Műtárgy-nyilvántartási azonosító: 327103
Gyűjtemény-nyilvántartási azonosító:
Rendeltetés és tárgyfajta:
MŰVÉSZETI ALKOTÁS; EGYÉB MŰVÉSZETI ALKOTÁS; EGYÉB MŰALKOTÁS
fénykép (fotó)
Jogi helyzet:
VÉDETT
Alkotó(k):
fényképész: Druet, Eugène (Párizs, 1867 – Párizs, 1916)
MEGNEVEZÉS: Auguste Rodin: Az örök tavasz című szobráról készült fotográfia
KOR: 1896-1900 között KELETKEZÉS HELYE:
ANYAG: papír
TECHNIKA: fénykép, tinta, kézírás
MÉRET: magasság: 25.50 cm; szélesség: 34.50 cm
LEÍRÁS: A nagyméretű dedikált fényképet a művész, Auguste Rodin (Párizs, 1840 – Meudon, 1917) Az örök tavasz, 1884-1901 című művéről Wlassics Gyulának (Zalaegerszeg, 1852 – Budapest, 1937), az akkori kultuszminiszternek (1895-1903) küldte el, ezzel keltve fel érdeklődését a szobor iránt. Balra lent kézzel írt felirat: "au docteur Jules de Wlassics Ministre des Cultes et Publ(iques) Instructions hommage á Sculpt"
JELZÉS:
JELENTŐSÉGE, VÉDÉS INDOKA: A sajnálatos módon szakadozott, hiányos és gyűrődésekkel fennmaradt fénykép egy 2018. májusi, külső hivatali megkeresés nyomán került a műtárgyfelügyelet látókörébe. A fénykép Auguste Rodin (1840 – 1917) 1884-es modellje után, 1901-ben márványba faragott, és a budapesti Szépművészeti Múzeumnak eladott szobrát (leltári szám: 3394.U) ábrázolja. Magát a fényképet (tanulmány kíséretében) már a 2012-es Rodin és a Szépművészeti Múzeum című kiállítási katalógus is közölte, mint az 1901-es múzeumi vásárlásra vonatkozó, Rodin saját kezű ajánló soraival és aláírásával ellátott forrásértékű dokumentumát. Bár a védési eljárás során a Szépművészeti Múzeum szakértői – a szobrász korabeli kézirataival összevetve – nem látták a sajátkezűséget egyértelműen bizonyíthatónak, a fénykép és a történelmi összefüggések mégis egyértelműen kijelölik annak a hazai műtárgyállományhoz, múzeumi gyűjtemény-gyarapításhoz kötődő nélkülözhetetlen szerepét. Térey Gábor a Szépművészeti Múzeum Régi Képtárának igazgatóőre 1900. október 27-én kelt levelében kérte Rodint „…küldjön, a miniszternek szóló ajánlással az Örök tavaszról egy nagy fényképet” azzal a céllal, hogy megvalósíthassa a szobor márvány változatának megrendelését a Szépművészeti Múzeum gyűjteménye számára. Mint azt Wlassics Gyula miniszter 1900. november 15-én kelt Rodinnek írott köszönő leveléből tudjuk, a mester a kért fotót elküldte és azt a miniszter örömmel átvette. További részleteket tudhatunk meg Térey 1901. január 2-án Rodinnek írott leveléből: „Csináltattam egy nagy fényképhez egy csinos kis keretet, és a fénykép ott van a Miniszter hivatali szobájában”. Térey azt is írta a szobrásznak, hogy „…odaadtam a fényképeit Nagyméltóságú Wlassics Miniszter Úrnak”. Wlassics köszönő levelében is több fényképet említ: „Nagyon köszönöm kedves figyelmét, hogy szíveskedett elküldeni a gyönyörű Örök tavasz, az általam oly nagyra becsült zseniális műve fényképeit.”. Ebből az feltételezhető, hogy a műről Rodin több felvételt is küldött, de csak ezt az egy nagyobbat kereteztette be Térey. (A többi fotó sorsáról jelenleg nincs tudomása a kutatásnak.) Az állami vásárlások lélektanát ismerő és azok elegáns befolyásolási módszereit alkalmazó Térey Gábor gyűjtői leleményét dicséri a fotó elkészíttetésének és átadásának története. A fénykép történetéről, provenienciájáról nincsenek pontosabb adataink, de feltételezhető, hogy családi örökségként azóta is hazai kézben maradt meg, és került be utóbb a tudományos és kiállítási életbe is. Eugéne Druet (1868 – 1917) fotója Rodin szobráról több változatban is fennmaradt a világ nagy múzeumaiban. Druet Rodin hivatalos fotográfusa volt 1896 és 1900 között, és a szoborról készült felvétel negatívjairól valószínűleg ezekben az években készíthetett nagyításokat Rodin számára igény szerint, köztük a Budapestre küldött, a mestertől származó dedikációval ellátott példányt is. A fénykép tehát a magyar és az egyetemes kulturális örökség kiemelkedő jelentőségű, pótolhatatlan eleme, mert képzőművészeti és fényképészeti vonatkozásán túl a magyar közgyűjteményi intézménytörténet egyik meghatározó tárgyi emléke, a Szépművészeti Múzeum gyűjtemény gyarapításának, és a magyar államnak a múzeum alapítását követő szerzeményezésének fontos dokumentuma.