| MEGNEVEZÉS: |
Arany László autográf, aláírt levele sógorához, Szél Kálmánhoz "Kedves Kálmánom!" megszólítással. (Kelt: Budapest, 1882. november 6.) |
| KOR: |
1882. november 6. |
KELETKEZÉS HELYE: |
Budapest |
| ANYAG: |
papír |
| TECHNIKA: |
tinta, kézírás |
| MÉRET: |
terjedelem: 3.00 oldal |
| LEÍRÁS: |
Hozzá tartozik: "Tiszteletes Szél Kálmán urnak Nagy Szalonta" címzésű boríték, postabélyeggel és 1882. november 7-én kelt postai bélyegzőlenyomattal.
A levél tartalma: A levél írója tájékoztatja a címzettet, hogy megkapta a végzést az árvaszéktől arról, hogy Steinbach közjegyzőt bízták meg Arany János (Nagyszalonta, 1817 – Budapest, 1882) hagyatéki leltárának fölvételével. Steinbachhal személyesen beszélt, aki tájékoztatta, hogy a hagyatéki leltár fölvételét november 13-ra tűzte ki. Kéri címzettet, hogy ha csak teheti, mindenképpen legyen személyesen jelen, mint Szél Piroska törvényes gyámja. Tájékoztatja a hagyaték vagyoni részéről címzettet – bár ez a végrendelet alapján már ismert előtte –, vagyis értékpapírban van 85 600 Ft, Kenyeres utódainál kölcsön 10 000 Ft, Ráth Mór tartozása 6 000 Ft (esetleg még plusz 2 000 Ft), Bajó tartozása 800 Ft, készpénzérték a földhitelintézetnél 7 500 Ft, azaz mindösszesen 111 900 Ft. A fentieken kívül a szalontai földek és a bútorféle ingóságok. Ez utóbbival kapcsolatban az az óhaja, hogy csak apja szobájának bútorait, ruháit, továbbá könyveit és apróságait vegyék fel a hagyatéki vagyonba, mivel a többit anyja jogos tulajdonának tartja. Ez utóbbi ügyben kéri írásos nyilatkozatát, melyet hivatalosan is felhasználhat, különösen akkor, ha Szél Kálmán nem tud jelen lenni. Kéri, hogy „Sándor bácsitól” kérje el a szalontai földek telekkönyvi kivonatát, továbbá ezek adóhivatali iratait, és 13-ára küldje meg neki ezeket. Tájékoztatja, hogy édesanyja állapota javul, láza már lement, a többiek a szokott egészségi állapotban vannak.
|
| JELZÉS: |
|
| JELENTŐSÉGE, VÉDÉS INDOKA: |
A budapesti antikvár árverésen 2015 novemberében felbukkant irat Arany László (Nagyszalonta, 1844 – Budapest, 1898) Budapesten, 1882. november 6-án kelt, három oldal terjedelmű, autográf, aláírt levele sógorához, Szél Kálmánhoz (Báránd, 1838 – Debrecen, 1928) „Kedves Kálmánom!” megszólítással. A levélhez tartozik egy „Tiszteletes Szél Kálmán urnak Nagy Szalonta” címzésű boríték, postabélyeggel és 1882. november 7-én kelt postai bélyegzőlenyomattal. A levélben Arany László tájékoztatja Szél Kálmánt, hogy megkapta a végzést az árvaszéktől arról, hogy Steinbach közjegyzőt bízták meg a hagyatéki leltár fölvételével. Steinbachhal személyesen beszélt, aki tájékoztatta, hogy a hagyatéki leltár fölvételét november 13-ra tűzte ki, erről majd Szél Kálmán is hivatalos értesítést fog kapni. Kéri címzettet, hogy ha csak teheti, mindenképpen legyen személyesen jelen, mint Piroska törvényes gyámja – ez ugyan nem feltétlenül szükséges, de megnyugtatóbb levélíróra nézve. Tájékoztatja a hagyaték vagyoni részéről címzettet – bár ez a végrendelet alapján már ismert előtte –, vagyis értékpapírban van 85 600 Ft, Kenyeres utódainál kölcsön 10 000 Ft, Ráth Mór tartozása 6 000 Ft (esetleg még plusz 2 000 Ft), Bajó tartozása 800 Ft, készpénzérték a földhitelintézetnél 7 500 Ft, azaz mindösszesen 111 900 Ft. A fentieken kívül a szalontai földek és a bútorféle ingóságok. Ez utóbbival kapcsolatban az az óhaja, hogy csak apja szobájának bútorait, ruháit, továbbá könyveit és apróságait vegyék fel a hagyatéki vagyonba, mivel a többit anyja jogos tulajdonának tartja. Ez utóbbi ügyben kéri írásos nyilatkozatát, melyet hivatalosan is felhasználhat, különösen akkor, ha Szél Kálmán nem tud jelen lenni. Kéri, hogy „Sándor bácsitól” kérje el a szalontai földek telekkönyvi kivonatát, továbbá ezek adóhivatali iratait, és 13-ára küldje meg neki ezeket. Tájékoztatja, hogy édesanyja állapota javul, láza már lement, a többiek a szokott egészségi állapotban vannak. A Budapest Főváros Árvaszéke 19960/1882. számú, Szél Kálmán református lelkésznek Arany János hagyatéka leltározásának ügyében 1882. november 2-án kelt értesítéséből már ismert, hogy a hagyatéki leltár készítésével Steinbach István királyi közjegyzőt bízták meg az 1877. évi XX. tc. 233. § 1. pontja alapján. Sajnos Steinbach István közjegyzőnek a Budapest Főváros Levéltárában őrzött BFL–VII.–175. jelzetű irataiban nem találhatók további adatok a hagyatéki eljárással kapcsolatban. Arany János 1882. október 22-én hunyt el Budapesten. 1881. december 2-án kelt végrendeletében vagyonának kisebb részét özvegyére, Ercsey Juliannára, nagyobb részét fiára, Lászlóra és unokájára, Szél Piroskára hagyta. A levél – hivatkozva a végrendeletre – részletesen felsorolja a hagyatéki vagyont, azonban néhány ponton és összegben eltér Arany János ismert végrendeletétől. A levél érdekesebb, és eddig ismeretlen része azonban, hogy a költő személyi hagyatékát képező könyveket, dolgozószobája bútorait és kisebb használati tárgyait szintén fölvehették a hagyatéki leltárba, azonban a lakás többi bútorát nem, mert azt Ercsey Julianna tulajdonának tartotta. Vélhetőleg ebben Szél Kálmán is egyetértett vele, mert köztudott, hogy még lánya halála után is jó viszonyt ápolt sógorával. Azt, hogy még így is milyen tekintélyes volt az örökség, jól jelzi, hogy a hagyatéki leltározás után az örökösöknek 150 Ft közjegyzői díjat kellett fizetniük. (Az összeg nagyságát és a korabeli jövedelmi viszonyokat példaként érzékelteti, hogy 1874-ben egy tanár éves állami adója 17 Ft, egy orvosé 26 Ft volt.) A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára P 2257-728–1.–No. 2. jelzetű irata – a Magyar Földhitel Intézet 9240. számú, 1883. június 25-én kelt levele Szél Kálmánhoz – szerint Szél Kálmán, özv. Arany Jánosné és Arany László kérték a „néhai Arany János” és az „Arany László, mint Arany János hagyatékának kezelője” című letétek megszüntetését és az azokon őrzött 25 000 Ft összegű értékpapír áttételét kiskorú Szél Piroska neve alatti számlára, mely kérést az intézet teljesítette. Arany László Budapesten, 1882. november 6-án kelt, három oldal terjedelmű, autográf, aláírt levele sógorához, Szél Kálmánhoz „Kedves Kálmánom!” megszólítással a 19. század magyar irodalom- és életmódtörténetének, valamint Arany János életének és életművének kutatása szempontjából más forrásból nem megismerhető, egyedi adatokat tartalmazó, valamint közgyűjteményben őrzött töredék fondot kiegészítő, nélkülözhetetlen levéltári forrása, ezért a kulturális örökség kiemelkedő jelentőségű, pótolhatatlan eleme. |
|
|
|
|
|
