sőt a későbbi gyakorlatban is. Ezt azért is fontos megjegyezni, mert a privilégiumok kiállításának díja magasabb volt a zárt vagy a pátens alakban kiállított oklevelek díjánál, tehát az ideiglenes hatályú oklevél kiállításának formájához minden bizonnyal a kölcsönt adó Tepko Jakab ragaszkodott, mivel annak hitelessége megkérdőjelezhetetlen volt. A birtokot zálogba adó Ferenc a később nagy tekintélyre szert tevő Ocskay család tagja, egyébként a család ősének számító Mihály unokája volt. Az Ocskay család 2,1 iratfolyóméter (ifm) terjedelmű levéltára 1945-ben megsemmisült, jelenleg csupán 0,1 ifm található a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárában P 1000 jelzeten. A budai káptalan által privilégiális formában kiállított, 1496. június 21-én kelt latin nyelvű oklevele a 15. század magyar gazdaság- és jogtörténetének, illetve család- és helytörténetének más forrásból nem megismerhető, egyedi adatokat tartalmazó, valamint oklevéltani szempontból formáját tekintve is ritka levéltári forrása, ezért a kulturális örökség kiemelkedő jelentőségű, pótolhatatlan eleme. |
|
|
|
|
|
