| MEGNEVEZÉS: |
Zrínyi Ilona magyar nyelvű, saját kézzel aláírt levele Podhorány Andrásnak. (Kelt: Munkács, 1680. szeptember 24.) |
| KOR: |
1680. szeptember 24. |
KELETKEZÉS HELYE: |
Munkács |
| ANYAG: |
papír, viasz |
| TECHNIKA: |
tinta, kézírás |
| MÉRET: |
magasság: 26.00 cm; szélesség: 21.00 cm |
| LEÍRÁS: |
A papírlevél versoján címzés és a Zrínyi család papírfelzetes viaszpecsétje, valamint vörös tintával, kézzel írt jelzet: "N 96. A. 1680", alatta lila körbélyegző: "Jekelfalussy Zoltán".
Tartalma: Zrínyi Ilona tájékoztatja a címzettet, hogy Eperjesről szeptember 16-án küldött levelét megkapta és megértette. Figyelmezteti, hogy a makovicei (zborói) tiszttartóval, "Veszelonikkel" való levelezés szerint az utazást el ne mulassza. A levél címzettje, Podhorányi András I. Rákóczi Ferenc (Gyulafehérvár, 1645 – Zboró, 1676) sárosi birtokainak tiszttartója volt. |
| JELZÉS: |
|
| JELENTŐSÉGE, VÉDÉS INDOKA: |
A budapesti antikvár árverésen 2016 novemberében felbukkant irat Zrínyi Ilona (Ozaly, 1643 – Izmit, 1703) Munkácson, 1680. szeptember 24-én kelt, magyar nyelvű, saját kézzel aláírt levele Podhorány Andrásnak. Az egy folionyi papírlevél versoján címzés és a Zrínyi család papírfelzetes viaszpecsétje, valamint vörös tintával, kézzel írt jelzet: „N 96. A. 1680”, alatta lila körbélyegző: „Jekelfalussy Zoltán”. A levélben Zrínyi Ilona tájékoztatja a címzettet, hogy Eperjesről szeptember 16-án küldött levelét megkapta és megértette. Figyelmezteti, hogy a makovicei (zborói) tiszttartóval, „Veszelonikkel” való levelezés szerint az utazást el ne mulassza. A levél címzettje a Rákóczi család egyik legbefolyásosabb familiárisa, Podhorányi András, aki már 1671-ben I. Rákóczi Ferenc (Gyulafehérvár, 1645 – Zboró, 1676) sárosi birtokainak tiszttartója volt. A Rákóczi családdal való kiemelkedő kapcsolatára enged következtetni, hogy I. Rákóczi Ferenc 1676. július 4-én, négy nappal a halála előtt, Zboró (Mikovica) várában kelt levelében Podhorányi Andrásnak adományozott egy Sáros városában lévő házat. Podhorányi később is fontos szerepet töltött be a Rákóczi uradalmak igazgatásában, ezt jól jelzi, hogy a Báthory Zsófia kezében lévő munkácsi uradalomhoz tartozó beregszentmihályi kastély felújításán 1679-ben végzett munkákat Hidy Ferenccel október 26-án ellenőrizte, és a kifizetéseket csak ezután eszközölték. Bár az közismert, hogy II. Rákóczi György (Sárospatak, 1621 – Nagyvárad, 1660) özvegye, Báthory Zsófia (Somlyó, 1629 – Munkács, 1680) és fia, I. Rákóczi Ferenc özvegye, Zrínyi Ilona nem kedvelte egymást, de a levél ékes bizonyítéka annak, hogy Zrínyi Ilona Báthory Zsófia 1680 nyarán bekövetkezett halála után is igényt tartott férje és anyósa familiárisának szolgálatára. A levél értékét tovább növeli, hogy a Magyar Nemzeti Levéltárban (MNL) őrzött Rákóczi-Aspremont levéltár 1956-ban szinte teljesen elpusztult, ezért a Rákóczi család birtokgazdálkodására, uradalmi tisztviselőikkel és egyéb familiárisaikkal való kapcsolataikra vonatkozó adatok csak más családi és kamarai, illetve kancelláriai levéltári anyagokból ismerhetők meg. (A MNL Bécsi kapu téri épületének három raktára 1956-ban teljesen kiégett. A Rákóczi-Aspremont család levéltára is ott volt elhelyezve, és csak a Rákóczi-szabadságharcra vonatkozó iratok maradtak meg, amelyeket az 1950-es évek elején kiemeltek a család levéltárából és másik szekcióba tettek.) A levél provenienciáját (származását) is sikerül megállapítani, ugyanis az MNL Országos Levéltárában található Jekelfalussy család levéltárának 17. tételében az iratok versoján vörös tintával ugyanolyan jelzet áll, mint a szóban forgó iraton. A tétel No. 96–99. iratai nincsenek a tételben – már a levéltárba adáskor sem lehettek benne, mert a levéltárban őrzött iratokon nincs a leírásban ismertetett körbélyegző (tulajdonbélyegző). Zrínyi Ilona Munkácson, 1680. szeptember 24-én kelt, magyar nyelvű, saját kézzel aláírt levele Podhorány Andrásnak a 17. század magyar gazdaság- és birtoktörténetének, valamint a Rákóczi család történetének kutatása szempontjából más forrásból nem megismerhető, egyedi adatokat tartalmazó, valamint származását tekintve ismert provenienciával rendelkező, illetve közgyűjteményben őrzött, jelentős részben megsemmisült és hiányossá vált családi levéltárat kiegészítő, nélkülözhetetlen levéltári forrása, ezért a kulturális örökség kiemelkedő jelentőségű, pótolhatatlan eleme. |
|
|
|
|
|
