| MEGNEVEZÉS: |
Szél Piroska autográf, aláírt levelei apjához, Szél Kálmán nagyszalontai espereshez (2 db) |
| KOR: |
1885-1886 |
KELETKEZÉS HELYE: |
Budapest |
| ANYAG: |
papír |
| TECHNIKA: |
tinta, kézírás |
| MÉRET: |
|
| LEÍRÁS: |
A védett tárgyegyüttes elemei:
1) Szél Piroska autográf, aláírt levele Szél Kálmánhoz "Kedves apám!" megszólítással, kelt: [Budapest], [1885] december 22., 4 beírt oldal;
2) Szél Piroska autográf, aláírt levele Szél Kálmánhoz "Kedves apám!" megszólítással, kelt: [Budapest], [1886] január 3., 4 beírt oldal.
Hozzá tartozik: "Nagytiszteletű Széll Kálmán Urnak Nagy Szalontán" címzésű, hátoldalán "NAGY-SZALONTA 5 [2?]6", előoldalán "[BUDA]PEST 86 4" lebélyegzett boríték. |
| JELZÉS: |
|
| JELENTŐSÉGE, VÉDÉS INDOKA: |
A budapesti antikvár árverésen 2015 novemberében felbukkant irategyüttes Szél Piroska (1865 – Budapest, 1886. július 4.) papírra, tintával írt 4 oldal terjedelmű, év nélkül december 22-én kelt levele apjához, Széll Kálmán (Báránd, 1838 – Debrecen, 1928) nagyszalontai espereshez, valamint egy év nélkül január 3-án kelt, tintával írt 4 oldal terjedelmű levél, továbbá egy „Nagytiszteletű Széll Kálmán Urnak Nagy Szalontán” címzésű, hátoldalán „NAGY-SZALONTA 5 [2?]6” előoldalán „[BUDA]PEST 86 4” lebélyegzett boríték. Szél Piroska december 22-én kelt levelében tudatja, hogy saját kezével készített sapkát küld édesapjának és megemlíti, hogy örömmel töltené el, ha tudná, hogy viselni fogja. Boldog ünnepeket kíván, remélve, hogy édesapjának elmúlt a láza. Tudatja, hogy ők a szokott állapotban vannak, eddig a karácsonyi dolgokkal voltak elfoglalva, de séta és néha színház jelenti mulatságukat. Reméli, hogy a hidegek hamarosan lehetővé teszik a korcsolyázást, mindhárman nagyon szeretnék, „Laci bácsinak” ez jót tett tavaly is, idén ezt jelenleg a lovaglás pótolja. Megemlíti, hogy Lovassyék jártak náluk vendégségben, lányuk Róza jól néz ki, azonban „Feri bácsi” nem jár ki, bár jól van. Szél Piroska január 3-án kelt levelében minden jót kíván az új esztendőre. Tájékoztatja apját, hogy az ünnepeket csendesen töltötték, egész héten minden nap korcsolyázni voltak, de most, hogy enyhült az idő, már nem tudnak menni. A Szilvesztert csendesen töltötték, Pulszkyék és Gyulayék voltak náluk vendégségben. A Karácsony estét Kalleréknál töltötték, ahol nagy karácsonyfa volt, egyébként sok meglepetésben volt része. Örül, hogy ajándéka édesapja tetszését elnyerte és hasznosnak bizonyult. Szél Piroska, Arany János (Nagyszalonta, 1817 – Budapest, 1882) unokája, akit anyja halála után, hároméves kora óta Aranyék neveltek. A költő nagyapa halála után nagybátyja, Arany László (Nagyszalonta, 1844 – Budapest, 1898) házában élt. A levélből kiderül, hogy folyamatosan tartotta édesapjával a kapcsolatot. A két levél valószínűleg egymást követő levél volt, melyet nagy valószínűség szerint 1885 decemberében és 1886 januárjában írt Piroska. A második levélben található utalás, mely szerint örül, hogy ajándéka hasznosnak bizonyult, valószínűleg a december 22-i levélben írt, Piroska által ajándékként apjának készített sapkára utal – ez egyúttal adalékként szolgál a 19. század második felének polgári ajándékozási tradíciójához. Az első levél további érdekessége, hogy betekintést nyerhetünk Arany László életébe. Megtudjuk, hogy Arany korcsolyázott, lovagolt, színházba járt, vendégeket fogadott – ezek együttese középosztálybeli életmódot tükröz. A levélben látogatóként említett Lovassy család a nagyszalontai Lovassy Ferenc (a levélben „Feri bácsi”) és családja, felesége Barankovics Róza, illetve lányuk Lovassy Róza. A második levél is több fontos mozzanatra világít rá. A család kiemelt társadalmi kapcsolatait tükrözi, hogy a Pulszky és Gyulai családot fogadták Szilveszterkor, ami nem meglepő, hiszen Gyulai Pál (Kolozsvár, 1826 – Budapest, 1909) folyamatosan kapcsolatban állt az Arany családdal, sőt 1873-tól szerkesztette a Budapesti Szemlét, ahol Arany János és Arany László írásai mellett Pulszky Ferenc (Eperjes, 1814 – Budapest, 1897) cikkei is rendszeresen megjelentek, tehát a három család (Arany, Gyulai, Pulszky) tagjai szakmai kapcsolatban is álltak. A második levélből kiderül az is, hogy a Karácsony és Szilveszter közti időszakban az Arany család mindennap korcsolyázott – vélhetőleg a Városligetben, ahol ekkor a tó egy részét már korcsolyázásra használták, és a társadalmi érintkezés egyik színhelye volt. A Karácsony estét nem szűk családi körben, hanem egy ismerős családnál, Kalleréknél, vélhetőleg nagyobb társasággal együtt töltötték, ahol – jegyzi meg Piroska – „nagy karácsonyfa volt”. Ez arra enged következtetni, hogy a karácsonyfa-állítás már német polgári mintára elterjedt volt. A tény, hogy mind a Karácsonyt, mind a Szilvesztert nagyobb társasággal együtt ünnepelték, az Arany család kiterjedt társadalmi kapcsolataira utal, valamint arra, hogy a 19. század második felében az ünnepek még a társadalmi érintkezés egyik alkalmának és nem családi ünnepnek számítottak – ily módon a levél egy felsőközéposztályba tartozó család életformájának a dokumentuma is. A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárában található P 2257-728. jelzeten a Szél család levéltárának fondtöredéke, melybe proveniencia szerint e két levél is tartozna. Szél Piroska két, év nélkül, december 22-én és január 6-án kelt, autográf, aláírt levele apjához, Szél Kálmán nagyszalontai espereshez irategyüttes a 19. század magyar irodalom- és életmódtörténetének, illetve az Arany család életének és életművének kutatása szempontjából nélkülözhetetlen, valamint közgyűjteményben őrzött töredék fondot kiegészítő levéltári forrása, ezért a kulturális örökség kiemelkedő jelentőségű, pótolhatatlan eleme. |
|
|
|
|
|
