| MEGNEVEZÉS: |
Weöres Sándor "Metrikai vázlat" című verstani írásának autográf kézirata. Keltezés nélkül |
| KOR: |
1930-as évek (?) |
KELETKEZÉS HELYE: |
|
| ANYAG: |
papír |
| TECHNIKA: |
kézírás, tinta |
| MÉRET: |
terjedelem: 7.00 oldal |
| LEÍRÁS: |
A kézirat a költő verstani alapismereteit összegzi. A szöveg valószínűleg tisztázat. Publikálatlan, a költő vélhetően nem is kívánta megjelentetni. Datálatlan, az íráskép alapján feltehetően a harmincas években vagy nem sokkal később keletkezhetett.
|
| JELZÉS: |
|
| JELENTŐSÉGE, VÉDÉS INDOKA: |
A budapesti antikvár árverésen 2015 decemberében felbukkant dokumentum Weöres Sándor (Szombathely, 1913 – Budapest, 1989) „Metrikai vázlat” című verstani írásának keltezés nélküli, 7 fólió terjedelmű, autográf kézirata, mely a költő verstani alapismereteit összegzi. A szöveg valószínűleg tisztázat, melyben a költő a címben megjelölt metrikai kérdések összefoglalását tűzte ki célul mind az időmértékes, mind pedig a magyaros verselés vonatkozásában. Weöres számára a verszene, illetve a szöveg metrikai megkomponáltsága nagyon fontos volt, talán ezért is összegezhette a kéziratban elképzeléseit. A költő számára a „harmadik nemzedék” megszervezését követő második leggyakrabban visszatérő problematika a kortársak költeményeinek verstani korrigálása. Összességében is elmondható, hogy Weöres egész életművének domináns eleme a metrika. Ars poeticája értelmében a költemények hangzása a metrikán alapszik. Számos olyan töredéke maradt fenn, melyben a különféle verslábakat próbálgatja, többféle hangzásvilágot idézve elő. A „Metrikai vázlat”-ban is fontos szerep jut a klasszikus költők – Vörösmarty, Arany, Babits jambusai elemzésének. Megnyilatkozásai szerint különösen Arany, általa „lusta jambusok”-nak nevezett időmértékét szerette volna a kortárs költészetből eltüntetni. A kézirat intenciója ismeretlen. Egyrészt a költő önmaga számára is összefoglalhatta verstani ismereteit, másrészt az sem kizárt, hogy költőtársainak, esetleg későbbi feleségének, Károlyi Amynak (Budapest, 1909 – Budapest, 2003) szánta összefoglalásként. A szöveg publikálatlan, a költő vélhetően nem is kívánta megjelentetni. Létére és datálására szakirodalmi hivatkozás nem található. Az íráskép alapján feltehetően a harmincas években vagy nem sokkal később keletkezhetett. A kézirat szövege nem került be a Helikon kiadó által közzétett „Egybegyűjtött művek” 2010-ben megkezdett sorozatába sem. Ez nem csoda, hiszen számos olyan Weöres kéziratról van tudomása a kutatásnak, amelynek létezését ismeri, de közgyűjteménybe nem került, így nem hozzáférhető. Ugyanígy problematikus a művek datálása is, hiszen Weöres nem dátumozta verseit, éppen ezért az autográf keletkezési idejének megállapítása is várat magára, mint ahogyan a közzététele is. A remények szerint erre hamarosan sor kerülhet, tekintettel az utóbbi időben igen intenzívnek mondható Weöres-kutatásra. Weöres Sándor „Metrikai vázlat” című verstani írásának keltezés nélküli, 7 fólió terjedelmű, a költő verstani alapismereteit összegző autográf kézirata a 20. század magyar irodalom történetének, valamint Weöres Sándor életművének kutatása szempontjából egyedi adatokat tartalmazó, más forrásból nem megismerhető, publikálatlan és nélkülözhetetlen könyvtári és irodalomtörténeti forrása, ezért a kulturális örökség kiemelkedő jelentőségű, pótolhatatlan eleme. |
|
|
|
|
|
