| MEGNEVEZÉS: |
Gróf Tisza Kálmán autográf, aláírt levele Szél Kálmán nagyszalontai espereshez. (Kelt: Budapest, 1895. december 25.) |
| KOR: |
1895. december 25. |
KELETKEZÉS HELYE: |
Budapest |
| ANYAG: |
papír |
| TECHNIKA: |
tinta, kézírás |
| MÉRET: |
terjedelem: 1.00 oldal |
| LEÍRÁS: |
Hozzá tartozik: "Nagytiszteletű Széll Kálmán esperes úrnak Nagy-Szalonta (Bihar megye)" címzésű boríték, elején Budapest Főposta december 25-i, hátulján Nagy-Szalonta december 26-i postai bélyegző.
A levél tartalma: Tisza Kálmán megküldi Szél Kálmán esperesnek a bizalmas értesítést, mint közös munkájuk gyümölcsét, egyúttal az ünnep alkalmából kifejezi jókívánságait. A melléklet Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter 1895. december 24-én, a minisztérium fejléces papírján küldött saját kezű levele Tisza Kálmánnak, melyben tájékoztatja, hogy a ménes-gyoroki református tanítói fizetést 45 forint állami hozzájárulással 300 forintra kiegészíti. |
| JELZÉS: |
|
| JELENTŐSÉGE, VÉDÉS INDOKA: |
A budapesti antikvár árverésen 2015 novemberében felbukkant irat gróf Tisza Kálmán (Nagyvárad, 1830 – Budapest, 1902) volt miniszterelnök saját kézzel írt levele, melyben megküldi Szél Kálmán (Báránd, 1838 – Debrecen, 1928) esperesnek a bizalmas értesítést, egyúttal az ünnep alkalmából kifejezi jókívánságait. A melléklet Wlassics Gyula (Zalaegerszeg, 1852 – Budapest, 1937) vallás- és közoktatásügyi miniszter 1895. december 24-én, a minisztérium fejléces papírján küldött saját kezű levele Tisza Kálmánnak, melyben tájékoztatja, hogy a ménes-gyoroki református tanítói fizetést 45 Ft állami hozzájárulással 300 Ft-ra kiegészíti. A levélhez és mellékletéhez tartozik egy boríték „Nagytiszteletű Széll Kálmán esperes úrnak Nagy-Szalonta (Bihar megye)” címzéssel, elején Budapest Főposta december 25-i, hátulján Nagy-Szalonta december 26-i postai bélyegző. A volt miniszterelnök által Szél Kálmánnak küldött levél arról tanúskodik, hogy a nagyszalontai egyházmegye gondnoki tisztségét 1855 óta betöltő Tisza Kálmán, minden bizonnyal politikai kapcsolatait és tekintélyét felhasználva, igyekezett a számára kedves egyházmegye alkalmazottai számára állami pénzt, fizetéskiegészítést szerezni. A mellékletben küldött Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter levelének érdekessége, hogy az, december 24-én kelt, tehát a Karácsonyt megelőző napon még dolgozott, sőt Tisza Karácsony napján adta fel levelét, mely másnapra (1895. december 26.) megérkezett Nagyszalontára. Tisza Kálmán tekintélyét mindenesetre jelzi az a körülmény, hogy a miniszter külön értesítette, de természetesen az sem lehetett mellékes a korban, hogy az esperesi tisztséget Arany János (Nagyszalonta, 1817 – Budapest, 1882) veje töltötte be. Az említett „ménes-gyoroki” tanítói állás valójában két önálló település, az Arad megyében található Ménes falu és Gyorok mezőváros közös iskolája lehetett – előbbiben 1881-ben Fényes Elek (Csokaly, 1807 – Újpest, 1876) statisztikai és honismereti író szerint csak 10 református és 5 evangélikus, tehát 15 protestáns, 60 katolikus és 1620 ortodox lakos élt. A levél igazolja azt a körülményt, hogy az állam igyekezett a tanítói fizetéseket egységesíteni, azonban ennek következtében nem egy esetben beleszólást is nyert a felekezeti iskolák személyzeti állományának összetételébe. A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárában található P 2257-728. jelzeten a Szél család levéltárának fondtöredéke, melybe proveniencia szerint e két levél is tartozna. Emellett hangsúlyozandó, hogy a Tisza család levéltára is szétszóródott, Tisza Kálmán magánlevelezése nem maradt fenn. Emiatt a levelezéshez tartozó, kevésbé jelentős tartalmú iratok felértékelődnek, kontextusba helyezve értékesebbek, mint egyedileg. Gróf Tisza Kálmán volt miniszterelnök Budapesten, 1895. december 25-én kelt, Szél Kálmán nagyszalontai esperesnek saját kézzel írt levele és annak melléklete, mely Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter 1895. december 24-én, a minisztérium fejléces papírján küldött saját kezű levele Tisza Kálmánnak, a 19. századvég magyar oktatás- és egyháztörténetének, valamint a Szél és Tisza család történetének és kapcsolatának kutatása szempontjából más forrásból nem megismerhető, egyedi adatokat tartalmazó, szétszóródott családi levéltárból származó, közgyűjteményben őrzött töredék fondot kiegészítő, nélkülözhetetlen levéltári forrása, ezért a kulturális örökség kiemelkedő jelentőségű, pótolhatatlan eleme. |
|
|
|
|
|
