| MEGNEVEZÉS: |
I. Ferenc József magyar király által kiadott magyar nemesség-, címer és előnévadomány Weiss Géza, Leó és Róbert, továbbá mindkét nembeli valamennyi utódjuk részére (3 darab) (Kelt: Bécs, 1899. március 17.) |
| KOR: |
1899. március 17. |
KELETKEZÉS HELYE: |
Bécs |
| ANYAG: |
pergamen, viasz, réz |
| TECHNIKA: |
kézírás, tinta, festett, bőrkötés |
| MÉRET: |
|
| LEÍRÁS: |
Három oklevél teljesen azonos kivitelben és beltartalommal, kötetenként 4 pergamenlevél terjedelemben. Címerleírással és címerfestménnyel, réztokba helyezett zsinóron függő viaszpecséttel, az uralkodó, Széchényi Manó, a király személye körüli miniszter és Ulrich Mihály minisztériumi tisztviselő aláírásával. A címeresleveleket egységes, rézveretekkel díszített bőrkötésbe helyezték. A négy sarokvereten Magyarország középcímere, a nagyméretű középvereten a címeradományt elnyert monogramja látható, tetején ötágú nemesi koronával. A kalligrafikusan megírt, rendkívül gazdagon díszített szöveg vörös bársony előzéklapok között elhelyezett pergamenleveleken olvasható. A teljes lapot betöltő címerábrázolást a középcímerrel és a Szent Koronával ellátott ornamentális keret övezi. Az aranyzsinóron függő pecsét réztokját szintén a babérkoszorúval övezett középcímer ékesíti. Az adományozottak a címert és a „szurdai” előnevet a „Spitzer Gerzson és társai budapesti kékfestő- és kartonnyomó gyáros czég” társtulajdonosaiként az ipar terén szerzett érdemeikért kapták. A címer leírása: ezüst pólyával vágott pajzs; a felső vörös mezőben lebegő, ezüst fogaskerék; az alsó kék mezőben zöld pázsiton arany méhkas, melyet két oldalról 2–2 arany méh röpköd körül; sisakdísz: növekvő oroszlán mellső lábaiban fekete nyomtatóhengert tart; takarók: vörös-ezüst, kék-arany; vörös szalagon jelmondat; Labore omnia florent („Munkával minden virágzik”). |
| JELZÉS: |
|
| JELENTŐSÉGE, VÉDÉS INDOKA: |
A budapesti antikvár árverésen 2016 novemberében felbukkant irategyüttes három, egymással összefüggő darabból áll. A három oklevél I. (Habsburg) Ferenc József (Bécs, 1830 – Bécs, 1916) magyar király által kiadott magyar nemesség-, címer- és előnévadomány Weiss Géza, Leó és Róbert, továbbá mindkét nembeli valamennyi utódjuk részére, címerleírással és címerfestménnyel, valamint függőpecséttel, mindhárom keltezése: Bécs, 1899. március 17. A három címereslevél adományozási gyakorlata merőben különbözik a dualista, de minden más korábbi korszak gyakorlatától. A bevett szokás az volt, hogy az ugyanahhoz a családhoz tartozó személyeket egy oklevélben nemesítették, s legfeljebb az egyes családtagok igényük és tehetségük szerint készíttettek példányokat a maguk számára. Jelen esetben egyedi jelenség, hogy a Weiss fivérek részére, személyre szólóan három külön példányban állították ki az adománylevelet. Három bőrkötéses, külső megjelenésében is impozáns könyv készült, amelyek sarkait rézveretekkel megerősítették, a sarokvereteket a Magyar Királyság középcímerével díszítették, a nagyobb méretű középvereten pedig az illető adományos monogramját ábrázolták. Mindegyik kötet vörös bársony előzéklapok közé foglalt, négy darab, arannyal keretezett pergamen lapot tartalmaz. Az irat privilégiális formában történő kiállítását az uralkodó arany zsinóron ráfüggesztett, dísztelen fémtokos magyar királyi pecsétje is jelzi, mely egyúttal a hitelességet garantálja. A dokumentumok magyar nyelvűek, kiállításuk oklevéltani szempontból szabályos, a formulás részek (intitulatio, inscriptio, narratio, dispositio, corroboratio, subscriptiones, datatio) jól elkülönülnek. Az oklevélnyerők személyes adatainak különbözősége miatt az oklevél címzettjének megnevezése és az érdemek felsorolása tekintetében térnek el egymástól. Weiss Leó az ipar területén terén szerzett érdemei jutalmául már a harmadosztályú Vaskorona-rend kitüntetettje, nős, három gyermekes családapa. Általa felesége, Nachlup Hermina, és gyermekeik Dóra, Irén, és Móric is részesült az adományban, nevüket szintén belefoglalták az oklevélbe. Weiss Géza és Róbert az adományozás idején feltehetően nem alapított még családot. Mindnyájan cégtársak a legendás Goldberger pamutipari gyárral konkuráló – anyai nagybátyjuk, néhai Spitzer Gerzson által 1826-ban alapított –, óbudai kékfestő- és kartonnyomó vállalatnál. (Vásárlások és társulások által ebből a cégből alakult meg a Magyar Pamutipari Rt.) Az uralkodó a nemesi cím mellett minden említett személy és leszármazottaik számára engedélyezte a „szurdai” előnév, illetve az alábbi címer használatát: ezüst pólyával vágott pajzs; a felső vörös mezőben lebegő, ezüst fogaskerék; az alsó kék mezőben zöld pázsiton arany méhkas, melyet két oldalról 2–2 arany méh röpköd körül; sisakdísz: növekvő oroszlán mellső lábaiban fekete nyomtatóhengert tart; takarók: vörös-ezüst, kék-arany; vörös szalagon jelmondat; Labore omnia florent („Munkával minden virágzik”). A címer úgynevezett beszélő címer, ami azt jelenti, hogy a pajzsban és sisakdíszen látható címerábrák (fogaskerék, nyomtatóhenger) az adományozottak ipari tevékenységére utalnak, míg a jelmondat és a méhkas a méhekkel szorgalmát mutatja. Ulrich Mihály, a király személye körüli magyar királyi minisztérium segédhivatali igazgatója 1899. október 4-én kelt bejegyzése szerint az adományleveleket a Királyi Könyvekbe is bevezették. A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára az illető családnak csak a Királyi Könyvekben és a nemesítéssel kapcsolatos ügyintézés során keletkezett iratait őrzi. Családi és személyes iratanyaguk nem került közgyűjteménybe, sorsa ismeretlen. A zsidó emancipációt (1867. évi XVII. törvénycikk a zsidók egyenjogúsításáról) követően a Habsburg uralkodók kb. 280 zsidó családot emeltek nemesi rangra. Ezekből a nemesítési okmányokból kevés maradt meg eredetiben, ebből a kevésből is mintegy 10–15 darab van közgyűjteményi őrizetben. A három oklevélből álló tárgyegyüttes, mely I. (Habsburg) Ferenc József magyar király által kiadott magyar nemesség-, címer- és előnévadomány Weiss Géza, Leó és Róbert, keltezésük: Bécs, 1899. március 17., a 19. század magyar társadalom-, család-, művelődés- és művészettörténet, valamint a magyarországi zsidóság 1848 utáni gazdasági és társadalmi beilleszkedésére és felemelkedésére vonatkozó és ritka adománytípust képviselő, egyedi adatokat tartalmazó, közgyűjteményi állományt kiegészítő, képző- és iparművészeti jelentőséggel bíró, nélkülözhetetlen levéltári forrása, ezért a kulturális örökség kiemelkedő jelentőségű, pótolhatatlan eleme. |
|
|
|
|
|
