| MEGNEVEZÉS: |
Arany László autográf, aláírt levele sógorához, Szél Kálmánhoz "Kedves Kálmánom!" megszólítással. (Kelt: Budapest, 1883. június 11.) |
| KOR: |
1883. június 11. |
KELETKEZÉS HELYE: |
Budapest |
| ANYAG: |
papír |
| TECHNIKA: |
tinta, kézírás |
| MÉRET: |
magasság: 18.00 cm; szélesség: 11.50 cm; terjedelem: 2.00 oldal |
| LEÍRÁS: |
Tartalma: Két nappal korábban kézhez kapta a hagyatékátadó végzést. A nagyszalontai [református fiú] iskolát illető ezer forintot egy hivatalos levél kíséretében elküldte Szél Kálmánnak. Néhány nap múlva szétosztja Arany János hagyatékát a végrendelet és az osztályegyezség értelmében, és akkor újra ír. Hivatalában nagyon sok dolga van, mert két leghasználhatóbb tisztviselője közül az egyik beteg, a másik pedig szabadságon van. Ezért még édesanyjának sem írt, de reméli, hogy [Szél] Piroska és Gizella levelezése pótolja a hiányt. Egészségére jótékony hatással van a hegyen lakás, de a hivatalba járás, mely oda és vissza egy-egy óra, sok idejét rabolja el.
Hozzá tartozik: Arany László által "Nagytiszteletű Szél Kálmán ref. lelkész urnak" Nagyszalontára címzett boríték. |
| JELZÉS: |
|
| JELENTŐSÉGE, VÉDÉS INDOKA: |
A budapesti antikvár árverésen 2014 januárjában felbukkant irat Arany László (Nagyszalonta, 1844 – Budapest, 1898) autográf, aláírt, Budapesten 1883. június 11-én kelt levele sógorához, Szél Kálmánhoz (Báránd, 1838 – Debrecen, 1928) „Kedves Kálmánom!” megszólítással. A levélhez tartozik egy Arany László által „Nagytiszteletű Szél Kálmán ref. lelkész urnak” Nagyszalontára címzett boríték. A levél szerzője Arany János fia, aki maga is költő, illetve népmesegyűjtő volt; a címzettje sógora, református esperes. Az 1883 júniusában keletkezett levél fél évvel Arany János halálát követően íródott, és benne a költő végakaratának teljesítésére vonatkozó információk vannak. Az Irodalomtörténeti Közlemények című folyóiratban 1979-ben közreadott Arany János végrendelet szövegéből tudjuk, hogy a költő földi javainak egy részét, illetve műveinek jogát és annak jövedelmét nagyrészt feleségére, Ercsey Juliannára (Nagyszalonta, 1818 – Budapest, 1885) hagyta. Befektetéseit egyenlő arányban fia, Arany László és unokája, Szél Piroska között osztotta szét. Ez utóbbi örökös a költő korán elhalálozott lányának, Arany Juliannának (Nagyszalonta, 1841 – Nagyszalonta, 1865) volt egyetlen gyermeke, aki ekkor még édesapja, Szél Kálmán gyámsága alatt állt. Arany mindemellett a Kisfaludy Társaság – melynek elnöke volt –, a Magyar Tudományos Akadémia – melynek titoknoka volt – és a Nagyszalontai Református Iskola számára is hagyományozott különböző összegeket. Az autográf szerint Arany László a levél írását megelőzően kapta kézhez a végrendeleti végzést, és ennek megfelelően küldte a nagyszalontai református iskola számára a végakarat szellemében az 1000 forintos támogatást. Arra is ígéretet tett a levélíró, hogy néhány nap múlva szétosztja Arany János hagyatékát a végrendelet és az „osztályegyezség” értelmében. Végezetül személyes életéről, hivatali munkáiról, illetve betegségéről tesz említést a levélben. Szél Kálmán egyébiránt külföldi (Genf, Göttingen, Bécs) teológiai tanulmányait követően lett Arany szülővárosának lelkésze, s 1863-ban vette feleségül a költő lányát. Szél ápolta Arany János emlékezetét Nagyszalontán, s kezdeményezte 1882-ben a nagyszalontai Arany János Emlékmúzeum alapítását, s az ezt megvalósító Arany Emlékegyesület első elnöke is volt. A megalapítást végül Arany László felajánlása tette lehetővé, ugyanis 1885-ben Nagyszalontának ajándékozta édesapja bútorainak, személyes tárgyainak és könyvtárának jelentős részét. A gyűjtemény a Csonkatoronyban 1899-ben került végleges helyére. A levél keltezése nehezen olvasható – az olvasat vitatható pontja az évjelzés: 1883-as vagy 1884-es dátum szerepel-e az iraton –, de az minden bizonnyal 1883. június 11. született, s nem 1884. július 11-én, ahogyan az Rolla Margit (Nagyvárad, 1908 – Budapest, 1990) feltételezi az 1944-ben Budapesten megjelent „Arany estéje” című könyvében. Éppen a Rolla Margit által közzétett közjegyzői dokumentumokból derül ugyanis ki, hogy ezen a napon a Magyar Földintézet megszüntette Arany János értékpapírjait, és az örökösök számára átvezették a végrendeletben meghatározott összegeket. Valószínű tehát, hogy ezen a napon postázta Arany László a szalontai református iskola számára is az 1000 forintot, s nem várt vele egy évet. Az 1883-as dátum helyességét támasztja alá szintén az is, hogy Arany László e levélben ígéret tett arra vonatkozólag, hogy a hagyaték teljes szétosztását követően értesíti a szalontai rokonokat. Ennek megvalósulásáról azonban egy 1883. június 27-i levélben már értesítette sógorát, Szél Kálmánt. Az Arany család hagyatéka tragikus sorsú, kevés autográf maradt fenn. Arany János halálát követően Arany László elkezdte összegyűjteni az apja által írt leveleket, s ezeket a hozzá írt közérdekű levelekkel együtt az Akadémiának szánta ajándékul. Szándékát halála után özvegye teljesítette is, ám a családi levelezés, valamint az 1855-ig írt versek letisztázott másolatai és az utóbb írt versek eredeti kéziratai azonban a később Voinovich Gézához (Debrecen, 1877 – Budapest, 1952) feleségül ment özvegy birtokában maradtak, a hagyaték sok más darabjával együtt. Voinovich, aki maga kívánta feldolgozni a kéziratos hagyatékot, nem engedett betekintést senkinek, s az a II. világháború végén a Voinovich-villában elégett. Arany László autográf, aláírt, Budapesten 1883. június 11-én kelt levele sógorához, Szél Kálmánhoz „Kedves Kálmánom!” megszólítással a 19. század magyar irodalom-, egyház- és oktatástörténete, Nagyszalonta helytörténete, valamint Arany János életútja és életműve tanulmányozása szempontjából egyedi adatokat tartalmazó, nélkülözhetetlen, szétszóródott irathagyatékból származó és közgyűjteményben őrzött töredék fondot kiegészítő levéltári forrása, ezért a a kulturális örökség kiemelkedő jelentőségű, pótolhatatlan eleme. |
|
|
|
|
|
