| MEGNEVEZÉS: |
I. Rákóczi György erdélyi fejedelem levele Szatmár vármegyéhez. (Kelt: Gyulafehérvár, 1647. április 14.) |
| KOR: |
1647. április 14. |
KELETKEZÉS HELYE: |
Gyulafehérvár |
| ANYAG: |
papír, viasz |
| TECHNIKA: |
kézírás, tinta |
| MÉRET: |
terjedelem: 1.00 oldal |
| LEÍRÁS: |
Magyar nyelvű levél a fejedelem saját kezű aláírásával, papírfelzetes viaszpecséttel. A hátlapon, a címzés fölött és részben a pecsétfelzet alatt olvasható latin feljegyzés és rövid kivonat a tartalomról.
Tartalma: A fejedelem tudatja, hogy megkapta a Szatmáron folyó megyegyűlésből április 4-én küldött levelet. Megfeddi a megyét, hogy nem követték más megyék példáját, és az országgyűlésből eljött Bornemissza István helyett nem küldtek új követet. Kéri, hogy Csomaközi Boldizsár katonáit – amennyire lehet – segítsék. A katonák élelmezése körüli visszaélések, tudniillik a pénzben való megfizettetés ügyében pedig megígéri a vétkesek megbüntetését, még ha azok az ő emberei is, csak nevezzék meg, mely falvakban és mely hadnagyok vezetése alatt történtek ezek az esetek. Meg is bízta már Kemény Jánost, hogy vizsgálódjon a kérdésben és a vétkeseket büntesse meg. |
| JELZÉS: |
Az irat címzés oldalán levéltári jelzet: "Pub. Polit. - Fasc. 4. - ActNo. 43. - 1647." |
| JELENTŐSÉGE, VÉDÉS INDOKA: |
A budapesti antikvár árverésen 2017 decemberében felbukkant irat I. Rákóczi György (Szerencs, 1593 – Gyulafehérvár, 1648) erdélyi fejedelem sajátkezű aláírásával és pecsétjével ellátott, latin formulákkal keretezett, 1647. április 14-én Gyulafehérváron kelt, magyar nyelvű levele Szatmár vármegyéhez. A levélben a fejedelem tudatja, hogy megkapta a Szatmáron folyó megyegyűlésből április 4-én küldött levelet. Megfeddi a megyét, hogy nem követték más megyék példáját, és az országgyűlésből eljött Bornemissza István helyett nem küldtek új követet. Kéri, hogy Csomaközi Boldizsár katonáit – amennyire lehet – segítsék. A katonák élelmezése körüli visszaélések ügyében pedig megígéri a vétkesek megbüntetését. Meg is bízta már Kemény Jánost, hogy vizsgálódjon a kérdésben és a vétkeseket büntesse meg. A hét felső-magyarországi vármegye – Borsod, Abaúj, Zemplén, Szabolcs, Szatmár, Bereg és Ugocsa – a II. (Habsburg) Ferdinánddal (Graz, 1578 – Bécs, 1637) 1621. december 31-én megkötött nikolsburgi béke alapján jutott Bethlen Gábor (Marosillye, 1580 – Gyulafehérvár, 1629) kezére. A terület csak a pénzügyek és az alsó szintű közigazgatás tekintetében tartozott az erdélyi fejedelem alá, egyébként a királyi Magyarország része maradt. Annak országgyűléseire jártak főnemesei, küldték követeiket vármegyéi és városai – ahogyan ez I. Rákóczi György leveléből is látható. A magyar királyok és az erdélyi fejedelmek között későbbiekben létrejött békekötések mindig kitértek a terület birtoklásának kérdésére. Így volt ez 1645-ben, a III. (Habsburg) Ferdinánd (Graz, 1608 – Bécs, 1657) és I. Rákóczi György közt létrejött linzi béke esetében is. A formai jegyek alapján az irat egy ív, kétrét hajtott merített papír, önmagába hajtogatott és lezárt levél. A fejedelmi kancellárián keletkezett, ez a lap alján olvasható, címzettre vonatkozó feljegyzésből is látszik. (A címzés és lezárás később történhetett, mint a diktálás.) A levelet papírfelzetes viaszpecséttel zárták le. A pecséten az erdélyi fejedelmek bevett gyakorlata szerint az országrész három nemzetének jelképei és a fejedelem családi címere látható. Az irat címzés oldalán az alábbi levéltári jelzet olvasható: „Pub. Polit. - Fasc. 4. - ActNo. 43. – 1647.”. A címzés alapján a levél eredetileg Szatmár vármegye levéltárába tartozott. A történeti Szatmár vármegye levéltárát Nagykárolyban érte a trianoni békekötés, ennek értelmében Románia területén maradt. A második világháború idején légoltalmi menekítés során a levéltár egy részét Zajta faluba vitték, amely Magyarország területére esett. Ez utóbbi kisebb levéltár töredék van most a Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltárának őrizetében Nyíregyházán. Az 1919 előtt keletkezett vármegyei iratok Romániában maradt zöme hosszas hányattatás után került a Kolozsvári Állami Levéltárba, és jelenleg is itt található. A háború ideje alatt már az elszakított Szatmárnémetiben lévő levéltárat nem őrizték megfelelően, az iratok szétszóródása, széthordása tehát lehetséges volt. A felbukkant Fasc. 4. No. 43. 1647. jelzetű irat a vármegye Acta publico politica iratsorozatába tartozik. A Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltára (MNL SZSZBML) a „HU – MNL – SzSzBML – IV. – A. – 501/b.” jelzeten őrzi a „Szatmár Vármegye Nemesi Közgyűlésének iratai, Közgyűlési iratok (1453) 1606–1838” 0,30 iratfolyóméter terjedelmű töredékes iratanyagot, ezen belül az Acta publico politica 1. és 4. fasciculusának ügyiratait. A Fasc. 4. MNL SZSZBML-ben levő csomója azonban nagyon töredékes, mindössze kilenc iratot tartalmaz: a No. 27. és 28. 1646-ból, a No. 29., 30., 31., 33., 39., 55. és 57. 1647-ből való. A felsorolt iratokon feltüntetett jelzet struktúrája és írása megegyezik az árverésen felbukkant és védési eljárás alá vont iraton látható jelzettel. A csomó többi irata, illetve megmaradt része ma Kolozsváron van, jelzete „Fondul Prefectura Judetului Satu Mare III/1. Acta publico politica 1610–1849”, terjedelme 22.–480. doboz. Az 1610–1677 közötti iratokból a Fasc. 2–23. a 22–28. dobozban található. Itt lehet a töredékes 4. fasciculus többi megmaradt anyaga is. Nem lehet pontosan megállapítani és eldönteni, hogy hol, mikor és hogyan került ki eredeti helyéről az árverésre bocsátott irat. I. Rákóczi György erdélyi fejedelem sajátkezű aláírásával és pecsétjével ellátott, latin formulákkal keretezett, 1647. április 14-én Gyulafehérváron kelt, Szatmár vármegyéhez írt magyar nyelvű levele, mely ismeretlen időben és módon levéltárból kikerült köziratként a 17. század magyar igazságszolgáltatás- és hadtörténetének, valamint I. Rákóczi György erdélyi fejedelem életútja és életműve kutatásának nélkülözhetetlen levéltári forrása, ezért a kulturális örökség kiemelkedő jelentőségű, pótolhatatlan eleme. |
|
|
|
|
|
