| MEGNEVEZÉS: |
Szél Piroska autográf, aláírt levele apjához, Szél Kálmán nagyszalontai espereshez "Kedves jó apám!" megszólítással. (Kelt: Budapest, 1882. március 16.) |
| KOR: |
1882. március 16. |
KELETKEZÉS HELYE: |
Budapest |
| ANYAG: |
papír |
| TECHNIKA: |
tinta, kézírás |
| MÉRET: |
terjedelem: 6.00 oldal |
| LEÍRÁS: |
Hozzá tartozik: "Tiszteletes Szél Kálmán Urnak Nagyszalontán (Bihar megye)" címzésű, hátoldalán lebélyegzett boríték.
Tartalma: Szél Piroska köszöni, hogy apja kedves volt irányukban. Nagyanyja [Ercsey Julianna] sajnos nem tud írni, mert megrendítette testvére halála. Kéri, hogy apja írjon a temetésről. A levélírás közben érkezik hozzájuk Csengeryné, később fia, Lóránt. Nagyapjának [Arany Jánosnak] egy hete fáj a szeme, csak a sötét szobában tud ülni, bár aznap gyalog kiment az Erzsébet térig. Nagyanyját köhögés gyötri. Előző héten meglátogatta őket Rozvány György és Nagy József. Ismételten küldi nagyszülei üdvözletét. |
| JELZÉS: |
|
| JELENTŐSÉGE, VÉDÉS INDOKA: |
A budapesti antikvár árverésen 2015 júniusában felbukkant irat Szél Piroska (1865 – Budapest, 1886. július 4.) Budapesten, 1882. március 16-án kelt, autográf, aláírt levele apjához, Szél Kálmán (Báránd, 1838 – Debrecen, 1928) nagyszalontai espereshez „Kedves jó apám!” megszólítással, melyhez egy „Tiszteletes Szél Kálmán Urnak Nagyszalontán (Bihar megye)” címzésű, hátoldalán lebélyegzett boríték tartozik. Szél Piroskát, Arany János (Nagyszalonta, 1817 – Budapest, 1882) unokáját anyja, Arany Julianna (Nagyszalonta, 1841 – Nagyszalonta, 1865) halála után, hároméves kora óta Aranyék nevelték. Levelében bő egy hét eseményeit beszéli el, melyekben egy családi tragédia – nagyanyja fiútestvére halála – is helyet kap. Megemlíti, hogy egy héttel korábban meglátogatta őket Rozvány György és Nagy József. Érdekes adalék a levél írásakor 17 éves Piroska személyiségéhez, hogy Rozvány Munkácsy-kritikájával nem ért egyet, s ennek hangot is ad. Ebben a korban még ritkaságnak számít, hogy egy idősebb férfi véleményével ilyen fiatal lány vitatkozzék. Ez mindenesetre jelzi, hogy Aranyék a világra nyitott, határozott ízlésű és véleményét vállaló személlyé nevelték unokájukat. Két nappal korábban Piroska meglátogatta Lovassyékat, akik néhány napra érkezhettek Pestre, és minden bizonnyal Szél Kálmánékkal is folyamatosan tartották a kapcsolatot. (Lovassy László az országgyűlési ifjak vezéralakja volt. Nagyszalontán született 1815-ben, 1836-ban letartóztatták, 1840-ben kegyelemmel szabadult, de a börtönben egészsége és elmeállapota súlyosan megrendült. Nagyszalontán és a közeli Erdőgyarakon élt magányosan, bár a nagyszalontai rokonsággal tartotta a kapcsolatot. 1892-ben halt meg, temetésén Szél Kálmán búcsúztatta. Sírja Arany Julianna sírja mellett található.) A levél írása közben látogatta meg Aranyékat Csengery Antalné, később fia Lóránt is megérkezett. Csengery Antal (Nagyvárad, 1822 – Budapest, 1880) az 1850-es évektől Arany egyik legfőbb támogatója, sőt a magyar irodalmi és közélet meghatározó alakja. Köréhez tartozott Aranyon kívül Deák Ferenc (Söjtör, 1803 – Budapest, 1876), Gyulai Pál (Kolozsvár, 1826 – Budapest, 1909), Kemény Zsigmond (Alvinc, 1814 – Pusztakamrás, 1875) – alapítója és tulajdonos szerkesztője volt a Budapesti Szemle című lapnak. Csengery köre, köztük Deák irányította a Pesti Naplót, sőt 1858-ban e kör tagjai kezébe került a Magyar Tudományos Akadémia irányítása is, 1860-tól a kör 15 tagja vette át az irányítást az újra működni kezdő Kisfaludy Társaságban. Ennek is köszönhető, hogy Aranyt 1858-ban az MTA tagjává választották, majd 1865-től titkára, 1870-től főtitkára lett, illetve 1860-ban ő lett a Kisfaludy Társaság igazgatója. Csengeryről köztudott volt, hogy jobban szeret vendéglátást tartani, mint vendégségbe járni, Csengeryné látogatása a fentiek tükrében nem pusztán udvariassági látogatás lehetett – minden bizonnyal folyamatosan figyelték a nagy költő, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli főtitkára egészségi állapotát. A levélből kitűnik, hogy Arany szembetegsége, mely már a korábbi években is megnehezítette munkáját, ismét erőt vett rajta, valamint felesége is krónikus köhögéssel küzdött. A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárában található P 2257-728. jelzeten a Szél család levéltárának fondtöredéke, melybe proveniencia szerint a tárgyalt levél is tartozna. Szél Piroska Budapesten, 1882. március 16-án kelt, autográf, aláírt levele apjához, Szél Kálmán nagyszalontai espereshez „Kedves jó apám!” megszólítással, melyhez egy „Tiszteletes Szél Kálmán Urnak Nagyszalontán (Bihar megye)” címzésű, hátoldalán lebélyegzett boríték tartozik, a 19. század magyar irodalom- és társadalomtörténetének, illetve az Arany család életének kutatása szempontjából nélkülözhetetlen, Szél Kálmán szétszóródott hagyatékából származó, közgyűjteményben őrzött töredék fondot kiegészítő levéltári forrása, ezért a kulturális örökség kiemelkedő jelentőségű, pótolhatatlan eleme. |
|
|
|
|
|
