| MEGNEVEZÉS: |
Egykor a győri székesegyház főhajójában felállított szentélyrekesztő korlát |
| KOR: |
1772 körül |
KELETKEZÉS HELYE: |
|
| ANYAG: |
fa, márvány, vas |
| TECHNIKA: |
faragott, kovácsolt, festett |
| MÉRET: |
magasság: 110.00 cm; szélesség: 940.00 cm; mélység: 30.00 cm |
| LEÍRÁS: |
A főhajót és a két lépcsőfokkal megemelt szentélyt elválasztó áldoztató rács, előtte térdeplővel. Az áldoztató rács márvány pillérek által közrefogott áttört, ovális motívumokból álló fonatos korlátja az északi oldalon márványból, a déli oldalon fából készült. (A felület alapján a márványt pótolták fával.) A korlát közepén kétszárnyú ajtó található, amely növényi ornamentikával díszített, kovácsolt vas. |
| JELZÉS: |
|
| JELENTŐSÉGE, VÉDÉS INDOKA: |
A győri Nagyboldogasszony-székesegyház elbontott berendezési tárgyainak ügyében 2017 decemberében – a helyi műemléki hatósággal történt egyeztetést követően – indított hivatalból védési eljárást a Műtárgyfelügyelet. Az érintett örökségi értékek szakrális és ipar- illetve képzőművészeti jellegére tekintettel az eljárásban az Országos Katolikus Gyűjteményi Központ és az Iparművészeti Múzeum is szakértőként került kirendelésre. A szakkutatás által is részletesebben feltárt műemlék épület (legutóbb: Haris Andrea – László Csaba: Győr, Nagyboldogasszony székesegyház. Műemléki vizsgálat, értékleltár. Budapest, 2015) története valamint megmaradt építészeti és tárgyi emlékei a legjelentősebb történeti értékeink közé sorolják azt. A győri püspökség és a székesegyház alapítása Szent István király nevéhez fűződik, és maga az épület is a 11. századtól kezdve megmaradt részeivel tükrözi a magyar történelem és az épített, illetve tárgyi örökségünk sorsát, gazdagságát. Ezt a jelentőségét ismerte el a Vallás- és Közoktatásügyi miniszter 1620-58-19/1950.VII.4. számú rendeletével, amikor a székesegyházat Magyarország első műemlékjegyzékében nyilvánította műemlékké. A műemléki védelem alá nem tartozó, és a kibontást követően az ingó kulturális javak körében történő védési eljárással érintett, a székesegyház szentélyéből a legutóbbi, 2017-ben történt átalakítása során eltávolított elemek is ebbe a történelmi és művészeti egységbe illeszkedtek. A szentélynek a legutóbbi, a liturgikus változásokkal indokolt átalakításáig, felújításig fennálló állapota ugyanis szerves történeti fejlődés eredményeként alakult ki, ahol az összképet a barokk stílusjegyei határozták meg. Az új liturgikus tér kialakítása érdekében kibontott szentély rekesztő rács, kanonoki stallumok és az azokat díszítő, másodlagosan elhelyezett 18. századi szobrok, az egységből, a térbeli összefüggésekből eltávolítva, önmagukban is értékes alkotásoknak tekintendők. A cancellus, vagyis az áldoztató rács (korlát) eredetileg a főhajót és a szentélyt elválasztó két lépcsőfok fölött, a diadalív vonalában helyezkedett el. Funkcióját tekintve a keresztény templomok évszázados hagyományát követte a térszervezésben, miszerint egészen a 20. század közepéig, a II. Vatikáni Zsinatig elválasztotta a szentély és a felszentelt személyek (itt: kanonokok) terét a laikusok, a hívek terétől. A korlát készítésének időpontjáról és mesteréről írott adatok nem ismertek, de feltételezhető, hogy a főoltár gróf Zichy Ferenc püspök idején (1743-1783) történő felállításával közel egy időben, 1772 körül készülhetett. Stílusában hasonlít a déli mellékszentélyben emelkedő Szent István vértanú tiszteletére emelt oltár előtt álló szentélykorláthoz, amely (vélhetően az oltárral együtt) ugyancsak 1772-ben készült. Szokatlan és források hiányában nehezen magyarázható jelenség, hogy a korlát egyes elemeit kőből, míg másokat márványozott festéssel díszített fából faragták. Elképzelhető, hogy ez egy későbbi, nem dokumentált javítás során történt, amikor nem volt mód a többi elem anyagával megegyező márvány beszerzésére. A 2017-ben történt elbontása előtt a korlát a 18. század második felében kialakított egységes barokk templombelső fontos elemét alkotta, amely nemcsak a szentély területét választotta el a főhajó többi részétől, hanem megjelenésében az orgonakarzat mellvédjével is nagy hasonlóságot mutat, ami által a templomtér keleti és nyugati irányba tekintve is egységes megjelenést nyújtott. A székesegyházból 2017-ben eltávolított szentélykorlát két és fél évszázadon át a templom berendezésének integráns részét alkotta, és elhelyezése még korábbi előzményeken alapult. A fentiek okán a magyar történelem egyik korai, Árpád-kori eredetű és mindmáig eredeti rendeltetése szerint használt műemlék épülethez kötődő, szerves fejlődés eredményeként kialakult együtteshez tartozás miatt, valamint magas művészi és kézművesipari színvonalon kivitelezett alkotásként, a magyar építészet-, egyház-, és művelődéstörténet, valamint iparművészet kiemelkedő jelentőségű és pótolhatatlan alkotásának tekintendő. |
|
|
|
|
|
