| MEGNEVEZÉS: |
Egykor a győri székesegyház stallumain állott szobrok (12 db) |
| KOR: |
18. század közepe |
KELETKEZÉS HELYE: |
|
| ANYAG: |
fa |
| TECHNIKA: |
arany porfesték, faragott |
| MÉRET: |
egyéb méret(ek): Nagy szobrok (4 db, szárnyak nélkül): m: 220 cm, sz: 67-100 cm, mé: 63-105 cm
Szárnyak: m: 89 cm, sz: 47 cm, vastagság: 7 cm
Kis szobrok (8 db): m_ 105 cm, sz: 59 cm, mé: 41 cm |
| LEÍRÁS: |
Eredeti elrendezésükben a stallumok tetején állt négy nagyméretű angyalszobor lábaiknál két-két puttóval a pillérek közötti szakaszban. Az angyalok közül az apszishoz közelebb állók arcát fátyolt borítja, a négy szobor a stallumok centruma felé mozdult eredeti beállításában. A puttók mozgása jellemzően adoráló, de a déli második szakaszban lévők közül a nyugati egy szalagot tartott két kezében, a keleti pedig egy pajzsot fogott. |
| JELZÉS: |
|
| JELENTŐSÉGE, VÉDÉS INDOKA: |
A győri Nagyboldogasszony-székesegyház elbontott berendezési tárgyainak ügyében 2017 decemberében – a helyi műemléki hatósággal történt egyeztetést követően – indított hivatalból védési eljárást a Műtárgyfelügyelet. Az érintett örökségi értékek szakrális és ipar- illetve képzőművészeti jellegére tekintettel az eljárásban az Országos Katolikus Gyűjteményi Központ és az Iparművészeti Múzeum is szakértőként került kirendelésre. A szakkutatás által is részletesebben feltárt műemlék épület (legutóbb: Haris Andrea – László Csaba: Győr, Nagyboldogasszony székesegyház. Műemléki vizsgálat, értékleltár. Budapest, 2015) története, valamint megmaradt építészeti és tárgyi emlékei a legjelentősebb örökségi értékeink közé sorolják azt. A győri püspökség és a székesegyház alapítása Szent István király nevéhez fűződik, és maga az épület is a 11. századtól kezdve megmaradt részeivel tükrözi a magyar történelem és az épített, illetve tárgyi örökségünk sorsát, gazdagságát. Ezt a jelentőségét ismerte el a Vallás- és Közoktatásügyi miniszter 1620-58-19/1950.VII.4. számú rendeletével, amikor a székesegyházat Magyarország első műemlékjegyzékében nyilvánította műemlékké. A műemléki védelem alá nem tartozó, és a 2017-ben történt kibontást követően az ingó kulturális javak körében történő védési eljárással érintett, a székesegyház szentélyéből a legutóbbi, 2017-ben történt átalakítása során eltávolított elemek is ebbe a történelmi és művészeti egységbe illeszkedtek. A szentélynek a legutóbbi, a liturgikus változásokkal indokolt átalakításáig, felújításig fennálló állapota ugyanis szerves történeti fejlődés eredményeként alakult ki, ahol az összképet a barokk stílusjegyei határozták meg. Az új liturgikus tér kialakítása érdekében kibontott szentélykorlát, kanonoki stallumok és az azokat díszítő, másodlagosan elhelyezett 18. századi szobrok, az egységből, a térbeli összefüggésekből eltávolítva, önmagukban is értékes alkotásoknak tekintendők. A székesegyház szentélyét az elmúlt évszázadok során többször átalakították, így a stallumok tetején álló szobrok eredete is bizonytalan: a stallumok és szobrok különböző korokban készültek, stiláris jellemzőik és arányaik is eltérőek, ez alapján nem tartoznak szervesen össze, de a szobrok – az írott források szerint – legkésőbb 1833-ban már a stallumok tetején, a 2017-es átalakításig ismert helyükön álltak. A négy álló angyal szobor mesterének meghatározására egyedül – a nemzetközileg is elismert barokk-kutató – Pigler Antal tett kísérletet, aki a szobrok mestere kapcsán Ferdinand Balthasar Moll (Innsbruck, 1717 – Bécs, 1785) művészetére utalt, feltételezhetően a bécsi kapucinus templom császári kriptájában lévő szobrok alapján. Aggházy Mária a magyarországi reneszánsz és barokk szobrászat történetének szintén elismert kutatója szerint Johann Nikolaus Moll (Innsbruck, 1709 – Bécs, 1752), Ferdinand Balthasar Moll bátyja a szobrok alkotója. A 18. század első felének, közepének bécsi akadémiai „egyenstílusát” képviselő magas színvonalú alkotásoknak a mesterét tehát mindmáig nehéz attribuálni, írásos források és a szobrok restaurátori feltárásáig, és eredeti helyük meghatározásáig az inkább bizonytalannak tekinthető. Mindezen, egyelőre nyitott kutatói kérdések mellett is egyértelmű, hogy a székesegyház szentélyéből 2017-ben eltávolított szobrok mintegy két és fél évszázadon át a templom berendezésének integráns részét alkották. A fentiek okán a magyar történelem egyik korai, Árpád-kori eredetű és mindmáig eredeti rendeltetése szerint használt műemlék épülethez kötődő, szerves fejlődés eredményeként kialakult együtteshez tartozás miatt, valamint magas művészi színvonalon kivitelezett alkotásokként, a magyar építészet-, egyház-, és művelődéstörténet, valamint képzőművészet kiemelkedő jelentőségű és pótolhatatlan alkotásainak tekintendők. |
|
|
|
|
|
