| JELENTŐSÉGE, VÉDÉS INDOKA: |
Az egykori budapesti Horthy Miklós (ma Bartók Béla) úton álló új építésű, modernista, „Bauhaus-stílusú” épület pinceszintjén 1937-ben megnyílt Sanghay Bár berendezéséből fennmaradt fali dombormű egy külső védési javaslat nyomán, 2017 decemberében került a Műtárgyfelügyelet látókörébe. A védési eljárás során a szakvéleményeket a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum és a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum készítették. A szakvélemények részletezik – a régi fazekas családból származó, de már a Magyar Iparművészeti Főiskolán is képzett, kül- és belföldön is díjakkal elismert alkotó – Cser Jolán keramikus életrajzát, amelyből sok adat ismert, de művei alig maradtak fenn. A Sanghay bár plasztikája a világháború előtti korszakból az egyetlen megmaradt nagy méretű, murális műve, mely az azt befogadó helyiség eredeti rendeltetését elveszítve veszélyeztetettnek is tekinthető. (A sérülékeny alapanyaga miatt az áttelepítés különösen kockázatos, a mű megsemmisülését is eredményezheti.) A dombormű művészeti értékein túl emlékértékkel is bír, hiszen a Sanghay Bár – az 1930-as években kiépülő, és az ide települő tehetősebb, fiatal középosztálybeliek között népszerű városrész – Lágymányos vendéglátás- és színháztörténeti szempontból is jelentős mulatója is volt. A létrejöttétől a megszűnéséig a magyar történelem tipikus pár évtizede sűrűsödött ebbe a mikrokörnyezetbe 1937-1947 között. A mulató berendezése a házat építő Belloni Nándor feleségének Cser Jolánnak a műve. A fennmaradt fényképek tanúsága szerint a szórakozóhely egységes stílusban kialakított helyiségeit Cser Jolán élénk színű, kínai jeleneteket ábrázoló kerámia-domborművei díszítették, a korszerű vendéglátásra és szórakoztatásra berendezkedve, boxokkal, páholyokkal, színpaddal, táncparkettel, zenekari emelvénnyel is ellátva. A részben kínaias öltözetű személyzet, énekesek, táncosok („Sanghay-görlök”) mellett, rendszeresen megújuló műsor is gondoskodott a vendéglátóhely közönségéről, melyet a korabeli sajtó hamar „Buda legszebb és nívósabb szórakozó helye, kitűnő műsor, jazz, reggelig tánc” minősítéssel illetett. A háború után a kommunista erkölcsökre veszélyes és a demokrácia ellenségei körében népszerű mulatót 1947 végétől a hatóságok razziák keretében ellenőrizték, majd lehetetlenítették el. 1948 után már a telefonkönyvek sem említik a Sanghay Bárt… A mulató pinceszinten levő helyiségei a világháború idején, majd az 1940-es évek végétől újra légvédelmi központként működtek, megsemmisítve a mulató teljes berendezését. Az átalakítás után a mulató egyetlen fennmaradt képzőművészeti emléke Cser Jolán plasztikája, melyet vélhetően – kevésbé hozzáférhető helyen lévén, nem vertek le – csak eltakartak. Budapesten több – inkább csak a nevében, mint berendezésében is – orientalizáló kávéház volt: a 19-20. század fordulójától több mint 300 ismer t fővárosi mulató közül mintegy tucatnyi ilyet ismerünk, de ezek berendezéséből nem maradt fenn szinte semmi. A Sanghay bár története és megmaradt falplasztikája szerencsés módon – a Hopp Ferenc Ázsiai Művéeszti Múzeum 2017-2018-as, „Sanghay – Shanghai. Párhuzamos eltérések Kelet és Nyugat között” című kiállítása, majd az interneten is közzétett tanulmányok nyomán – már nemcsak szakmai körökben, hanem a szélesebb nyilvánosság előtt is ismert. Tekintetbe véve, hogy a két világháború között alkotó kevés női művész közé tartozó tervező művészi munkássága jelentős, fennmaradt belsőépítészeti alkotásainak száma viszont csekély, valamint hogy a Sanhgay Bárhoz hasonló stílusú mulató nem volt a fővárosban, és hogy a háború előtti szórakozóhelyekből általában nem maradt semmi, megállapítható, hogy Cser Jolán megőrzött domborműve kulturális örökségünk művészeti, kereskedelmi, vendéglátóipar-, színház- és helytörténeti szempontból is kiemelkedő jelentőségű és pótolhatatlan emléke. |
