Műtárgy-nyilvántartási azonosító: 325032
Gyűjtemény-nyilvántartási azonosító:
Rendeltetés és tárgyfajta:
BERENDEZÉS; BERENDEZÉSI TÁRGY; EGYÉB BERENDEZÉSI TÁRGY
cégér; cégér
Jogi helyzet:
VÉDETT, MŰEMLÉK TARTOZÉK
Alkotó(k):
művész: Schima András (Bandi) (Orosháza, 1882 – Győr, 1959)
MEGNEVEZÉS: "Az Aranyhajóhoz" cégér, 1938-1940
KOR: 1938-1940 KELETKEZÉS HELYE: Győr
ANYAG: vas, fém, üveg
TECHNIKA: kovácsolt, aranyozott, csavarozott
MÉRET: magasság: 101.00 cm; szélesség: 22.00 cm; hosszúság: 110.00 cm; súly: 32.00 kg
LEÍRÁS: Nyilvánosan is látogatható őrzési helye: 9022 Győr, dr. Kovács Pál u. 4-6. A sarokfal síkjából Hermész fejes, kovácsoltvas konzolon csüngő háromárbocos, aranyozott karavella, alatta írásszalagon AZ ARANYHAJÓHOZ felirat. A hajó orrán turulmadár, alatta a hajó talizmánja, a Szent Jobb. Fedélzetén elől, hátul és középen is kabinokat tartalmazó felépítmény. Első árbocvitorláján II. András címere, a középső kettős vitorlán alul a koronás nagycímer, felül máltai kereszt, majd árbockosár. A hátsó vitorlán Győr város címere. A hajó oldalán színes üvegezett ágyúnyílások, melyeken át a belső térben elhelyezett világítás fénye látható. A hajó orr-részén mindkét oldalon a SZT. ISTVÁN felirat, a hajó alján csavarokkal záródó ajtócska.
JELZÉS: jelezve hátul a kormánylapáton: "Terv. / Kivitel: / Schima Bandi / 1938"
JELENTŐSÉGE, VÉDÉS INDOKA: „Az Aranyhajóhoz” cégér védési eljárását közérdekű bejelentés nyomán 2016-ban indította meg a műtárgyfelügyeleti hatóság. A cégér készítője, Schima András (Bandi) (Orosháza, 1882 – Győr, 1959) neves iparművészként 1919-ben, a – trianoni döntssel – Csehszlovákiához került Pozsonyból telepedett át Győrbe, ahol néhány évig folytatta tanári működését a Fa- és Fémipari Szakiskolában, majd 1926-tól önálló iparművészként tevékenykedett. A város művészeti és kulturális életében kezdettől fogva tevékenyen jelen volt. 1922-től a Győri Képző- és Iparművészeti Társulat tagjaként minden kiállításukon részt vett, alkotásaival minden alkalommal nagy feltűnést keltve. Hosszú éveken keresztül (1922-1937) a Társulat művészeti titkáraként nem csak kiállítóként, hanem kiállítás szervezőként és rendezőként (pl. a különösen jól sikerült 1933-as Győri Kézművesipari kiállítás és vásáron) is fontos szerepet töltött be. A város életében új színfoltot jelentő művészt kezdetben elhalmozták megrendelésekkel, de az 1929-1933-as világválság visszavetette a megrendelési kedvet, és ettől kezdve folyamatosan megélhetési nehézségekkel küzdött. Köztéri megrendelést keveset kapott. Legnagyobb csalódására, a korábbi ígéretek ellenére, 1938-ban nem az ő sok energiáját felemésztő Hősi emlékmű terve valósult meg a Radó szigeten, amelyen már 1937 óta dolgozott. Úgy tűnik, hogy Tőke Béla győri fűszerkereskedő egyszerre adott megbízást „Az Aranyhajóhoz” és az ugyancsak védetté nyilvánított, Rigófészek üzlet új cégérének megalkotásra (műtárgy-nyilvántartási azonosító: 324927). Az 1800-as évek első felében készült, és utóbb a győri Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeumba került régi Aranyhajó cégér eredetileg a Győr, Széchenyi tér 1. szám alatti épületet díszítette, mely ekkor gyarmati és fűszeráru-kereskedésként működött. Az 1939-ben készült új cégér ekkor került mai helyére, a Jedlik Ányos és Kovács Pál utcák sarkán működő patika cégéreként. Bár magán a céréren az 1938-as évszám jelenik meg, mely a megrendelés dátuma lehetett, az írott forrásokból egyértelműen megállapítható,. hogy a cégér csak 1939-ben készült el és került a helyére. (Az aranyozása – a feladat összetett, bonyolult volta miatt – így is később, csak az 1940-es évben történt meg.) Tőke Péter Miklós legújabb helytörténeti kutatásai szerint (Tőke Péter Miklós: Az Aranyhajó és más győri cégérek, Győr, 2015.) a városban mindössze öt cégér maradt meg eredeti helyén, a többi jórészt múzeumba került, vagy megsemmisült; holott Győr egykor híres volt élénk kiskereskedelmi életéről, melynek sajnálatosan igen kevés emléke maradt fenn. Az „Aranyhajó” cégér az eredeti helyükön megmaradt cégérek közül a „Rigófészek”-kel együtt – kiemelkedik finoman megmunkált részletei, és iparművészi igényesség tekintetében. A két cégér közül viszont az „Aranyhajóhoz” bír több művészi leleménnyel. Az alkotó szokatlan műgondját jelzi az a körülmény is, hogy a hajóba elrejtette a későbbi aranyozást megkönnyítő használati, szerelési útmutatóját. A műtárgy jelentőségét fokozza az a tény is, hogy készítője a cégérben időkapszulát rejtett el a hajó rakományaként. Az „Erkölcscsokor” című hosszabb lélegzetű, kézzel írott könyvecske 47 pontba szedve valóságos társadalmi tablót rajzol koráról, életének, művészetének küzdelmeiről, amely számos helytörténeti vonatkozása miatt is kiemelkedő érték. (A korrajzot tartlmazó könyvecskét a győri Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum őrzi gyűjteményében, a cégér szerelési útmutatójával együtt.) Schima Bandinak mindössze három köztéri alkotása ismert Győrben: „Az Aranyhajóhoz” cégér, a már említett Rigófészek-cégér és a Dunakapu téren álló Vaskakas díszkút. „Az Aranyhajóhoz” cégér a Győr város egykori cégtábláinak igen ritka, fennmaradt, kiváló művészi színvonalú műve, a magyar iparművészet, kereskedelemtörténet és Győr város történetének kiemelkedő jelentőségű emblematikus értékű emléke.