| MEGNEVEZÉS: |
Deák Ferenc (Söjtör, 1803 – Budapest, 1876) hagyatékával kapcsolatos dokumentumok (3 darab) |
| KOR: |
|
KELETKEZÉS HELYE: |
|
| ANYAG: |
|
| TECHNIKA: |
|
| MÉRET: |
|
| LEÍRÁS: |
A védett tárgyegyüttes elemei:
1) Tarányi Ferenc, ifj., nyírlaki (Pusztaszentlászló, 1878 – Sümeg, 1945) gépelt, aláíratlan válaszlevele (tervezete) egy közeli rokonához "Mélyen tisztelt Nagyságos Asszonyom!" megszólítással, kelt: Szombathely, 1927. május 30. (műtárgy-nyilvántartási azonosító: 322241);
2) Deák Ferenc hagyatékáról készült kéziratos lista, 1920-as évek közepe (műtárgy-nyilvántartási azonosító: 327022);
3) Előlapján rövid feljegyzést tartalmazó levélboríték (műtárgy-nyilvántartási azonosító: 327023). |
| JELZÉS: |
|
| JELENTŐSÉGE, VÉDÉS INDOKA: |
A budapesti antikvár árverésen 2016 áprilisában felbukkant irategyüttes három darab, Deák Ferenc (Söjtör, 1803 – Budapest, 1876) hagyatékával kapcsolatos iratból áll. Az irategyüttes darabjai az alábbiak: 1) Tarányi Ferenc, ifj., nyírlaki (Pusztaszentlászló, 1878 – Sümeg, 1945) gépelt, aláíratlan válaszlevele (tervezete) egy közeli rokonához „Mélyen tisztelt Nagyságos Asszonyom!” megszólítással, kelt: Szombathely, 1927. május 30.; 2) Deák Ferenc hagyatékáról készült kéziratos lista, 1920-as évek közepe; 3) előlapján rövid feljegyzést tartalmazó levélboríték, melyen a kék és fekete ceruzával írt szöveg a következő: „Ezek mehetnének a Parlamenti Muzeumba? – Bernriederné”. Az első iratot, a gépelt, aláíratlan válaszlevelet (tervezetet) ifj. Tarányi Ferenc írhatta, aki a kehidai Deák családdal „sógorságba” kerülő nyírlaki Tarányi-Oszterhuberek oldalági leszármazottja: apai nagyapja, nyírlaki Tarányi Mihály Deák Ferenc sógorának, nyírlaki Tarányi-Oszterhuber Józsefnek (Sümeg, 1792 – Pusztaszentlászló, 1869) volt a testvére. (Egyenes ágon nem is lehetett rokon, hiszen nyírlaki Tarányi-Oszterhuber Józsefnek és kehidai Deák Klárának gyermektelen maradt a házassága.) Az irat a Deák-hagyaték sorsát kutatók számára megkerülhetetlen forrás, különösen azért, mert a tárgyi hagyaték sorsa jól követhető, az iratoké azonban lényegesen nehezebben. Kitűnik belőle, hogy a Tarányiak korábban az ő kezükön lévő, Deákhoz kapcsolódó hagyatékok elhelyezéséről hogyan gondoskodtak. Mivel az említett iratanyag kisebb része később a Nemzeti Múzeumba került, onnan pedig a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárába, egyéb elemei pedig közvetlenül a Levéltár őrizetébe, ezért a levéltervezet levéltár-történeti aspektusból is fontos forrásanyag. A második irat, Deák Ferenc hagyatékáról készített kéziratos lista keltezetlen, valamikor az 1920-as évek közepén keletkezhetett. Ebből a válaszul érkező gépelt tervezet keltezéséből lehet következtetni. A lista írója, egyúttal a gépelt válaszlevél címzettje feltehetően bernecki Bernrieder Jánosné Széll Ilona (1868 – 1945). Szülei Deák Ferenc mellett voltak élete utolsó időszakában, hiszen az Egyetem téri Hadik-házban lévő lakásukba fogadták az idős politikust. Halála reggelén Deák meghagyta, hogy Vörösmarty Béla (Pest, 1844 – Budapest, 1904) rendezze ügyeit, aki ennek a kérésnek kellő alapossággal eleget tett. Gondoskodott arról, hogy a Deák-rokonság (Nemeskéri Kiss Józsefné leszármazottai, valamint a Nedeczky, a Bottka és a Jeszenszky család tagjai) az örökségéhez juthasson, s kiválasztotta a támogatásra érdemesnek tartott intézményeket is. Gondoskodott arról is, hogy a – Deák bútoraiból, használati és emléktárgyaiból, könyveiből álló – ingóságokat az Akadémia székházában megtartott árverésen eladják. A hagyaték egyes darabjai, relikviái számos egyéb helyre kerültek, így például a Magyar Nemzeti Múzeumba, a Budapesti Történeti Múzeum Kiscelli Múzeumába, vagy az 1929–1949 között működő Parlamenti Múzeumba. A Magyar Nemzeti Múzeum törzsanyagát és a Parlamenti Múzeum gyűjteményét gyarapító anyagok később az Országos Levéltárba kerültek. A nőtlen, gyermektelen Vörösmarty Bélának a hagyaték kezelésében biztosan segítségére lehetett testvére, Deák gyámleánya, Széll Kálmánné Vörösmarty Ilona (1846 – 1910). Hogy a hagyatéki lista írója Széll Kálmánné leánya, Bernrieder Jánosné lehet, az kikövetkeztethető abból, hogy a rövid feljegyzést ő írta alá és hogy a gépelt levélben szerepel egy rá vonatkoztatható utalás (fia, Bernrieder Ferenc honvéd tüzérfőhadnagy a levél megírása előtt öt évvel, fiatalon elhunyt). A lista megvilágítja, hogy Deák mely rokoni és baráti viszonyait tartotta igazán fontosnak, valamint az idősödő politikus életvitelének egy-egy részletét is: hogy milyen puritánul, kevés tárggyal vette magát körül, hogy milyen eszközöket használt hobbija, a fafaragás űzésekor és hogy érdekelte a homeopátia. A harmadik irat, a rövid feljegyzés az alábbi: „Ezek mehetnének a Parlamenti Muzeumba? – Bernriederné” – az idézett pár sor talán Tarányi levele után készült, elfogadva a javaslatot, miszerint „Történelmileg talán legbecsesebb okmány Deák Ferenc ügyvédi diplomája és iskolai bizonyítványai, ezt szerintem a Parlamenti Muzeumba kellene adni.” Mindez időben egybeesik avval, hogy a Parlamenti Múzeumot – 1922-es megalapítását követően – 1929. január 24-én nyitották meg. Az új gyűjtemény alapjául éppen a Magyar Nemzeti Múzeum Deák-szobájának kiállítási tárgyai szolgáltak, s az 1929-re megnyitott múzeum kiállítóterei közül kettőt is Deák Ferenc és a kiegyezés kultusza erősítésének szenteltek. A Deák Ferenc hagyatékával kapcsolatos három darab irat együttese a 19. század magyar kultúr- és életmódtörténet, muzeológia, valamint Deák Ferenc életműve és szétszóródott tárgyi hagyatéka kutatása szempontjából egyedi adatokat tartalmazó, közgyűjteményi állományt kiegészítő, nélkülözhetetlen levéltári forrás, ezért a kulturális örökség kiemelkedő jelentőségű, pótolhatatlan eleme. |
|
|
|
|
|
