| MEGNEVEZÉS: |
Deák Ferenc autográf, aláírt levele Tarányi Józsefhez. Keltezés nélkül. |
| KOR: |
1856. március-április (?) |
KELETKEZÉS HELYE: |
Pest (?) |
| ANYAG: |
papír |
| TECHNIKA: |
kézírás, tinta |
| MÉRET: |
terjedelem: 4.00 oldal |
| LEÍRÁS: |
Tartalma: a levél írója beszámol a Vörösmarty Mihály (Kápolnásnyék, 1800 – Pest, 1855) árvái, Béla, Ilona és Erzsébet javára indított gyűjtés lefolyásáról és részeredményéről, társasági eseményekről, valamint megrendültségéről Bezerédj István (Szerdahely, 1796 – Hidja-puszta 1856) politikus halála miatt.
A levél címzettje Tarányi-Oszterhuber József Mihály (Sümeg, 1792 – Pusztaszentlászló, 1869), Deák Ferenc sógora. |
| JELZÉS: |
|
| JELENTŐSÉGE, VÉDÉS INDOKA: |
A budapesti antikvár árverésen 2016 áprilisában felbukkant irat Deák Ferenc (Söjtör, 1803 – Budapest, 1876) autográf, aláírt, keltezés nélküli, 4 oldal terjedelmű levele sógorához, Tarányi-Oszterhuber Józsefhez (Sümeg, 1792 – Pusztaszentlászló, 1869), melyben beszámol a Vörösmarty-árvák javára indított gyűjtésről, társasági eseményekről, valamint megrendültségéről Bezerédj István (Szerdahely, 1796 – Hidja-puszta 1856) politikus halála miatt. A Vörösmarty-árvák ügyében indított gyűjtést – Vörösmarty Mihály 1855. november 19-én bekövetkező halálát követően – Deák Ferenc kezdeményezte és szervezte országos szintűvé, 1855 és 1856 fordulóján. Deák és Vörösmarty több évtizedes barátságot ápolt, a költő élete utolsó napján Deák Ferenc és Kemény Zsigmond (Alvinc, 1814 – Pusztakamarás, 1875) járt nála, elköszönni tőle. Vörösmarty temetése az 1848/49-es szabadságharc utáni rendszer elleni csendes tiltakozássá vált, de az árvák számára tervezett adakozást a kezdeményezők nem jelenthették be, mivel azt a Kormányzóság a politikai „felhangoktól” tartva nem engedélyezte. Ezért indította Deák 1855 és 1856 fordulóján azt a nagysikerű országos gyűjtést, mely keretében közel nyolcszáz magánlevele, felhívása indult útnak. Hatására jóformán az egész ország megmozdult az árvák, Béla, Ilona és Erzsébet megsegítésére. A szóban forgó levél 75.000 forint összegyűltéről számol be, mely összeg a későbbiekben tovább növekedett. A levél kiegészíti a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárában (MNL OL) állományában őrzött egyik Deák-elismervényt. Abban ugyanis egy részletes kimutatás szerepel a gyűjtéskor befolyt összegekről, éppen május 4-től fogva: „Azon adakozásokat mik folyó évi május hó 4-ikétül távol létemben Toth Lőrincz barátom kezéhez küldettekén töle a mái napon átvettem…”. Feltételezhető tehát, hogy Deák május elejéig Pesten tartózkodott a gyűjtés elősegítésére, majd mikor elhagyta a várost, hogy sógoráékat végre meglátogathassa, Tóth Lőrincre (Rév-Komárom, 1814 – Budapest, 1903) bízta a helyettesítését. A meghitt hangvételű levél különféle társasági eseményekről, családtagok, közeli ismerősök aktuális sorsáról is beszámol. Az ezekben érintett személyek kiléte nem mindenhol fejthető meg egyértelműen. Pár említés azonban igen érdekes, mivel újabb adalékokkal szolgál Deák társasági kapcsolatairól, életmódjáról, és a házassági „speculatiok”-tól való idegenkedéséről. A levélben említi egy bizonyos Murgu „doktor” tevékenységét is. Az említett személy valószínűleg az az Eftimie Murgu (Rudaria, 1805 – Buda, 1870) román politikus, forradalmár, akit magyar kortársai Murgó Emmánuelnek (is) hívtak, s aki politikai szerepvállalása mellett ügyvédként praktizált. Hogy mások kezelésével, hovatovább orvoslással is foglalkozott volna, arról korábban nem volt tudomás, erre vonatkozóan a tárgyalt levél új ismeretforrásnak számít. A levél azt is tanúsítja, hogy az agglegény Deák komoly figyelmet szentelt keresztgyermekei, Dőry Franciska (Kerettye, 1830 – ?, 1874), Nedeczky Ida (Balatonederics, 1838 – Szerencs, 1907) és gyámolítottjai, a Vörösmarty-gyerekek sorsának. Aggódva figyelte például Dőry Franciska egészségi állapotát, melyre a levél szintén tartalmaz utalást. 1856-ban, a levél írásának évében Franciska, vagy ahogy keresztapja hívta, Fáni egészségi állapota épp javult, míg az utalásban szereplő Pali, valószínűsíthetően Dőry Pál, Fáni bátyja 1856. január 2-án halt meg Szenttamáson. Ezért érthető a levélben tetten érhető fokozottabb figyelem és aggodalom. A levél végén említett Bezerédj István szónok, liberális politikus, akit a „magyar Démoszthenészként” említenek, 1856. március 6-án hunyt el. A levél ezek alapján 1856. március-áprilisban keletkezhetett, nem sokkal Bezerédj halála után. A levél címzettje, nyirlaki Tarányi-Oszterhu(e)ber József Mihály, Deák Ferenc sógora 1792 ben Oszterhuberként született, a nyirlaki Tarányi nevet apai nagyanyja, Oszterhuber Györgyné nyirlaki Tarányi Anna után viselte. Testvéreivel együtt szorgalmazott hivatalos névváltoztatásukra 1868. augusztus 10-én került sor. Tarányi-Oszterhuber József Deák nővérét, kehidai Deák Klára Emíliát (1793 – 1859) vette feleségül, családi fészküket az Oszterhuberek pusztaszentlászlói birtokán rendezték be. Deák Ferenc és Tarányi-Oszterhuber József szoros, bensőséges viszonyt ápolt, mely a családi közös nevezőn túl politikai együttműködést is eredményezett. A pusztaszentlászlói Tarányi-Oszterhuber birtok többször is helyszínt adott a kiegyezés előkészítését célzó deáki tárgyalásoknak. Közgyűjteményben Deáktól nagyon kevés, mindössze 13–14 darab személyes, magánjellegű, keresztlányához írt levél maradt fenn. Deák Ferenc autográf, aláírt, keltezés nélküli, valószínűleg 1856 március-áprilisban keletkezett, 4 oldal terjedelmű levele sógorához, Tarányi-Oszterhuber Józsefhez a 19. század – különösen az 1867-es kiegyezést megelőző Bach-korszak – magyar köztörténetének, életmód- és kultúrtörténetének, valamint Deák Ferenc életútja, magánélete és személyisége kutatásának más forrásból nem megismerhető, egyedi adatokat tartalmazó, közgyűjteményi állományt kiegészítő, nélkülözhetetlen levéltári forrása, ezért a kulturális örökség kiemelkedő jelentőségű, pótolhatatlan eleme. |
|
|
|
|
|
