MEGNEVEZÉS: |
Mikszáth Kálmán autográf, aláírt levele Heincz Hugóhoz "Kedves Barátom!" megszólítással. (Kelt: Budapest, 1901. szeptember 20.) |
KOR: |
1901. szeptember 20. |
KELETKEZÉS HELYE: |
Budapest |
ANYAG: |
papír |
TECHNIKA: |
kézírás, tinta |
MÉRET: |
terjedelem: 4.00 oldal |
LEÍRÁS: |
A kézirat jól olvasható, tiszta, szerepelnek benne a Mikszáthra jellemző hanyagságok is: a központozás szinte teljes hiánya, beszúrások, olykor betűkihagyások.
Tartalma: Mikszáth Kálmán levelében értesíti Heincz Hugót (Selmecbánya, 1848 – Budapest, 1910), hogy a Szabadelvű Párt végrehajtó bizottságának ülésén az ellene kialakult ellenséges hangulatot – mely Farbaky Istvánt (Nyíregyháza, 1837 – Selmecbánya, 1928) támogatta – a miniszterelnök mérsékelte, és ő is dicsérte Heinczet, tájékoztatva a hallgatóságot, hogy a helyi viszonyokat ismerve Selmecbányán Heinczet akár a párt támogatása nélkül is megválasztják. Tájékoztatja, hogy két nap múlva el kell utaznia Fogarasra, mert ott is romlik a helyzet. |
JELZÉS: |
|
JELENTŐSÉGE, VÉDÉS INDOKA: |
A budapesti antikvár árverésen 2016 áprilisában felbukkant irat Mikszáth Kálmán (Szklabonya, 1847 – Budapest, 1910) Budapesten, 1901. szeptember 20-án kelt, saját kezűleg írt és aláírt, 4 oldal terjedelmű levele Heincz Hugóhoz (Selmecbánya, 1848 – Budapest, 1910) „Kedves Barátom!” megszólítással. A levélben Mikszáth értesíti a címzettet, hogy a Szabadelvű Párt végrehajtó bizottságának ülésén az ellene kialakult ellenséges hangulatot – mely Farbakyt támogatta – a miniszterelnök mérsékelte és ő (Mikszáth) is dicsérte Heinczet, tájékoztatva a hallgatóságot, hogy a helyi viszonyokat ismerve Semecbányán Heinczet akár a párt támogatása nélkül is megválasztják. Tájékoztatja, hogy két nap múlva el kell utaznia Fogarasra, mert ott is romlik a helyzet. Mikszáth fenti levele a 20. század elejének pártküzdelmeibe enged bepillantást. A levélben említett Farbaky István (Nyíregyháza, 1837 – Selmecbánya, 1928) képviselői tevékenységével ugyanis a Szabadelvű Párt selmecbányai tagjainak egy része elégedetlen volt. Farbaky 1892-ig, képviselővé választásáig a bányászati akadémia igazgatója volt, ezután lett a Szabadelvű Párt képviselője 1892-ben, majd megválasztották 1896-ban is. Tevékenységével a helyiek elégedetlenek voltak, amit Farbaky azzal tetézett, hogy az egyik helyi bányatársaság igazgatótanácsi tagja lett, így a társaság kedvező politikai „hátszélbe” került. Ezért a selmecbányai tagság egy része, akiknek vezetője Heincz Hugó volt, összeférhetetlenségi eljárást indított ellene. Az új választás előtt az 1901. május 19-i gyűlésen Heincz Hugó bejelentette, hogy Pulszky Ágostot (Bécs, 1846 – Budapest, 1901) kívánják indítani. A helyi szervezet szakadásáról mindkét csoport értesítette Széll Kálmán (Gasztony, 1843 – Rátót, 1915) miniszterelnököt és Podmaniczky Frigyes (Pest, 1824 – Budapest, 1907) pártelnököt. A levél tehát erre a helyi pártszervezetben kitört viszályra utal. Látszik a levélből, hogy a párt szűkebb vezetése, a végrehajtó bizottság többet látott az események mögött – elsősorban a párt parlamenti meggyengülésétől féltek –, azonban úgy tűnik, Mikszáth állásfoglalásának hatására megenyhültek a „lázadókkal” szemben, már csak megszokásból foglaltak állást a régi képviselőtárs mellett – Mikszáth levele legalábbis erre utal. A tavaszi történet folytatásában is szerepet kapott Mikszáth, ugyanis 1901. június 27–30. között Pulszky társaságában négy napot töltött Selmecbányán, az új jelölt mellett kiállva – azonban szeptember 11-én váratlan fordulat következett be, ugyanis Pulszky meghalt. Ezután a képviselőjelölt Heincz Hugó lett, akit, a szeptember 20-án kelt levél hangneméből ítélve Mikszáth is támogatott – már az is jelzésértékű volt, hogy nyáron Pulszkyval együtt jelent meg. Mindenesetre az október 3-i választást Heincz fölényesen megnyerte. Mikszáth Kálmán Budapesten, 1901. szeptember 20-án kelt, saját kezűleg írt és aláírt, 4 oldal terjedelmű levele Heincz Hugóhoz „Kedves Barátom!” megszólítással a 19–20. század fordulója hazai politikatörténetének, valamint Mikszáth Kálmán életműve, közéleti szerepvállalása és írói munkássága kutatása szempontjából más forrásból nem megismerhető, egyedi adatokat tartalmazó, közgyűjteményi állományt kiegészítő, nélkülözhetetlen levéltári forrása, ezért a kulturális örökség kiemelkedő jelentőségű, pótolhatatlan eleme. |
|
|
|
|
|